Családtag gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sajnos bármely munkavállaló kerülhet olyan helyzetbe, hogy tartós, személyes ápolásra szoruló hozzátartozójának gondozása az ő feladatává válik. Legyen a kérdéses családtag beteg gyermek vagy idősödő szülő, a munkajog biztosítja a munkavállaló számára a szükséges gondoskodás ellátásának idejére a fizetés nélküli szabadság lehetőségét.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 131. § (1) bekezdése alapján a munkavállalónak hozzátartozója tartós, személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár.

Munkajogi szempontból a munkavállaló házastársa, egyeneságbeli rokona (szülője, nagyszülője, gyermeke, unokája), örökbefogadott, mostoha-, illetve nevelt gyermeke, örökbefogadó-, mostoha-, illetve nevelőszülője, illetve a munkavállaló testvére, élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársa egyeneságbeli rokona (após, anyós) és testvére (sógor, sógornő), valamint a munkavállaló testvérének házastársa minősül hozzátartozónak [Mt. 294. § (1) bekezdés b) pont]. A családtag ápolása akkor minősül tartósnak, azaz a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó igény akkor megalapozott, ha a személyes gondoskodásra előreláthatólag legalább 30 napig szükség lesz [Mt. 131. § (1) bekezdés]. Fontos feltétel az ápolás személyessége is, szükséges, hogy a munkavállaló hozzátartozóját maga ápolja, kórházi kezelés idejére fizetés nélküli szabadság nem kérhető. A munkavállaló hozzátartozója tartós ápolásának tényét, illetve a személyes ápolás indokoltságát a beteg hozzátartozó kezelőorvosa igazolhatja [Mt. 130. § (2) bekezdés].

Ha tehát a munkavállaló valamely fenti családtagjának tekintetében merül fel a hosszútávú személyes gondoskodás szükségessége, a munkavállaló arra tekintettel jogosult fizetés nélküli szabadságot igénybe venni. A munkavállaló erre irányuló kérelmének teljesítését illetően a munkáltató nem jogosult mérlegelni, ha a fenti feltételek fennállását a munkavállaló megfelelően igazolja, a munkáltató köteles őt felmenteni a munkavégzési kötelezettség alól és kiadni neki a kért fizetés nélküli szabadságot.

A fizetés nélküli szabadságnak annak ellenére nincs minimális tartama, hogy az csupán az előreláthatóan legalább 30 napot elérő ápolás tekintetében kérhető. Ha a munkavállaló hozzátartozója tegyük fel egy héttel a fizetés nélküli szabadság kezdetét követően elhalálozik, vagy ápolását máshogy oldják meg, a munkavállaló akár azonnal is visszatérhet a munkavégzéshez. A visszatérés ütemezése kapcsán, a fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg [Mt. 132. § (2) bek.]. Másfelől, ha megszűnik a távollét jogalapja, a munkavállalónak vissza kell térnie a munkába. Ugyanakkor egy hosszabb távollét során a munkáltató nyilván gondoskodik a munkavállaló helyettesítéséről, a munkavállaló egyik napról a másikra történő visszatérése kapcsán problémát jelenthet a foglalkoztatás azonnali megkezdése. A gyakorlatban emiatt a felek megállapodásán múlik, hogy az ápolás megszűnését követően milyen hamar tér vissza a munkavállaló a munkához, illetve a munkáltató gyakran adja ki rögtön a visszatérést követően a munkavállaló korábban ki nem adott fizetett szabadságát.
A hozzátartozó ápolásához kapcsolódó fizetés nélküli szabadság mértéke legfeljebb két év, ha a munkáltató ezt követően felszólítja a munkavállalót munkavégzési kötelezettsége teljesítésére, az köteles visszatérni dolgozni. Természetesen a fizetés nélküli szabadság tovább is tarthat, azonban a két év eltelte után annak jogcíme megváltozik (pl. a felek megállapodásán fog alapulni) [Mt. 146. § (2) bekezdés].

A hozzátartozó személyes ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsághoz nem kapcsolódik felmondási tilalom, azonban a munkaviszony szabadság alatti megszüntetése esetén a munkavállaló felmondási ideje csupán a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően kezdődik el [Mt. 65. § (3) bekezdés és 68. § (2) bekezdés c) pont]. Ennek megfelelően a munkavállalóval fizetés nélküli szabadsága alatt is közölhető felmondás, munkaviszonya azonban csak a szabadság megszűnését, illetve az azt követően kezdődő felmondási idő lejártát követően szűnik meg.

A munkához való visszatérést követően a munkáltató – ha ez az eltelt idő alapján indokolt – köteles a munkavállalónak munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlatot tenni, melyben az időközben történt bérfejlesztéshez mérten megemeli a munkavállaló munkabérét. Az ajánlattétel során a munkavállalóval azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagos éves béremelését kell a munkáltatónak alapul vennie. Ha a munkáltató szervezetében nincs azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló, a munkáltatónál ténylegesen megvalósult éves béremelés mértéke az irányadó az új alapbér meghatározása során [Mt. 59. §]. Amennyiben a kollégák munkabére a munkavállaló távolléte során bármilyen okból csökkenne, a felek nem kötelesek a bércsökkenést beépíteni a visszatérő munkavállaló munkabérébe.

Az Mt. nem tartalmaz további arra vonatkozó rendelkezést, hogy a hozzátartozója személyes ápolását ellátó munkavállaló irányába a munkáltató további engedmények tételére lenne köteles, a munkáltató a jogszabály alapján nem köteles pl. részmunkaidős foglalkoztatás engedélyezésére vagy az ápoláshoz kapcsolódó ismétlődő távollét igazoltként történő elfogadására. A fizetés nélküli szabadság kötelező biztosításán túl minden családtag ápolásához kapcsolódó munkaügyi változás a felek megállapodásának függvénye. Mindenesetre a méltányosság elvére ekkor is tekintettel kell lenni, azaz nem okozható aránytalan sérelem a munkáltató utasításával. Emellett, a különös méltánylást érdemlő személyi, családi ok miatt indokolt távollét tartamára a munkavállaló igazoltan lehet távol a munkahelyéről.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 23.

KSH: a bruttó átlagkereset 658 400 forint

2024. márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 658 400, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 452 700 forint volt. A bruttó átlagkereset 13,9, a nettó átlagkereset 13,7, a reálkereset pedig 9,9 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest – közölte csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. május 22.

Hátrányos helyzetűek szakmatanulására nyílik 23 milliárd forintos pályázat

Szakképzési centrumok számára pályázati lehetőség nyílik 23 milliárd forintos keretösszeggel, hátrányos helyzetben lévők szakmatanulásának elősegítésére és rugalmas tanulási utak kialakítására – jelentette be az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttoktatásért felelős államtitkár kedden, a Tatabányai Szakképzési Centrumban tartott sajtótájékoztatóján.