Ennyit kell dolgozni a nyugdíjig
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő kiszámítása nem is mindig annyira egyszerű, mint azt gondolnánk, különösen, ha arányos szolgálati időt is számolni kell.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18.§-ának (2) bekezdése értelmében öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki
a) a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, (Jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő.)
b) és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Ez a törvényszöveg kissé bonyolultnak tűnik, de lényegét tekintve leszűrhető, hogy az öregségi nyugdíjhoz általános esetben szolgálati idő és a főszabály szerint életkor van előírva. A biztosítási jogviszony megszüntetése szintén előírás, ami nem jelenti azt, hogy öregségi nyugdíjasként ne lehetne dolgozni vagy vállalkozni, de az már nem jelent biztosítási jogviszonyt.
|
Szabályzattár több mint 30 elérhető szabályzattal
Teljesítse az előírásokat, és szervezze meg cége hatékony működését!
A tartalomból: szervezeti és működési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, transzferár-nyilvántartás minta, cafeteria szabályzat, munkavédelmi szabályzat, kollektív szerződés stb.
|
 |
Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.
Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a törvény 2. számú mellékletében meghatározott százaléka.
Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni:
– azt az időszakot, amely alatt a biztosítás szünetelt (ez alatt az időtartam alatt ugyanis nyugdíjjárulék-fizetés nem történik),
– az egyéni vállalkozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre nyugdíjbiztosítási járulék és/vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
– társas vállalkozás tagja esetében azt az időtartamot, amelyre a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék és/vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
– a mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjjárulék tartozása van.
A társadalombiztosítási nyugellátásra való jogosultság, illetőleg a nyugdíj mértéke meghatározásánál a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.
Aki tehát egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban állt, vagyis „egy naptári napon két vagy több munkáltatónál is dolgozott”, többlet szolgálati időt ezzel nem szerezhet.
Valójában a szolgálati idő, a jogosultsági idő (40 éves nő), és az átlagkereset számítása nem olyan egyszerű, ahogy az egy cikkben leírható. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jelenleg hatályos 1997. évi LXXXI. törvény és végrehajtási rendelete, a 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet rengeteg szabályt tartalmaz ezek megállapításáról. Például a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.
Szolgálati idő alatt tehát azokat az időszakokat kell érteni, amelyek alatt a nyugdíjigénylő (nyugdíjba vonuló) biztosításra kötelezett jogviszonyban állt (biztosított volt) és az előírt nyugdíjjárulékot megfizette, illetve szolgálati idő szerzésére kötött külön megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot.
Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a teljes munkaidős munkaviszonyt – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme nem éri el a minimálbér összegét, akkor az 1996. december 31-ét követően szerzett biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe a nyugdíj mértékének megállapítása során. A szolgálati időt a nyugdíjjárulék alapját képező kereset és a mindenkori minimálbér arányában kell kiszámítani, a nyugdíjjogosultság szempontjából azonban a teljes biztosítási időszakot figyelembe kell venni. Tehát jogosult lesz a nyugdíjra, de a törvény 2. számú mellékletének alkalmazása során csak a 20 évnél járónál alacsonyabb összeget kaphat nyugdíjként.
Az arányos szolgálati idő számítását a törvény 39. § (2) bekezdése értelmében a főállású kisadózó (KATÁ-s vállalkozó) biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 10.§-a értelmében a főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, így valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet. Az ellátások számításának alapja havi 81 300 forint, ha az adózó havi ötvenezer KATÁT fizet, és 136 250 forint, ha 75.000 forint tételes adót fizet.
A minimálbér összege
2015-ben 105.000
2014-ben 101.500
2013-ban 98.000
2012-ben 93.000 forint volt.
Ebből látható, hogy a havi 50.000 forint tételes adót fizető vállalkozók nyugdíjba vonulásakor a KATÁS szolgálati idejüket a nyugdíj megállapításához arányosítani fogják.
Például vegyünk egy 2014-től KATÁ-s vállalkozót, aki 2016-ban fog nyugdíjba menni és 2013. december 31-ig 27 év 36 nap szolgálati ideje van.
2014-ben a KATÁ-s szolgálati idejének arányszáma: 81.300 : 101.500 = 0,8010 * 365= 292
2015 évre az arányszám 81.300 : 105.000 = 0,7743 * 365 = 283 nap
2016. január 1-re az arányos szolgálati idő: 27 év 36 nap+292 nap+283 nap= 28 év 246 nap
Tételezzük fel, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező számított havi átlagkeresete 160.000 forint. Így a 2. számú mellékletből megállapítható az átlagkeresetből számított nyugdíj százaléka a 28 éves sorban 66%. A nyugdíj összege 160.000 * 0,66 = 105.600 Ft/hó.
Amennyiben a KATÁ-s vállalkozó havi 75.000 forint tételes adót fizet, akkor nincs szükség arányosításra, – mert a 136.250 forint több, mint a minimálbér, – és a KATÁS évek is teljes évnek számítanak. Példánkban 1%-kal több nyugdíjat kaphatott volna. Érdemes mérlegelni a nyugdíjazáshoz közel állóknak.
(Ez a számítás kizárólag a szemléltetés céljait szolgálja. Nem pontos, mert nem tudni, hány tizedes jegyet alkalmaznak, éves adatokkal dolgoznak és nem egy havi (kerek) számmal, a minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme, stb.)
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18.§-ának (2) bekezdése értelmében öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki
a) a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, (Jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő.)
b) és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Ez a törvényszöveg kissé bonyolultnak tűnik, de lényegét tekintve leszűrhető, hogy az öregségi nyugdíjhoz általános esetben szolgálati idő és a főszabály szerint életkor van előírva. A biztosítási jogviszony megszüntetése szintén előírás, ami nem jelenti azt, hogy öregségi nyugdíjasként ne lehetne dolgozni vagy vállalkozni, de az már nem jelent biztosítási jogviszonyt.
|
Szabályzattár több mint 30 elérhető szabályzattal
Teljesítse az előírásokat, és szervezze meg cége hatékony működését!
A tartalomból: szervezeti és működési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, transzferár-nyilvántartás minta, cafeteria szabályzat, munkavédelmi szabályzat, kollektív szerződés stb.
|
|
Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.
Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a törvény 2. számú mellékletében meghatározott százaléka.
Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni:
– azt az időszakot, amely alatt a biztosítás szünetelt (ez alatt az időtartam alatt ugyanis nyugdíjjárulék-fizetés nem történik),
– az egyéni vállalkozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre nyugdíjbiztosítási járulék és/vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
– társas vállalkozás tagja esetében azt az időtartamot, amelyre a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék és/vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
– a mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjjárulék tartozása van.
A társadalombiztosítási nyugellátásra való jogosultság, illetőleg a nyugdíj mértéke meghatározásánál a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.
Aki tehát egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban állt, vagyis „egy naptári napon két vagy több munkáltatónál is dolgozott”, többlet szolgálati időt ezzel nem szerezhet.
Valójában a szolgálati idő, a jogosultsági idő (40 éves nő), és az átlagkereset számítása nem olyan egyszerű, ahogy az egy cikkben leírható. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jelenleg hatályos 1997. évi LXXXI. törvény és végrehajtási rendelete, a 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet rengeteg szabályt tartalmaz ezek megállapításáról. Például a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.
Szolgálati idő alatt tehát azokat az időszakokat kell érteni, amelyek alatt a nyugdíjigénylő (nyugdíjba vonuló) biztosításra kötelezett jogviszonyban állt (biztosított volt) és az előírt nyugdíjjárulékot megfizette, illetve szolgálati idő szerzésére kötött külön megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot.
Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a teljes munkaidős munkaviszonyt – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme nem éri el a minimálbér összegét, akkor az 1996. december 31-ét követően szerzett biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe a nyugdíj mértékének megállapítása során. A szolgálati időt a nyugdíjjárulék alapját képező kereset és a mindenkori minimálbér arányában kell kiszámítani, a nyugdíjjogosultság szempontjából azonban a teljes biztosítási időszakot figyelembe kell venni. Tehát jogosult lesz a nyugdíjra, de a törvény 2. számú mellékletének alkalmazása során csak a 20 évnél járónál alacsonyabb összeget kaphat nyugdíjként.
Az arányos szolgálati idő számítását a törvény 39. § (2) bekezdése értelmében a főállású kisadózó (KATÁ-s vállalkozó) biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 10.§-a értelmében a főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, így valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet. Az ellátások számításának alapja havi 81 300 forint, ha az adózó havi ötvenezer KATÁT fizet, és 136 250 forint, ha 75.000 forint tételes adót fizet.
A minimálbér összege
2015-ben 105.000
2014-ben 101.500
2013-ban 98.000
2012-ben 93.000 forint volt.
Ebből látható, hogy a havi 50.000 forint tételes adót fizető vállalkozók nyugdíjba vonulásakor a KATÁS szolgálati idejüket a nyugdíj megállapításához arányosítani fogják.
Például vegyünk egy 2014-től KATÁ-s vállalkozót, aki 2016-ban fog nyugdíjba menni és 2013. december 31-ig 27 év 36 nap szolgálati ideje van.
2014-ben a KATÁ-s szolgálati idejének arányszáma: 81.300 : 101.500 = 0,8010 * 365= 292
2015 évre az arányszám 81.300 : 105.000 = 0,7743 * 365 = 283 nap
2016. január 1-re az arányos szolgálati idő: 27 év 36 nap+292 nap+283 nap= 28 év 246 nap
Tételezzük fel, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező számított havi átlagkeresete 160.000 forint. Így a 2. számú mellékletből megállapítható az átlagkeresetből számított nyugdíj százaléka a 28 éves sorban 66%. A nyugdíj összege 160.000 * 0,66 = 105.600 Ft/hó.
Amennyiben a KATÁ-s vállalkozó havi 75.000 forint tételes adót fizet, akkor nincs szükség arányosításra, – mert a 136.250 forint több, mint a minimálbér, – és a KATÁS évek is teljes évnek számítanak. Példánkban 1%-kal több nyugdíjat kaphatott volna. Érdemes mérlegelni a nyugdíjazáshoz közel állóknak.
(Ez a számítás kizárólag a szemléltetés céljait szolgálja. Nem pontos, mert nem tudni, hány tizedes jegyet alkalmaznak, éves adatokkal dolgoznak és nem egy havi (kerek) számmal, a minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme, stb.)
