Gyermek mellől visszatérő munkavállalók

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkához gyermeke otthoni nevelése után visszatérő munkavállalók újbóli foglalkoztatása, a visszatérők integrálása a munkáltató számára esetenként kihívást jelenthet. A munkáltatónak ilyenkor igyekeznie kell, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések maradéktalanul érvényesüljenek és a munkavállaló mihamarabb termékeny munkát tudjon végezni.

Az anyát gyermeke születéséhez kapcsolódóan 24 hetes egybefüggő szülési szabadság illeti meg, melyből legalább két hetet mindenképpen igénybe kell vennie [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 127. § (1) bekezdés]. A szülési szabadságot követően azonban a magyar anyáknak még nem kell visszatérniük munkahelyükre, gyermekük gondozása céljából annak hároméves koráig fizetés nélküli szabadságra jogosultak [Mt. 128. §]. Habár szülési szabadságot nem vehetnek igénybe, fizetés nélküli szabadságra az apák is elmehetnek, így az alábbi, visszatérésre vonatkozó rendelkezések nem szükségszerűen csupán női munkavállalók vonatkozásában alkalmazandók. Természetesen a munkavállaló gyermeke harmadik születésnapja előtt is dönthet úgy, hogy visszatér dolgozni, ennek tényét legalább harminc nappal a fizetés nélküli szabadság szándékolt megszüntetése előtt jeleznie kell munkáltatója felé [Mt. 133. § (2) bekezdés]. A munkáltatónak ez idő alatt lehetősége van előkészíteni a munkavállaló munkához való visszatérését, rendezni a helyettesítés megszüntetéséhez kapcsolódó teendőket stb.

A munkavállalónak fizetés nélküli szabadságának megszűnését követően 60 napon belül ki kell adni a ki nem adott, megelőző években esedékes szabadságát [Mt. 123. § (3) bekezdés]. A szabadságot a munkáltatók rendszerint az effektív munkavégzés megkezdését megelőzően adják ki, így a munkavállaló távolléte folyamatos, a munkaszervezés gördülékenyebb lesz.  Ugyanakkor a szabadság megszakítás nélküli távollétet lehetővé tévő kiadása nem kötelező, a munkáltató dönthető úgy, hogy egy hónap munkavégzést követően adja ki a munkavállaló felhalmozódott szabadságát, ha arra hatvan napon belül lehetősége van és körülményeinek ez inkább megfelel.

Annak érdekében, hogy a gyermeket nevelő munkavállalók távollétük miatt ne kerüljenek a többi munkavállalóhoz képest hátrányosabb helyzetbe, az Mt. kötelezővé teszi a munkáltató számára, hogy az időközben megvalósult béremeléseknek megfelelően munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlatot tegyen a munkavállaló irányába [Mt. 59. §]. Ha a visszatérő munkavállaló által is ellátott munkakörben dolgozók átlagosan pl. 20 000 forint béremelésben részesültek, akkor a gyermeke mellől az asztal mellé visszaülő munkavállalónak is ennyivel magasabb bért kell ajánlani. Természetesen, ha nem emelkedett az általános bérszint a munkavállaló távolléte alatt, akkor a munkaszerződés módosítása nem szükséges, azonban ez – különösen hosszúra nyúló fizetés nélküli szabadság esetén – nem gyakori. A munkaszerződés módosítása kapcsán fontos figyelmet fordítani arra, hogy – habár fizetésemelést elutasító munkavállalóval ritkán találkozni – annak közös megegyezés formájában kell megvalósulnia, annak írásba foglalásáról gondoskodni kell, az iratot mindkét félnek aláírásával kell ellátnia [Mt. 58. §]. Ennek megfelelően, ha az irányadó bérszint időközben csökkent, a munkáltató ajánlatát a munkavállaló nem köteles elfogadni, ragaszkodhat korábbi munkabéréhez, a munkáltató azt egyoldalúan nem jogosult módosítani. A munkaszerződés módosítására nézve a törvény nem határoz meg határidőt, ugyanakkor a munkáltatónak ajánlatát a visszatéréskor meg kell tennie, emelés esetén a munkavállaló visszatérése pillanatától – így már a kiadott felhalmozódott szabadság idejére tekintettel is – jogosult a magasabb összegre. A fenti ajánlat megtételének munkáltatói elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet [EBH2006. 1439.]

Hiába tartotta fenn a munkáltató a munkavállaló korábbi munkakörét, előfordulhat, hogy azt a dolgozó nem tudja visszatérése után automatikusan a korábbiakkal azonos feltételek mellett ellátni. A munkavállaló gyermekének hároméves koráig, illetve, ha gyermekét egyedül neveli, annak 16 éves koráig csupán hozzájárulása esetén kötelezhető más helységben végzendő munkára [Mt. 53. § (3) bekezdés a) pont és c) pont], tehát kiküldetésbe csak kifejezett hozzájárulása esetén küldhető. Ezen felül női munkavállaló, illetve gyermekét egyedül nevelő férfi munkavállaló gyermeke hároméves koráig csupán hozzájárulásával foglalkoztatható egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, ugyanígy pihenőnapjainak egyenlőtlen beosztásához és rendkívüli munkaidő vagy készenlét elrendeléséhez is a munkavállaló hozzájárulására van szükség [Mt. 113. § (2) bekezdés]. Éjszakai munkát a fent megjelölt munkavállalók számára gyermek hároméves koráig hozzájárulásukkal sem lehet elrendelni, az generálisan kizárt ebben az időszakban [Mt. 113. § (3) bekezdés]. Gyermekük négyéves koráig szükséges hozzájárulás beszerzése a gyermeküket egyedül nevelő munkavállalók esetében, ha a munkáltató készenlétet vagy rendkívüli munkaidőt szeretne elrendelni [113. § (5) bekezdés]. A fenti esetekben tehát hiába tért vissza a munkavállaló korábban fizetés nélküli szabadságáról és hiába szeretné a munkáltató a korábban megszokottaknak megfelelően foglalkoztatni alkalmazottját, a megjelölt korlátozásokra mindenképpen figyelemmel kell lenni, a gyermek hároméves koráig a család egységét ezzel is biztosítani kell.

---