Ha az ügyvezető munkaviszonyban áll
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszonyban történő ügyvezetésnél nem kell alkalmazni a tulajdonos-ügyvezetőre a társas vállalkozóra vonatkozó minimum járulékfizetési szabályokat. A munkabére alapján kell fizetni a közterheket.
Ez a cikk elsősorban a kis- és mikro-vállalkozások ügyvezetőire vonatkozik. Azért fontos ezt megjegyezni, mert a néhány fős betéti társaságok, közkereseti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok esetében nem olyan egyszerű a munkáltató és a munkavállaló ügyvezető elkülönülése, mint egy nagyvállalatnál a vezető állású dolgozók, választott tisztségviselők vonatkozásában. Gondoljanak egy beltaggal és egy kültaggal rendelkező betéti társaságra, vagy egy egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra!
Abban biztosak lehetnek, hogy az állami adóhatóság ilyen esetben az ellenőrzés során mindig keresi a munkáltatót.
Ha egy személy alapít korlátolt felelősségű társaságot, akkor a cég létrehozása alapító okirattal történik, és nem társasági szerződéssel. Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
Az egyedüli tagnak (tulajdonosnak) írásba kell foglalnia a társasággal kapcsolatos döntéseit. Ha az egyedüli tag természetes személy, egyszemélyes társaságnál az alapító okirat úgy is rendelkezhet, hogy a tag jogosult az ügyvezetésre és a cég képviseletére. Ezt nem szabad elfelejteni az alapító okirat megfogalmazásánál, bármit is javasol az ügyvéd, mert ennek közteher-fizetési kötelezettségei vannak.
Az alapító okiratban kell meghatározni azt is, ha az egyszemélyi tulajdonos munkaviszonyban kívánja ellátni az ügyvezetői tevékenységet. (Ezt nem lehet a viszonylag olcsón elkészíthető mintaszerződéssel megoldani. Ezért ne sajnáljuk az ügyvédi költséget a sablonszerződés kihagyására, mert megtérül.)
Munkaviszony alkalmazása esetén munkabért kell meghatároznia a tulajdonosnak saját maga számára az írásba foglalt alapítói döntések között. Ebben az esetben munkaidőt is meg kell állapítani, melynek nyilvántartása kötelező. Ez a szabadság nyilvántartását is magában foglalja.
A munkaviszonyban történő ügyvezetésnek az az előnye, hogy nem kell alkalmazni a tulajdonos-ügyvezetőre a társas vállalkozóra vonatkozó ún. minimum járulékfizetési szabályokat. A munkabére alapján – amely részmunkaidőre is vonatkozhat – kell fizetni a közterheket. Ha részmunkaidőt alkalmaznak, akkor a minimálbér arányos részét mindenképpen ki kell fizetni munkabérként. Ilyenkor nincs ingyenes munkavégzés, mint a megbízási jogviszony esetén.
A munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló, mint felek között, munkaszerződéssel hozható létre. Munkáltató lehet bármely jogképes természetes személy vagy jogi személy (társaság, egyesület, alapítvány stb.). A munkaviszony létesítése és fennállása során a munkáltatót a munkavállalóval szemben, a munkáltatói jogkört gyakorló személy jogosult képviselni. Egy kicsi vállalkozásnál az ügyvezetővel szembeni munkáltatói jogkört a tulajdonosok legfőbb szerve gyakorolhatja. Tessék ezt a társasági szerződésben rögzíteni! Nagyobb cégeknél ezt a szervezeti és működési szabályzatban rendezik.
A munkaszerződés az a dokumentum, amely a foglakoztatás alapvető feltételeit rögzíti. Ebben mindenképpen szükséges a szerződő felek pontos megjelölése, azonosítása. Kötelező tartalmi elemeként a Munka Törvénykönyve az alapbér rögzítését, illetve a munkakör megjelölését követeli meg.Enélkül a munkaszerződés érvénytelen.
A Munka Törvénykönyve 209. § (1) bekezdésének általános szabálya szerint, a vezető munkaszerződése az Mt. második részében foglalt rendelkezésektől (a munkaviszony szabályai) általában eltérhet. Azaz nem érvényesül a vezető munkaviszonya tekintetében az az általános szabály, mely szerint – eltérő rendelkezés hiányában – a munkaszerződés kizárólag a munkavállaló javára térhet el. Az eltérés a vezető hátrányára általában megengedett, de a 209. § módosított (2) bekezdése meghatározza a kivételeket, felsorolva azon törvényi rendelkezéseket, melyektől a munkáltató és a vezető munkaszerződése mégsem térhet el.
A munkaszerződésben lehetőség van versenytilalmi megállapodást kötni (Mt. 228. §), mely megfelelő ellentételezés ellenében (minimum az alapbér egyharmada) a munkaviszony megszüntetését követő legfeljebb két évre eltilthatja a munkavállalót (vezetőt) a munkáltató jogos gazdasági érdekét sértő vagy veszélyeztető magatartás tanúsításától. E megállapodásokban praktikusan a munkáltató versenytársainál történő elhelyezkedésre, illetve a munkáltató alkalmazottainak „elcsábítására” vonatkozó tilalmat szokták kikötni.
Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada.
Munkaviszonyban ellátott ügyvezetői tevékenység esetén a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja, valamint a társas vállalkozás által fizetendő szociális hozzájárulási adó alapja a munkaviszonyból származó jövedelem, amelynek napi 8 órás foglalkoztatásnálel kell érnie legalább az aktuális minimálbért.
Ha az ügyvezetést részmunkaidőben végzik, akkor a minimálbérnek a munkaidővel arányos részét alkalmazzuk. Persze lehet többet is fizetni.
