Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felperesnek havi 175 óra munkaidő-kedvezmény járt, ezért felmentették a munkavégzési kötelezettség alól.
Az alperes a Közúti Közlekedési Alágazatban megkötött kollektív szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta azzal, hogy tagonként havonta havi egy óra munkaidő kedvezményt biztosított.
A felperes az AF Szakszervezetének elnöke volt, s a szakszervezet úgy döntött, hogy a tisztviselőit megillető valamennyi munkaidő-kedvezményt az elnök jogosult igénybe venni. Ennek megfelelően a felperesnek havi 175 óra munkaidő-kedvezmény járt, ezért felmentették a munkavégzési kötelezettség alól.
Az alperes 2011. december 31-i hatállyal felmondta az AKSZ-t, és közölte az AF szakszervezettel, hogy ezt követően a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményeire az Mt. vonatkozó rendelkezései lesznek az irányadók, így tagjai után 117 óra munkaidő-kedvezmény jár. A szakszervezet az intézkedéssel szemben kifogást terjesztett elő, ami nem vezetett eredményre, de a szakszervezet határidőn belül nem fordult bírósághoz. 2012. áprilisától a felperes mint szakszervezeti elnök részére biztosított 117 óra munkaidő-kedvezmény feletti havi munkaidőt autóbuszvezetőként kellett ledolgoznia.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. |
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére nem az Mt., hanem a helyi kollektív szerződés, valamint az AKSZ szabályai az irányadók, mivel a munkáltató az AKSZ felmondásával a helyi kollektív szerződés azon pontjait is egyoldalúan felmondta, amely az AKSZ-re hivatkozott.
A kollektív szerződés részlegesen nem mondható fel, így a munkáltató a korábbi megállapodásnak megfelelően változatlanul az AKSZ szerint köteles biztosítani a munkaidő-kedvezményt. Erre figyelemmel a 117 óra feletti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősült, így ennek megfelelő díjazásra tartott igényt.
A felperes keresetét a közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította, a törvényszék az ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket megillő munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezetek rendelkezése alapján azokon keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőt.
Az Mt. 23. és 24. §-a együttes értelmezése alapján a munkavállaló nem kifogásolhatja közvetlenül a munkaidő-kedvezmény mértékének meghatározásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést, e jogosultság csak az érintett szakszervezetet illeti meg. Ennek megfelelően a felperes a munkáltató által megállapított munkaidő-kedvezmény mértéke módosítása tekintetében megalapozottan kereseti kérelmet nem terjeszthetett elő.
A helyi kollektív szerződés munkaidő-kedvezményre vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, az e körben hivatkozott AKSZ pedig felmondásra került, így helytállóan alkalmazta az alperes a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény mértéke tekintetében az Mt. rendelkezéseit.
Mfv.II.10.672/2013/4.
