Kiküldött munkavállalók Magyarországon: a fogadó munkáltató kötelezettségei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kiküldetésről akkor beszélünk, ha egy külföldi munkáltató munkavállalóját átmenetileg foglalkoztatja Magyarországon, szolgáltatásnyújtás keretében. Bár ebben az esetben a munkavégzés rendszerint nem belföldön történik, bizonyos szabályokat mégis alkalmazni kell a magyar munkajogból, amiért a szolgáltatás belföldi fogadója is felelős lehet. Tekintsük át, mire kell figyelni fogadói oldalról!

 A magyar munkajog hatálya főszabály szerint azokra a munkaviszonyokra terjed ki, amikor a munkát rendszerint Magyarország területén végzik. A kiküldetések ehhez képest kivételt jelentenek. A Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint, ha a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre egyébként az Mt. hatálya nem terjed ki, egyes alapvető munkafeltételeket mégis a magyar munkajogból kell alkalmazni a magyarországi munkavégzés idejére, feltéve, hogy ezek a munkavállalóra kedvezőbbek.

Például, egy magyar cég székhelye felújítási munkálataival egy román vállalkozást bíz meg. A munkálatok három hónapig tartanak, erre az időre a vállalkozó saját romániai alkalmazottaival látja el a feladatot Magyarországon. Erre az időtartamra a román munkavállalók részben a magyar munkajog hatálya alá kerülnek, ha e szabályok a román munkajognál kedvezőbbek. Az alkalmazandó szabályok közé tartozik például a minimálbér, a legrövidebb pihenőidők, vagy a szabadság mértékére vonatkozó szabályozás (a teljes listát lásd: Mt. 295. §). Bár a kiküldött munkavállalók továbbra is az eredeti munkáltatóval állnak munkaviszonyban, a foglalkoztatásukkal összefüggésben a fogadó munkáltatónak (a szolgáltatás igénybe vevőjének) is van felelőssége.

Így a munkaügyi hatóság jogosult a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállaló magyarországi munkavégzését abból a szempontból ellenőrizni, hogy az tényleg kiküldetést jelent-e. Ennek eredményeként pedig jogosult annak megállapítására, hogy a munkavállaló nem minősül kiküldött munkavállalónak. Ilyen eset például, ha a kiküldő a székhelye szerinti tagállamban nem is végez érdemi tevékenységet és a munkavállalókat is kifejezetten csak a magyarországi feladatra vették fel. Ilyenkor – mivel kiküldetésről nincs szó – teljes egészében a magyar jog lesz alkalmazandó a munkaviszonyra. A külföldi munkáltató és a belföldi foglalkoztató köteles a munkaügyi hatóság rendelkezésére bocsátani mindazokat az adatokat, amelyek az ellenőrzés elvégzéséhez szükségesek. A kiküldetések valódiságának vizsgálatára irányadó szempontrendszert (példálózó jelleggel) a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény 1. melléklete határozza meg.

[htmlbox mt_kommentar]

 

Ha a fogadó munkáltató tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett arról, hogy a külföldi munkáltató munkabér és járulékfizetési kötelezettségének a munkavállaló foglalkoztatása során nem tett eleget, a külföldi munkáltatóval egyetemlegesen felel a külföldi munkáltatót terhelő munkabér és járulékai megfizetéséért. Az természetesen mindig bizonyítási kérdés, hogy legalábbis lehetett volna tudomása a jogsértésről. Ilyen eset például, ha annyira alacsony szolgáltatási díjat fogad el a magyarországi fél, amelyből nyilvánvalóan nem lehet az irányadó minimálbért (és közterheit) sem kigazdálkodni. Ebben az esetben a kiküldött munkavállaló a magyar féllel szemben is közvetlenül érvényesítheti igényét, akár a magyar bíróság előtt is.

A fogadó munkáltatót terheli, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó alapdokumentumok papíralapú vagy elektronikus formában hozzáférhetőek legyenek a munkavégzés helyén, a kiküldetés teljes időtartama alatt, valamint annak befejezését követő három évig a székhelyén vagy telephelyén. Ezek a dokumentumok az alábbiak: a kiküldött munkavállaló munkaszerződése vagy azzal egyenértékű egyéb okirata, munkaidő-nyilvántartása, valamint a munkabér kifizetésére vonatkozó iratai. Ezeket a dokumentumokat hatósági ellenőrzés esetén be kell tudni mutatni a munkaügyi hatóságnak. Mégis könnyen teljesíthető kötelezettségről van szó, hiszen elég az iratok elektronikus változatát megőrizni, amelyeket nem kötelező magyarra fordíttatni.

Az Mt. a fogadó munkáltató számára előírja, hogy még a szolgáltatási szerződés megkötését megelőzően írásban tájékoztassa a külföldi munkáltatót a magyar munkajogból alkalmazandó munkafeltételekről (lásd a felsorolást az Mt. 295. §). A tájékoztatás elmulasztása esetén a jogosult készfizető kezesként felel a munkavállaló Mt. 295. §-ban meghatározott követeléseiért. Ha tehát a szolgáltatás magyarországi fogadója nem tájékoztatta a kiküldő munkáltatót a magyar munkajogból alkalmazandó szabályokról, és emiatt a munkavállaló igényt érvényesít (pl. elmaradt munkabért), azt követelheti a magyar féltől is. Emellett a tájékoztatás elmaradása miatt a munkaügyi hatóság is jogosult szankciókkal – több munkavállalót érintő jogsértés esetén akár bírsággal – élni. A munkaügyi hatóság maga is tett közzé angol nyelvű tájékoztatást honlapján a kiküldött munkavállalókra irányadó szabályokról. Így a fogadó munkáltatóknak célszerű ezt alapul venni a tájékoztatási kötelezettségük teljesítéséhez, amelyet szükség esetén ki lehet egészíteni, pontosítani.

---