Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rendkívüli felmondás jogszerűsége a büntetőeljárás lezárása után.
Bizonyos feltételek mellett elfogadott a bírói gyakorlatban, hogy a munkáltató a büntetőeljárás alatt álló munkavállalótól rendkívüli felmondással váljon meg, még az eljárás jogerős lezárása előtt. De vajon mi történik, ha az elküldött munkavállaló bűnösségét nem állapítják meg?
Abból kell kiindulnunk, hogy a következetes bírói gyakorlat alapján a munkavállaló büntetőjogi és munkajogi felelősségét el kell választani. Mint a Kúria rámutatott, a büntető- és a fegyelmi eljárás különálló eljárások, amelyek lefolytatására egyidejűleg és egymás mellett is lehetőség van, ha a jogviszonnyal kapcsolatos bűncselekmény egyúttal munkaviszonnyal összefüggő vétkes kötelezettségszegést is megvalósít. A büntetőeljárás tárgya a büntetőjogi felelősség. A fegyelmi eljárás tárgya annak tisztázása, hogy a munkavállaló a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte-e, és emiatt milyen szankcióval kell sújtani. A két eljárás eltérő tárgyára tekintettel ugyanaz a cselekmény (magatartás) büntető- és fegyelmi eljárás keretében is értékelhető (BH2002. 327., BH2006. 298).
| Kommentár a munka törvénykönyvéhez |
|---|
|
|
Így elképzelhető, hogy a munkavállalóval szemben hozott munkáltatói intézkedés akkor is jogszerű, ha a büntető bíróság nem állapította meg a bűnösségét. Ennek oka egyszerűen az, hogy a munkáltató nem a bűncselekmény elkövetésére alapozta a munkaviszony megszüntetését, hanem valamely – ezzel összefüggésben elkövetett – munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegésére. Például, egy esetben a munkavállaló őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került. A munkavállaló négy szolgálatban nem jelent meg, amiért a munkáltatókb. egy hét elteltével a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Utóbb a büntetőbíróság a munkavállalót bizonyítottság hiányában jogerősen felmentette, ez azonban az eset munkajogi megítélését nem érintette. A Kúria ugyanis rámutatott, hogy a rendkívüli felmondás indoka nem a bűncselekmény elkövetése volt, hanem a szolgálatból való távolmaradás, ami a konkrét esetben független volt a büntetőeljárástól (EBH2005. 1343).
Egy másik esetben kimondta a bíróság, hogy az előzetes letartóztatásba helyezés önmagában még nem lehet alapja a rendkívüli felmondásnak. Ám a konkrét esetben a munkáltató azzal indokolta intézkedését, hogy a munkavállaló a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét szegte meg szándékosan és jelentős mértékben. A munkáltató tehát nem a bűncselekmény elkövetése, hanem az előzetes letartóztatásba kerülés és emiatt a munkavégzési kötelezettség nem teljesítése miatt szüntette meg a munkaviszonyt (BH1995. 681.).
Egy esetben az ügyészség a bizonyítottság hiánya miatt szüntette meg az eljárást a munkavállalóval szemben. Az eljárásban azonban maga a munkavállaló sem vitatta, hogy kizárólag általa és három munkatársa által kezelt géppár által gyártott alkatrészekből a műszakjuk alatt 6 millió forint értékű alkatrész tűnt el, és a hiányzó 2000 darab alkatrész egy 30 centiméteres tekercsben elfért. A körülményekre tekintettel a munkáltató bizalomvesztésre alapozott rendkívüli felmondással élt, amelyet a Kúria a büntetőeljárás lezárása ellenére is alaposnak tartott. A rendkívüli felmondáskor ugyanis fennállt a súlyos kötelezettségszegés alapos gyanúja, illetve a munkáltató jogos érdekének súlyos sérelme,melynek tekintetében a tényállás rövid időn belül nem volt tisztázható (EBH2006. 1441.).
Hasonlóan, a rendkívüli felmondás jogszerűségét nem érinti, hogy az annak alapjául szolgáló cselekmény miatt a büntetőbíróság büntetést nem, csak intézkedést szab ki (BH2007. 134.), vagy ha azért marad el a bűnösség megállapítása, mert az adott cselekmény olyan bűncselekmény előkészületét valósította meg, amelynek előkészülete önmagában nem büntetendő.
Az utóbbi ügy tényállása szerint az informatikai csoportvezető ahhoz nyújtott segítséget, hogy a hivatalvezető-helyettest a hivatalvezető lehallgathassa, holott éppen a hivatal informatikai rendszere sértetlenségét kellett volna biztosítania. A hivatalvezető-helyettes azonban észrevette az irodájának álmennyezete mögé rejtett készüléket, így a bűncselekmény nem valósult meg. Mivel a törvény a magántitok jogosulatlan megismerése bűntettének előkészületét nem tekinti bűncselekménynek, ezért a nyomozást meg kellett szüntetni. Ez azonban nem érintette az eset munkajogi oldalát, azaz, hogy az informatikai csoportvezető munkaköri kötelezettségeit súlyosan megszegte, az erre alapozott munkáltatói intézkedés ezért jogszerű volt (BH2011. 317.).
Nem kizárt tehát, hogy a rendkívüli felmondás akkor is jogszerű legyen, ha egyébként a büntetőeljárás a bűnösség megállapítása nélkül ér véget. A fordítottja azonban nem lehetséges. A Polgári Perrendtartás szerint ugyanis, haa jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
Például egy konkrét esetben a munkáltató rendkívüli felmondással azért szüntette meg két munkavállalója munkaviszonyát, mert a munkáltató által árusított parkettákból bizonylat nélkül adtak el tételeket és a bevétellel nem számoltak el. E körülményeket azonban az eset után indult munkaügyi perben a munkáltató nem tudta bizonyítani, így a rendkívüli felmondásokat a bíróság jogellenesnek minősítette. A párhuzamosan folyó büntetőeljárásban viszont a városi bíróság ítéletével bűnösnek mondta ki a munkavállalókat sikkasztás vétségében, emiatt fogházbüntetésre ítélte őket. A büntetőbírósági ítéletre hivatkozással a munkáltató perújítással élt. A Kúria szerint nem volt vitatható, hogy a büntetőbírósági határozatok a munkavállalói kötelezettségszegés szándékos elkövetését megállapították, sőt azt bűncselekménynek minősítették. A munkáltató erre alapított rendkívüli felmondását így jogszerűnek kell tekinteni (EBH2007. 1719.).
