Kölcsönzött munkavállaló által okozott kárért való felelősség szabályai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Munkaerő-kölcsönzés speciális jellegéből fakadóan a kölcsönzött munkavállaló a munkavégzési kötelezettségét a kölcsönvevőnél teljesíti, annak ellenére, hogy egyébként a kölcsönbeadóval áll munkaviszonyban. Éppen ezért a munkavégzés során bekövetkező, munkavállaló által okozott károk is a kölcsönvevő érdekkörében merülnek fel.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 221. § (1) bekezdése alapján a kölcsönzött munkavállaló károkozása vagy személyiségi jog sértése esetén a kölcsönvevő a munkavállalóval szembeni igényét az Mt. általános felelősségi szabályai szerint érvényesítheti. Ez azt jelenti, hogy kölcsönvevő közvetlenül a munkavállalótól követelheti a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt abban az esetben, ha a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 179. § (1) bekezdés]. A feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozat összefüggést azonban a munkáltatónak, jelen esetben a kölcsönvevőnek kell bizonyítania [Mt. 179. § (2) bekezdés]. A munkavállaló által fizetendő kártérítés összege természetesen ez esetben sem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Kivételt képez ez alól a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás, ugyanis annak bizonyítottsága esetén a kölcsönvevő teljes kárát köteles megtéríteni a munkavállaló [Mt. 179. § (3) bekezdés].
Az Mt. 221. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy az általános felelősségi szabályoktól eltérően állapodjon meg a kölcsönbeadó és kölcsönvevő egymással és a munkavállaló károkozására az alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályait alkalmazzák. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:540. § (1) bekezdése értelmében, ha az alkalmazott – kölcsönzött munkavállaló – a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. A kölcsönzött munkavállaló által a kölcsönvevőnek okozott kárt tehát a kölcsönbeadó téríti meg, de ez persze nem jelenti azt, hogy a kölcsönbeadó ne érvényesíthetné ezt a dolgozóval szemben.
Akkor, ha a munkavállaló nem a kölcsönvevőnek, hanem harmadik személynek (például egy beszállítónak, ügyfélnek) okoz kárt akkor szintén az alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályait kell alkalmazni, azonban ez esetben munkáltatónak a kölcsönvevőt kell tekinteni, kivéve, ha a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ettől eltérően állapodtak meg. A kölcsönvevő felelőssége ez esetben logikusnak tekinthető, hiszen a munkaviszonnyal összefüggésben, harmadik személynek okozott károk munkaerő-kölcsönzés esetén szinte kizárólag a kölcsönvevő érdekkörében merülnek fel, az érintett harmadik személy rendszerint a kölcsönvevővel van kapcsolatban.
Természetesen az is előfordul, hogy a munkavállalót éri kár a kikölcsönzés időtartam alatt. Ebben az esetben a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen tartoznak felelősséggel a dolgozó felé [Mt. 221. § (4) bekezdés]. A kölcsönzött munkavállalóval szemben fennálló egyetemleges felelősség garanciális jelentőséggel bír, hiszen az egyébként is hátrányosabb helyzetből induló kölcsönzött munkavállaló a kárainak megtérítését mindkét munkáltatótól követelheti egészen addig amíg azt a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő nem teljesíti.
A kölcsönzött munkavállalóval szemben fennálló egyetemleges felelősség nem érinti a kölcsönvevő és kölcsönbeadó közötti polgári jogi viszonyt, így a közöttünk fennálló kapcsolat alapján eltérően is megállapíthatják, hogy miként térítik meg a kárt vagy a már megtérített kárt miként számolják el egymással. A szabály lényege pusztán az, hogy a munkavállaló igényérvényesítésének lehetőségét biztosítsa és az általa elszenvedett kár megtérüljön.
A munkaerő-kölcsönzés során felmerülő károk megtérítése a háromoldalú jogviszony miatt speciális, de az látható, hogy a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó a munkajog garanciális szabályaira tekintettel egyetemlegesen felelnek a kölcsönzött munkavállaló káraiért. Az egymás közötti viszonyuk szabályozásában szabadságot élveznek, a polgári jog keretei között a kárviselésre vonatkozó szabályaikat.
