Miben érinti a munkavállalókat a munkáltató személyében bekövetkezett változás?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amikor munkahelyet választunk, figyelembe vesszük a bér nagyságát, az egyes juttatásokat, a munkaidő rugalmasságát, továbbá a munkáltató személyét – jó hírnevét, fennállásának időtartamát, sikerességét. Éppen ezért fontos kérdés, hogy mi történik a munkavállalókkal, a munkaviszonyokkal a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén, amelyre például a cég eladása miatt kerülhet sor. Változatlan marad-e a jogviszony, vagy új szerződéskötés szükséges? A közösen vagy egyénileg kiharcolt jogosultságok elvesznek, vagy az új munkáltató köteles ezekhez igazodni? Mit lehet tenni, ha nem szeretnénk az új munkáltató részére munkát végezni?
A munkáltató személyében bekövetkező változásról akkor beszélhetünk, ha egy gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételére kerül sor. Ilyen eset például, ha a kávézó adásvétel útján új tulajdonos kezébe kerül, aki a jogügylettel megszerzi mind az ingatlant, mind a berendezési tárgyakat, továbbá az ott munkaviszonyban álló személyzetet annak érdekében, hogy ő maga működtesse tovább a kávézót. Ekkor az átvétel időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 36. § (1) bekezdés].
Önmagában tehát az, hogy a munkáltató személye megváltozik, a munkaviszony fennállására nincs kihatással. Az új munkáltató nem jogosult a munkaviszonyok egyoldalú megszüntetésére csak azért, mert nem ő szerződött a munkavállalókkal. A munkaviszonyok tehát tovább élnek, kizárólag a munkáltató személyében bekövetkező változás nem lehet a felmondás indoka [Mt. 66. § (3) bekezdés a) pont]. Sőt, a munkaviszony folyamatosnak minősül, a végkielégítésre, hosszabb felmondási időre jogosító időtartamot tehát a munkaszerződés megkötésétől kell számítani, a munkáltató változása ezt nem szakítja meg. A munkajogi igények, például a kifizetetlenül maradt rendkívül munka után járó munkabér sem veszik el: ha a munkavállaló igényét a változást követő egy éven belül érvényesíti, az átadó és az átvevő munkáltató egyetemlegesen felel az átszállást megelőzően esedékessé vált követelésekért [Mt. 39. §]. Az igényérvényesítés lehetőségét az sem csorbítja, ha az átadó munkáltató elmulasztotta tájékoztatni az átvevőt az adott munkaviszonyokból származó jogokról és kötelezettségekről [Mt. 37. §].
Nemcsak a munkaviszony fennállását „örökli meg” az új munkáltató, hanem a munkaviszonyból származó összes jogot és kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe foglalt jogok és kötelezettségek változatlanul tovább élnek: a munkabér ugyanakkora marad, a munkavégzési hely sem változik, és így tovább. A megállapodások módosítására kizárólag megegyezés, mindkét fél közös akarata alapján kerülhet sor, ahol a munkáltató oldalán immár természetesen az új munkáltató szerepel. A munkavállalóval az átadó munkáltató által megkötött versenytilalmi megállapodás és tanulmányi szerződés szintén változatlan feltételekkel él tovább [Mt. 228. § (5) bekezdés, 229. § (4) bekezdés].
A kollektív szerződésben foglaltakra azonban már eltérő szabályok vonatkoznak: az átvevő munkáltató az átvétel időpontjában a munkaviszonyra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket az átvétel időpontját követő egy évig köteles fenntartani [Mt. 282. § (1) bekezdés]. Az egyéves fenntartási kötelezettség alól csak akkor van kivétel, ha a kollektív szerződés hatálya ennél az egy évnél korábban megszűnik, vagy a munkaviszonyra az átvételt követő időpontban másik kollektív szerződés hatálya terjed ki [Mt. 282. § (2) bekezdés].
A fentiek azonban nem jelentik azt, hogy a munkavállalót ne tudná hátrányosan érinteni a munkáltató személyében bekövetkező változás, hiszen azokat a munkafeltételeket, amelyekről a munkáltató egyoldalúan jogosult dönteni, az átvevő munkáltató jogosult megváltoztatni. Emiatt is fontos, hogy a változásra a munkavállalók is fel tudjanak készülni, előre tudjanak arról, hogy a munkáltató személyében változás fog bekövetkezni, továbbá mihamarabb megismerjék, hogy a legfontosabb kérdésekben hogyan alakulnak jogaik és kötelezettségeik. Ennek érdekében előírás az átadó és az átvevő munkáltató számára, hogy legalább tizenöt nappal az átvétel előtt tájékoztassák az üzemi tanácsot a változás időpontjáról vagy tervezett időpontjáról, okáról, a munkavállalókat érintő jogi, gazdasági és szociális következményeiről, továbbá tárgyalást kezdeményezzenek vele a munkavállalókat érintő tervezett intézkedésekről [Mt. 265. § (1)-(2) bekezdés]. Amennyiben az átadó munkáltatónál a szükséges munkavállalói létszám hiánya miatt nem működik üzemi tanács, az üzemi megbízott felé kell a tájékoztatást megadni, ha annak megválasztására sem került sor, közvetlenül a munkavállalókat kell írásban tájékoztatni a fenti határidőben. Ez utóbbi tájékoztatás főszabály szerint az átadó munkáltató kötelezettsége, de a munkáltatók közt létrejött megállapodás alapján az átvevő munkáltató is teljesítheti azt. [Mt. 38. § (2) bekezdés]
Az átvevő munkáltatónak továbbá kötelezettsége a munkavállalókat az átszállást követő tizenöt napon belül írásban tájékoztatni a változásról, saját azonosító adatairól, továbbá arról, hogy a munkaviszony létesítéséhez kötődő írásbeli tájékoztatóban foglaltakban milyen módosítás történt [Mt. 38. § (1) bekezdés]. Ezek tartalmazzák a legfontosabb, a munkáltató által egyoldalúan eldönthető munkafeltételeket, így többet között a napi munkaidőt és a juttatásokat. Előfordulhat, hogy a munkafeltételek megváltozása a munkavállaló szempontjából olyan lényeges és hátrányos, hogy annak következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna. Ilyen esetben a munkavállaló jogosult a munkaviszonyt a fentieket alátámasztó indokolással egyoldalúan felmondani azzal, hogy az indokolt felmondás alapján – ellenben az indokolást nélkülöző, bármikor megtehető munkavállalói felmondással – a munkavállaló jogosulttá válik felmentési időre és végkielégítésre [Mt. 40. § (1)-(2) bekezdés]. Ez az indokolt felmondás azonban kizárólag a munkáltató személyében bekövetkezett változást követő harminc napon belül közölhető [Mt. 40. § (3) bekezdés]. Az indokolásnak ez esetben is meg kell felelnie a világosság, valószerűség és okszerűség követelményeinek [Mt. 64. § (2) bekezdés]. Az indokolás megfelelő lehet például, ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje az átadó munkáltatónál munkanapokon reggel fél nyolctól délután négyig tartott, ám az átvevő munkáltató azt délelőtt tíz órától este fél hétig történő munkavégzésre módosítja, amelynek következtében a munkavállaló nem tudja gyermekeit a délután öt órakor záró óvodából elhozni.
