Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyar jogrendszer a gyermek gondozása céljából igénybe vehető szabadidőket és az erre járó ellátásokat nem egy jogszabály keretein belül szabályozza, hanem több szinten, így a szülői szabadságok rendszerét tekintve széttagolt, amely sokszor megnehezíti a szülők, állampolgárok, munkáltatók eligazodását a jogszabályok előírásai között. Ezenkívül a szocialista örökség mind a mai napig megfigyelhető a köznyelvben, illetve a gondolkodásmódban, hiszen változatlanul a „gyes” fogalmát használják annak kifejezésére, ha valaki gyermeket szül, és emiatt abbahagyja a munkáját, holott ma a „gyes” egészen mást jelent, mint annak bevezetésekor. Különbséget kell tehát tenni a munkajogi szabadidő-kedvezmények, amelyek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.), és az ellátások között, amelyek a társadalombiztosítási, illetve a családtámogatási rendszerben kerültek elhelyezésre. Jelen cikkünkben a munkajogi szabályozást vesszük górcső alá. A munkaviszonyban álló munkavállalót különböző munkaidő-kedvezmények illetik meg a gyermek születésére, illetőleg nevelésére, gondozására tekintettel.
A szülési szabadság
A szülési szabadság a munkaviszonyban álló anyának jár, amelynek időtartama egybefüggő huszonnégy hét. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével ez a rendelkezés kiegészült azzal, hogy az anya két hetet köteles igénybe venni [Mt. 127. § (2) bekezdés].
Ez az előírás összhangban van a 92/85 EGK irányelvvel, amely szerint a szülési szabadságnak tartalmaznia kell legalább két hét kötelező szülési szabadságot, amelyet gyermekszülés előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően kell kiadni.
A szülési szabadság hossza tekintetében hazánk messzemenően teljesíti a nemzetközi dokumentumokban vállalt kötelezettségeit, amelyek tizennégy hetes szülési szabadság biztosítását írják elő. 2011-ben a szülési szabadságra vonatkozó szabályokat a jogalkotó összhangba kívánta hozni a 2010/18/EU irányelvvel, és ennek kapcsán 2012. január 1-jével bekerült a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénybe, hogy a szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette.
Ezzel tulajdonképpen a már kialakult bírói gyakorlat emelkedett törvényerőre, hiszen a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalása korábban is megállapította, hogy a csecsemő örökbefogadása esetén a szülő nőkre vonatkozó kedvezmények az örökbe fogadó nőt illetik meg (MK 57. szám).
A szülési szabadság időtartamára terhességi-gyermekágyi segély jár az anyának, ha megfelel a társadalombiztosítási jogszabályi feltételeknek [a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 40–42. §]. Abban az esetben, ha nem rendelkezik megfelelő biztosítási jogviszonnyal vagy nem áll biztosítási jogviszonyban, akkor az alacsonyabb összegű gyermekgondozási segélyre lesz jogosult.
A munkáltatónak a szülési szabadságot úgy kell kiadnia, hogy ebből legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen, de a felek ettől eltérhetnek [Mt. 127. § (3) bekezdés]. A kismamák egy része a terhességi-gyermekágyi segélyt csak a szülés időpontjától kívánja igénybe venni azért, hogy a gyermek születése után hosszabb ideig részesülhessenek a gyermekgondozási díjnál kedvezőbb jövedelmet biztosító ellátásban.
Előfordulhat, hogy a gyermeket koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben kell gondozni, és ilyenkor az anya nem biztos, hogy egyben kívánja kivenni a szülési szabadságot. Ebben az esetben az Mt. lehetőséget ad arra, hogy a szülési szabadság ki nem merített részét – a szülést követő egy év alatt – a gyermeknek az intézetből történő elbocsátása után is igénybe vegye a munkavállaló [Mt. 127. § (4) bekezdés]. A szülési szabadság ideje alatt a munkaviszony szünetel, de erre az időre is jár szabadság a munkavállalónak, melyet a munkahelyére való visszatérését követően kell kiadni [Mt. 115. § (2) bekezdés c) pont].
Szoptatási munkaidő-kedvezmény
Amennyiben a szülő nő a szülést követően visszamegy a munkahelyére dolgozni, szoptatási munkaidő-kedvezményre jogosult a szoptatás első kilenc hónapjában. Ennek mértéke a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két óra, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két óra [Mt. 55. § (1) bekezdés e) pont]. A munkavégzés alóli mentesülés idejére a szoptató nőnek a távolléti díját kell kifizetni, tehát fizetett munkaidő-kedvezménynek minősül [Mt. 146. § (3) bekezdés b) pont].
A gyermekgondozási szabadság
A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek harmadik életéve betöltéséig, a gyermek gondozása céljából, valamint a gyermek tizedik életéve betöltéséig a személyes gondozás érdekében a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama alatt. Az Mt. 130. §-a tehát lehetővé teszi, hogy a munkavállaló meghatározott ideig otthon nevelje a gyermekét, amely időre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni. A gyermekgondozási szabadság időtartamára a munkavállalót gyermekgondozási díj vagy gyermekgondozási segély illetheti meg a külön jogszabályok szerint [Ebtv. 42/A–42/E. §, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 20–22. §]. A gyermek hároméves koráig a szülő mindenképpen jogosult erre a szabadságra, függetlenül attól, hogy részesül-e ez idő alatt valamilyen társadalombiztosítási vagy családtámogatási ellátásban.
A gyermek tizedik életéve betöltéséig azonban csak akkor kérelmezheti ezt a munkaidő-kedvezményt, ha gyermekgondozási segélyben részesül. Az utóbbi eset az ikergyermekeket, továbbá a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő szülőkre vonatkozhat [Cst. 20. § (1) bekezdés a) és b) pont]. A jogszabály a fizetés nélküli szabadság felső határát rögzíti, így a munkavállaló maga döntheti el, hogy a szabadságot mikor kívánja igénybe venni.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. |
A munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban írásban köteles bejelenteni. A fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg [Mt. 133. § (1) és (2) bekezdés]. A törvény nem tesz különbséget a munkavállalók neme szerint, ezért ezt a szabadságot a gyermeket gondozó apa is igényelheti.
Dr. Göndör Éva, a HR&Munkajog szaklap 2014/6. számában megjelent cikkéből tájákozódhat többek közt a szülési szabadság igánybevételének munkajogi következményeiről és az apasági szabadságról is.
