Munkajogi gyorstalpaló – bérpótlékok 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi a bérpótlékok szabályozásának jogi természete? Mi a  számításuknak az alapja, és melyek a bérpótlékok Mt.-ben szabályozott fajtái? E kérdésekre is válaszokat adunk cikksorozatunk első részében.

Jelen háromrészes cikksorozat a bérpótlékok kérdését vizsgálja a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezésein keresztül, vagyis azt, hogy a jelenleg hatályos Mt. mennyiben, és milyen módon szabályozza a bérpótlékok rendszerét. E témához kapcsolódóan a cikksorozat első részében szó lesz a bérpótlékok szabályozásának jogi természetéről, számításának alapjáról, és a bérpótlékok Mt.-ben szabályozott fajtáiról, valamint a vasárnapi és munkaszüneti napi pótlékról, míg a második és harmadik részben a műszakpótlékról, az éjszakai pótlékról, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés pótlékáról, valamint a készenlét és az ügyelet pótlékáról szóló szabályokat ismertetjük.

A bérpótlékra vonatkozó szabályozás jogi természete

Az Mt. 139-145. §-ai törvényi szinten tartalmaznak rendelkezéseket a bérpótlékokra vonatkozóan, amelyekre általánosan jellemző, hogy e pótlékok a munkavégzés idejének jellegzetességéhez kapcsolódnak. Nagyon fontos a bérpótlékokra vonatkozó szabályok jogi természetének bemutatása szempontjából, hogy az Mt. ezen szakaszainak eltérő rendelkezéseit is számításba vegyük, vagyis azt, hogy a témánkra vonatkozó szabályoktól kollektív szerződés vagy a felek megállapodása (pl. munkaszerződés) eltérhet-e, és ha igen, akkor milyen módon. Az Mt. mindössze egy kógens (vagyis eltérést nem engedő) szabályt [Mt. 165. §(1) bek. d)] tartalmaz a bérpótlékok tekintetében, amely rögzíti, hogy a bérpótlék a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg [Mt. 139. § (1) bek.]. Ez az eltérést nem engedő szabály azt biztosítja, hogy a bérpótlékokra jogosító különös időszakokra sem kollektív szerződés, sem a felek megállapodása munkabért helyettesítő pótlékot nem állapíthat meg az elvégzett munka díjazásaként. Ennek megfelelően érvénytelen minden olyan megállapodás, amely ezen különös időszakokra kizárólag pótlék fizetését rögzíti.[1]

Szabályzattár több mint 30 elérhető szabályzattal Teljesítse az előírásokat, és szervezze meg cége hatékony működését! A tartalomból: szervezeti és működési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, transzferár-nyilvántartás minta, cafeteria szabályzat, munkavédelmi szabályzat, kollektív szerződés stb. Bővebb információ és előrendelés »

Ezen kivételtől eltekintve azonban, az Mt. bérpótlékokra vonatkozó többi rendelkezése kollektív szerződés megállapodásával szemben diszpozitív természetű, vagyis azoktól kollektív szerződés a munkavállaló hátrányára is eltérhet [Mt. 277. § (2) bek.], amely többek között azt jelenti, hogy kollektív szerződés a munkavállaló pótlékra való jogosultságát ki is zárhatja, annak mértékét csökkentheti, sőt a pótlék számításának alapja tekintetében is eltérhet a munkavállaló hátrányára [Mt. 139. § (2) bek.]. Természetesen maga a diszpozitivítás azt is lehetővé teszi, hogy a munkavállaló előnyére is el lehet térni. Ami a munkaszerződésben való eltérés lehetőségét illeti, ott az Mt. relatív diszpozitivítását rögzítő szabályát [Mt. 43. § (1) bek.] kell alapul venni, így a bérpótlékokra vonatkozó szabályoktól a felek megállapodása (munkaszerződés) csak a munkavállaló javára térhet el, amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik. Mivel a korábban említett kógens szabályon kívül más eltérést nem engedő szabály, vagy eltérést teljes, minden irányban engedő, azaz (abszolút) diszpozitív szabály az Mt. pótlékokra vonatkozó rendelkezései között nem található, ezért a bérpótlékok kérdésében a munkavállaló javára az Mt. 139. § (1) bekezdését kivéve el lehet térni. Szükséges megemlíteni, hogy az Mt. 145. § alapján a felek egyes pótlékokat magába foglaló alapbérben is megállapodhatnak, vagy akár a munkaszerződésben bérpótlék helyett, továbbá készenlét vagy ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányban állapodhatnak meg. Ezekből a szabályokból értelemszerűen az is levezethető, hogy az Mt.-ben szabályozott bérpótlékok mellett akár kollektív szerződés, akár a felek megállapodása (munkaszerződés) további bérpótlékokat állapíthat meg (például helyettesítési pótlék).[2]

A bérpótlék számításának alapja

A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére, amely teljesítménybérezés esetén is alkalmazandó.[3] A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét általános teljes napi munkaidő esetén 174 órával, rész- vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a 174 óra arányos részével kell osztani. Vagyis ehelyütt figyeljünk arra, hogy az Mt. a bérpótlék alapjának meghatározását a havi béres munkavállalók esetében az általános rendelkezésektől [Mt. 136. § (3) bek.] eltérően szabályozza.

A bérpótlékok fajtái

Az Mt.-ben nevesített bérpótlékok az alábbiak: a vasárnapi pótlék, a munkaszüneti napra járó pótlék, a műszakpótlék, az éjszakai pótlék, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés pótléka, a készenlét és az ügyelet pótléka.

Vasárnapi pótlék

Az 2013. augusztus 1-jétől hatályos Mt. módosítás értelmezési bizonytalanságok kizárása érdekében pontosította a vasárnapi munkavégzés esetén járó bérpótlékokra vonatkozó szabályozást.[4] Eszerint a munkavállalót rendes munkaidőben történő munkavégzésért akkor illeti meg vasárnapi pótlék, ha a munkavégzésre kizárólag:

• több műszakos tevékenység keretében,
• készenléti jellegű munkakörben, vagy
• a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál kerül sor.

A korábbi szabályozás a kizárólagosság kritériumát nem tartalmazta, mellyel számos értelmezési problémát okozott, a módosítás egyértelművé tette a vasárnapi pótlékra való jogosultság kritériumait. Amennyiben a vasárnapi munkavégzés jogalapját az előbb felsorolt esetek helyett vagy mellett a vasárnapra elrendelhető rendes munkavégzés más esete képezi, a munkáltató nem köteles pótlékot fizetni. Ennek megfelelően például, ha a munkáltató tevékenysége megszakítás nélküli, akkor a munkáltató vasárnapi pótlék fizetésére nem köteles – hiába több műszakos is egyben a tevékenysége -, mivel a vasárnapi munkavégzés nem kizárólag a munkáltató több műszakos tevékenységéből fakad.

A szabályozás elvi alapja, hogy azon munkavállalók, akiknek alapvetően munkaszervezési okok miatt szükséges vasárnap is munkát végezniük, azok jogosultak pótlékra, míg azok esetében, akik objektív okok, körülmények miatt kénytelenek munkát végezni vasárnap is, nem jogosultak a vasárnapi pótlékra.[5] Ennek megfelelően, nem illeti meg vasárnapi pótlék azt a munkavállalót, aki a munkaköre vagy a munkáltató tevékenységének sajátossága alapján számíthat a rendszeres vasárnapi munkavégzésre.

A pontosítás azt is egyértelművé teszi, hogy a vasárnapi pótlék nemcsak rendes, hanem rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén is megilleti a munkavállalót, sőt, a pótlék olyan munkavállaló részére is jár, aki vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem osztható be.

A vasárnapi pótlék mértéke 50%, amelytől – mint korábban említettük – kollektív szerződés akár a munkavállaló hátrányára is, míg a felek megállapodása (munkaszerződés) kizárólag a munkavállaló előnyére térhet el.

Munkaszüneti napra járó pótlék

A munkaszüneti napon történő munkavégzés díjazására vonatkozó szabályokkal összefüggésben hangsúlyozandó, hogy a bérpótlékra vonatkozó rendelkezések függetlenek az Mt. 146. § (3) bekezdés d) pontban foglalt rendelkezéstől. ˙(Ezen rendelkezés rögzíti, hogy a munkavállalót távolléti díj illeti meg óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő.) Ebből következően a munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén a bérpótlék arra tekintet nélkül megilleti, hogy az Mt. 146. § hivatkozott rendelkezése alapján jogosult-e díjazásra.

A munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén 100% bérpótlék illeti meg, amely a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén is alkalmazandó.

---