Semmisség és jogellenes munkaviszony-megszüntetés


Ha a közalkalmazotti jogviszony (munkaviszony) megszüntetése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, az Mt. nem a semmisség, hanem a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményét rendeli alkalmazni – a Kúria eseti döntése.

Releváns jogszabály:

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

Ami a tényállást illeti, a felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél. A felperes 2016. októberében vezetői megbízásáról történő lemondását követően a részére felajánlott új munkakört nem fogadta el, ezért közalkalmazotti jogviszonyát a polgármester 2016. december 19-én felmentéssel szüntette meg. A felperes keresetében semmisségre hivatkozva felmentése érvénytelenségének megállapítását kérte. Állítása szerint a felmentési okiratot nem a munkáltató adta ki, mivel azt a polgármester írta alá és az önkormányzatával fennálló közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg.

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperest a felmentési időre járó illetménykülönbözet és késedelmi kamata, a végkielégítés-különbözet és késedelmi kamata, valamint 8 havi felmentési időre járó távolléti díj jogcímén 2 264 000 forint megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság a felmentés körében megállapította, hogy az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben nem szereplő okra alapította a jogviszonyt megszüntető intézkedését, továbbá azt a polgármester a munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület döntése nélkül adta ki, ezért jogszabályba ütközik és semmis. Álláspontja szerint ezért a munkáltatói felmentés érvénytelen, amelyre határidő nélkül lehet hivatkozni. A semmis munkáltatói jognyilatkozat esetében nem irányadó az alperes által hivatkozott 30 napos keresetindítási határidő [„A keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítése iránt” – Mt. 287. § (1) bekezdés b) pont], ezért az alperes alaptalanul indítványozta a per megszüntetését.

A fellebbezés során a törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a jognyilatkozat semmisségére történő hivatkozás esetén lehetőség van az általános elévülési határidőn belüli igényérvényesítésre, így nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy a per megszüntetése iránti alperesi indítványt elutasította. A bíróság szerint a felperest a vezetői megbízása megszűnését követően eredeti munkakörében kellett volna foglalkoztatni, e szabályok a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben (Kjt.) kógensek, amelytől a felek megállapodás alapján sem térhettek el. A törvény tételes felsorolása tartalmazza a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének lehetséges módjait, amelytől érvényesen nem lehet eltérni.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes érvelése szerint az eljárt bíróságok a munkáltatói intézkedés semmisségét arra tekintettel állapították meg, hogy a munkáltatói jogkört az adott esetben nem a képviselő-testület gyakorolta, amely azonban nem felel meg a tényeknek. A másik ok, amire a bíróságok hivatkoztak a munkáltatói intézkedés semmisségének tekintetében, hogy annak indokolása nem felelt meg a Kjt. 30. § (1) bekezdésében foglalt egyik felsorolásnak sem. E rendelkezés szerint a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha

  1. megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták;
  2. az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, a központi költségvetési szerv vezetője vagy az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a munkáltatónál létszámcsökkentést, illetve átszervezést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség;
  3. a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy munkáját nem végzi megfelelően;
  4. a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül.

Az alperes érvelése szerint azonban alapvető jogdogmatikai szabály, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetére vonatkozó jogkövetkezmények alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a munkaviszony valamely alanya a munkaviszony megszüntetése során megszegi a megszüntetésre vonatkozó rendelkezéseket. A dogmatika és a bírói gyakorlat sem tesz különbséget aszerint, hogy kógens vagy diszpozitív szabályt szegett meg a munkáltató a munkaviszony megszüntetése során.

Kifejtette továbbá, hogy amennyiben egy jognyilatkozat jogszabályba ütközik, úgy az semmisnek tekintendő, ha azonban egy munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat ütközik jogszabályba, arra az esetre az Mt. munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (Mt. 82-84. §). Mindez nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy a jogszabályba ütköző munkaviszony-megszüntetések egyes esetekben érvénytelennek, más esetekben pedig jogellenes munkaviszony-megszüntetésnek minősülnek. Az ilyen tartalmú elhatárolás ellentétes az alapvető dogmatikai szabályokkal. Az Mt. szerint a semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. Amennyiben a „más jogkövetkezmény” alkalmazása az érvénytelenség alóli kivételt jelent, akkor az érvénytelenségre – semmisségre – meghatározott törvényi határidő nem lehet alkalmazandó szabály. A „más jogkövetkezmény” a jogellenes munkaviszony megszüntetéshez kapcsolt Mt. 82-84. §-ában foglalt szabályokat jelenti, az azok érvényesítésénél irányadó 30 napos határidővel. Így az alperes szerint a perbeli esetben az egyébként jogellenesnek tekinthető munkáltatói felmentésre, mint jogszabályba ütköző, azaz jogellenes munkáltatói intézkedésre a jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályait és az ehhez kapcsolódó 30 napos keresetindítási határidőt kell alkalmazni, amelyet azonban a felperes elmulasztott.

A felperes szerint a munkáltató felmentési intézkedése semmis, az alperes semmis felmondása érvénytelen és ez alól nem kivételt állapít meg az Mt. 29. § (5) bekezdése, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményeként rendeli el az Mt. 82-84. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazását. Ez azonban nem jelent kivételt az alól, hogy a semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat és azt a bíróságnak hivatalból is észlelnie kell.

A Kúria megállapításai

A Kúria megállapította, hogy az alperes felmentő intézkedését nem előzte meg a munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület döntése, továbbá annak indokolása nem felelt meg a Kjt. 30. § (1) bekezdésében foglalt zárt körű felsorolásnak, ezért az jogszabályba ütközik, így semmis. Jogszabálysértőnek találta azonban, hogy az eljárt bíróságok elmulasztották a harmincnapos keresetindítási határidő vizsgálatát. Az alperes a felmentő intézkedésben a jogorvoslati kioktatást megtette és tájékoztatta a felperest, hogy a határozat ellen 30 napon belül kezdeményezhet munkaügyi jogvitát. A felmentés ellen azonban a felperes a keresetét csak hónapokkal később.

Hangsúlyozta, hogy az Mt. semmisnek tekinti azt a megállapodást, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, avagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. Az Mt. a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) jogszabályba ütköző megszüntetéséhez nem a semmisség, hanem a jogellenesség jogkövetkezményét fűzi. Az Mt. a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelenségére szintén speciális szabályt tartalmaz annak kimondásával, hogy ebben az esetben a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményét kell megfelelően alkalmazni.

Jogdogmatikai szempontból nem tehető különbség a jogszabályba ütköző és a jogellenes munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat között, hiszen a jogellenes jognyilatkozat is minden esetben valamely jogszabály megsértését, vagyis valamely tételes jogi rendelkezés előírásának megszegését jelenti. Az Mt. erre az esetre a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményét rendeli alkalmazni, ezért a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) megszüntetésének jogellenességével összefüggő keresetlevelet harminc napon belül kell előterjeszteni, amit a felperes az adott esetben elmulasztott.

Mindezek alpaján a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.II.10.137/2019.) a Kúriai Döntések 2020/2. számában 49. szám alatt jelent meg.

 Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 29. § (5) bekezdés, 82-84. §.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 12.

K&H: megállt a fiatalok jövedelemnövekedése

A korábbi évekre jellemző növekedés után megtorpanás látható a fiatalok jövedelmét tekintve a K&H ifjúsági index szerint. Az idei első negyedévben átlagosan nettó 190 ezer forintos személyes jövedelemről számoltak be a 19-29 évesek. A fiatalok nettó jövedelme egy évvel ezelőtt emelkedett a 180 ezres szint fölé és azóta nagyságrendileg ezen a szinten maradt. Jelentős eltérés látható a nemek között: a férfiak személyes jövedelmének átlaga 220 ezer forintot tett ki, a nőké viszont csak 156 ezret.

2024. április 12.

Időben be kell jelenteni a sztrájkot

A munkáltatónak figyelmeztető sztrájk esetében is olyan megfelelő időben kell értesülnie a tervezett sztrájkról, hogy a vagyonának megóvására, az üzemelés megállásával keletkező kárainak megelőzésére irányuló jogait, az élet- és vagyonvédelemre irányuló kötelességeit teljesíteni legyen képest, illetve az ezzel kapcsolatos munkaszervezési teendőit képes legyen elvégezni. Ennek hiányában a megtartott sztrájk jogellenes.