Szabadság: augusztustól sok minden változik


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A júniusban elfogadott munkaügyi salátatörvény jelentősen módosítja a szabadságok kiadását is. Míg a változásokat összefoglaló cikkünk első részében elsősorban a munkaidőre koncentráltunk, ebben  a részben mindent megtudhatnak arról, hogyan változik augusztustól a szabadság szabályozása.


Pótszabadság egészségi fogyatékosság esetén – bővülő körben

A Módtv. 8. § (5) bekezdése kiegészítette az Mt. 120. §-át, így már nem csak a rehabilitációs szakértői szerv által megállapított legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodás esetén jár évenként öt munkanap pótszabadság. A törvénymódosítás alapján erre válik jogosulttá a fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló. A pótszabadságra való jogosultság megállapításához meg kell tudnunk, kinek jár az előbb említett támogatás, illetőleg járadék.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény szerint a fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy – a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül – anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez [22. §]. Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek

  • a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy alig-látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),
  • b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
  • ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
  • bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos),
  • c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),
  • d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,
  • e) a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),
  • f) az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),
  • g) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),
  • h) állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető [23. § (1) bekezdés].

Ugyancsak a 1998. évi XXVI. törvényben találunk rendelkezést a vakok személyi járadékáról. A 29/A. § (2) bekezdésének – egyébként június 1-től hatályos rendelkezése szerint e járadék összege havi 16 160 forint. ( A vakok személyi járadékát 2014. január 1-jétől a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvénynek a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyező mértékben emelni kell.) Az a munkavállaló, aki e járadékban részesül, ugyancsak jogosult az öt munkanapnyi pótszabadságra.

Az apák pótszabadsága – nincs arányosítás

A Módtv. 8. § (6) bekezdése kiegészítette az Mt. 121. § (1) bekezdését. A változás hátterében az apák részére járó pótszabadság áll. Az újdonsült apáknak gyermekük születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésüknek ének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A Módtv. alapján e pótszabadságra való jogosultság megállapításakor nem alkalmazható azon rendelkezés, mely szerint, a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. Azzal, hogy az Mt. a korábbi munkaidő-kedvezmény helyett pótszabadsággal honorálja az apaságot, rosszabb helyzetbe hozta azon apukákat, akik a gyermek születése évében csak részben váltak szabadságra jogosulttá.

Amennyiben például a munkavállaló július 1-jén kezdi meg munkaviszonyát, és az Mt. – módosítás hatályba lépése előtt – július 31-ig – születik meg gyermeke, 5 helyett – a kerekítés szabályának alkalmazásával – 3 munkanap pótszabadság jár csak.  Amint az Indokolás leszögezi: összhangban az adott jogintézmény rendeltetésével, törvénymódosítás biztosítani kívánja, hogy gyermek születése esetén az apa – függetlenül a munkaviszony kezdetének időpontjától – mindig a teljes pótszabadság tartamára mentesülhessen a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól, azaz e körben ne kerüljön sor arányosításra.

A Módtv. 9. § (2) bekezdése alapján az apák pótszabadságára vonatkozó új szabályt a törvénymódosítás hatálybalépését követően született gyermek esetén kell alkalmazni.

A legrövidebb egybefüggő szabadság – szövegpontosítás

A Módtv. 8. § (7) bekezdése az Mt. 122. § (3) bekezdését pontosítja, melynek eredeti szövege szerint a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen. A törvénymódosítás kifejtőbb szövegezése alapján: a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Amint az Indokolás megállapítja: a gyakorlati tapasztalatok alapján az egyértelmű jogalkalmazás érdekében pontosítja az Mt. rendelkezését. A rendelkezés lényege: a munkáltató úgy köteles a szabadság kiadását biztosítani, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő naptári napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.

A törvényszövegben foglalt ” eltérő megállapodás hiányában” fordulat a munkáltatónak és a munkavállalónak biztosít felhatalmazást, hogy megállapodásukkal a tizennégy naptól két irányban is eltérhessenek. Így közös megegyezéssel arra is juthatnak, hogy a munkáltatónak egy naptári évben nem kell legalább tizennégy napnyi összefüggő szabadságot kiadnia. E megállapodásban ekkor kiköthető az, a tizennégy munkanapnál rövidebb időszak, amely alatt egybefüggően, megszakítás nélkül kell a szabadságot biztosítani (pl. hét nap).

Szabadságátvitel megállapodással a következő évre – korlátozottabb keret

A Módtv. 8. § (8) bekezdése megváltoztatta az Mt. 123. § (6) bekezdését, amely szerint a munkáltató – a felek megállapodása alapján – az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság [116-117. §]  legfeljebb egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig adja ki. A második kivételként ugyancsak 2014. I. 1-től életbe lépő rendelkezés szerint egyrészt ilyen megállapodás csak egy naptári évre köthető, másrészt a felek lehetősége az életkor alapján járó pótszabadságra redukálódik. Ez utóbbi rendelkezés hátterében a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló 2003/88/EK irányelv 7. cikke áll.

E szerint minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illet meg a tagállami jogszabályok által megállapított, ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelően. Negyvenéves életkor alatt – egyéb pótszabadságra való jogosultság hiányában – a négy hét, azaz húsz munkanapnyi, az irányelv által megkövetelt minimális tartamú szabadság nem kerül kiadásra, ha a felek élnek az Mt. 123. § (6) bekezdése szerinti megállapodás lehetőségével. Ezért a törvényi korlátozás – de csak az újévtől.

A szabadság kiadása és nyilvántartása – változás egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére

A Módtv. 8. (9) bekezdése újból szabályozza az Mt. 124. §-át, amely a szabadság kiadásáról, elszámolásáról és nyilvántartásáról rendelkezik. Nincs változás az általános szabály tekintetében, mely szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [124. § (1) bekezdés]. Az első eltérést az Mt. 124. § (2) bekezdésénél regisztráljuk, mely szerint a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén

  • a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és
  • a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szabadság mértékének számításakor a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Így például a 25 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi (8 órás) munkaidő alapján foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 25 x 8 = 200 óra szabadsága van. Amennyiben például a munkavállaló egy munkanap szabadság kiadása esetén munkaidő-beosztása alapján 12 órában végezne munkát, 12 órában kell szabadságát elszámolni és nyilvántartani. Így a munkavállalónak 188 órányi szabadsága marad. Megjegyezzük, miután a szabadságot minden esetben a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapokra kell kiadni; nincs lehetőség az órában nyilvántartott szabadságok esetén, hogy a munkavállalót például déltől engedjék el – így kiadva 4 órányi szabadságát.

RODIN szakmai rendezvényekbérszámfejtés-TB témakörben

A módosítás értelmében egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ugyanakkor – a Módtv. egy új 124. § (3) bekezdés beiktatásával – a törvénymódosítás hatályba lépése után is fenntartja a jelenlegi kizárólagos elszámolási szabályt, mely szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A Módtv. megváltoztatja a szabadság nyilvántartására vonatkozó rendelkezést is. A szabadságot

  • a munkaidő-beosztástól függetlenül, munkanapban történő kiadás esetén ugyancsak munkanapban,
  • egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – órákban történő kiadás és elszámolás esetén – a szabadság tartama

alatti munkaidő-beosztással azonos óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (4) bekezdés].

Amennyiben a munkáltató úgy dönt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapján foglalkoztatottak esetében átáll  a szabadság napokban történő kiadására és elszámolása, ennek előfeltételeként az eddig ki nem adott, órában elszámolt és nyilvántartott szabadságot vissza kell váltania munkanapokra. A Módtv-hez kapcsolódó átmeneti rendelkezés hiányában megítélésünk szerint erre úgy kerülhet sor, hogy a megmaradt óraszámot elosztják a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Ha például 100 óra szabadsága maradt az általános napi teljes (8 órás) munkaidőben dolgozó munkavállalónak, 12,5 munkanap szabadság az eredmény.

A kerekítés Mt-ben foglalt szabálya szerint így 13 munkanap szabadsága marad 2013-ra munkavállalónak. A munkáltató – amennyiben az új kiadási és nyilvántartási módszert választja – határozhat úgy is, hogy ebben az évben még órákban „méri” a szabadságot, és 2014-től alkalmazza a napokban történő kiadást és nyilvántartást. Végül, nem változik az a rendelkezés, mely szerint munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint az előbb bemutatott 124. § (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell munkanapban vagy órában  nyilvántartani. Módtv. 8. § (9) bekezdésével megállapított 124. §-át a Módtv. hatálybalépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

Mérlegképes Kreditkártya

Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide!

Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt.

A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

A Módtv. 9. § (3) bekezdése szerint a szabadság kiadására, elszámolására és nyilvántartására vonatkozó, az Mt. 124. §-ában foglalt új szabályokat a törvénymódosítás hatályba lépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

A betegszabadság – ha órákban adják ki 

A Módtv. 8. § (10) bekezdése módosítja az Mt. betegszabadság elszámolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó 126. § (4) bekezdését, mindezzel összhangot kíván teremteni a szabadság kiadásával, a munkaszüneti nappal, illetve a távolléti díjjal kapcsolatos szabályokkal. Nem változik azon szabály, mely szerint a betegszabadság esetében a szabadság kiadására [Mt. 124. §] foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ennek megfelelően a munkáltató a betegszabadság esetében is választhat a fentebb ismertetett 124. § (2) vagy (3) bekezdésben szabályozott módszerek között. Akár a napban, akár az órában történő szabadság kiadást- és elszámolást választja a munkáltató, betegszabadság munkaszüneti napra csak abban az esetben számolható el, ha e napra a munkáltató a munkavállaló számára munkaidőt osztott be. A munkavállalót erre az időtartamra a 146. § új (5) bekezdése szerint illeti meg díjazás (lásd erről  a ” IV.4. A munkaszüneti napi keresőképtelenség” cím alatt írtakat!).

Az újdonság: ha a munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásakor továbbra is órákban adja ki a szabadságot [124. § (3) bekezdés], és a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. Így egyenlőtlen munkaidő-beosztású munkavállaló esetében – a betegszabadság órákban történő elszámolása esetén – nem fordulhat, hogy a munkavállaló keresőképtelensége esetén a betegszabadságként elszámolható idő rövidebb a beosztás szerinti munkaidőnél. Amennyiben például a munkavállalónak 4 órányi betegszabadsága maradt, de a keresőképtelenséggel érintett következő munkanapon beosztása szerint 8 órát kellene dolgoznia, a 4 órányi különbözetre a munkavállalót a betegszabadságra vonatkozó szabályok szerint illeti meg díjazás, tekintettel arra, hogy a táppénz a munkavállalónak csak a betegszabadságot követő naptól jár.

Az Indokolás ezzel összefüggésben megállapítja: a betegszabadságra [126. §] és a 146. § új (5) bekezdésében foglalt, a betegszabadság elszámolására vonatkozó rendelkezések függetlenek a 146. § (3) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésben foglalt díjazási szabályoktól. Ez utóbbi rendelkezések ugyanis csak az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalók esetében kerülhetnek alkalmazásra, nincsenek összefüggésben a munkaszüneti napi munkavégzés vagy annak elmaradása esetén irányadó díjazásra vonatkozó szabályokkal.

A Módtv. 9. § (4) bekezdése alapján azon rendelkezést, mely szerint ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni [126. § (4) bekezdés], a törvénymódosítás hatálybalépését követően kezdődő betegszabadság esetén kell alkalmazni.

Dr. Horváth István írása teljes terjedelemben az Adó szaklap 2013/11. számában lesz olvasható. A cikk első része itt olvasható, a befejező harmadik rész hétfőn jelenik meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 24.

Inkubációs támogatást kapnak a Szakma Sztár Fesztivál budapesti dobogósai

Kiemelkedően szerepeltek a budapesti szakmát tanuló fiatalok az országos szakmai versenyek döntőjén, a Szakma Sztár Fesztiválon. A budapesti szakképző iskolák végzősei 35 érmet szereztek 27 szakmában. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) tegnap nagyszabású ünnepségen vállalkozásindítási inkubációs támogatással és nagyértékű vásárlási utalvánnyal jutalmazta a budapesti dobogósokat, illetve felkészítő tanáraikat.

2024. május 24.

KSH: nőtt a foglalkoztatottak száma

Áprilisban a 15-74 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma az előző év azonos időszakához képest 39 ezer fővel, 4 millió 749 ezer főre nőtt. A munkanélküliek száma 217 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 4,4 százalék volt – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. május 23.

KSH: a bruttó átlagkereset 658 400 forint

2024. márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 658 400, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 452 700 forint volt. A bruttó átlagkereset 13,9, a nettó átlagkereset 13,7, a reálkereset pedig 9,9 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest – közölte csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).