Több munkáltatóval fennálló munkaviszony – ki fizeti a bért?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A több munkáltatóval fennálló munkaviszonyban a munkavállaló több munkáltatóval köti meg a munkaszerződését. A munkáltatói pozíció többszöröződése számos kérdést felvet, amelyekre a szabályozásból nem mindig könnyű válaszolni. Például, melyik munkáltató fizeti a munkabért egy ilyen szerződés alapján?

Számos esetben felmerülhet olyan igény, hogy egy munkavállalót több munkáltató foglalkoztathasson. Például, a munkavállaló fizikailag egy adott helyen teljesít, de több szervezet részére, mint annak az irodaháznak a recepciósa, ahol több cég székhelye található. Az is gyakori, amikor tulajdonosi, vagy szoros üzleti kapcsolatban álló munkáltatók szeretnék megosztani munkavállalóik munkaerejét, például váratlan munkaerő-igény esetén, vagy mert csak közösen tudják teljesíteni egy pályázat foglalkoztatással kapcsolatos feltételeit. Előfordul, hogy a cégcsoportban egyetlen szakjogászt, adószakértőt vagy más, különleges szakértelemmel bíró munkavállalót foglalkoztatnak, akinek időnként más tagtársaságok is adnának feladatot. Elsősorban mikro-vállalkozások számára gyakori probléma, hogy még részmunkaidőben sem tudnak önállóan foglalkoztatni egy munkavállalót, közösen viszont hasznosan ki tudnák tölteni egy alkalmazott munkaidejét. Ezekre az esetekre lehet jó megoldás a több munkáltatóval fennálló munkaviszony.

Munkajogi továbbképzés
Négy alkalom alatt áttekintjük a munka törvénykönyve fontos részeit: A munkaviszony megszüntetése – Dr. Lőrincz György A munkaviszony létesítése – Dr. Berke Gyula Az atipikus munkaviszony kérdései – dr. Bankó Zoltán A munka- és pihenőidő szabályai – dr. Pál Lajos Bővebb információ és jelentkezés >>

A törvény szerint ilyen esetben a munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti. Például, a munkabért a munkáltatók egyenlő arányban fizetik, vagy a munkavállaló által részükre teljesített munkaidő arányában. Az is lehetséges, hogy csak egyikük felelős a teljes munkabérért, a többiek pedig valamely polgári jogi jogviszony alapján megtérítik részére a rájuk eső költséget. A munkabérért felelős munkáltató kijelölése nagy rugalmasságot ad a munkáltatóknak, ami a több munkáltatóval fennálló munkaviszony egyik fő vonzereje lehet. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a felek mindig oda telepítsék a bérköltségeket, ahol arra megfelelő fedezet van, vagy ahol a legkedvezőbb feltételekkel fizethetőek a közterhek.

A munkáltatóknak azt is ki kell jelölni maguk közül, aki a közterhek megfizetésével, bevallásával, bejelentésével kapcsolatos kötelezettségekért felelős. Ha a kijelölésre írásban a munkaviszony létesítésével egyidejűleg nem kerül sor, a munkaviszony valamennyi munkáltatója 500.000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, illetve a kötelezettségek teljesítésére bármelyikük kötelezhető. Bár nem kötelező, de a közterhek szempontjából érdemes ugyanazt a munkáltatót kötelezettnek kijelölni, aki a munkabért is fizeti. Ugyanakkor a bevételnek nem számító juttatást, valamint a béren kívüli juttatásokat több munkáltató is biztosíthatja együttesen. Ez abból a szabályból ered, miszerint ilyen esetben a törvény szabályait (pl. a kedvezményes közterhekkel adható összeghatárokat) valamennyi munkáltató ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.

 

A több munkáltató által létesített munkaviszony esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállalóra a bérfizetésért felelős munkáltató által kötött kollektív szerződés hatálya terjed ki. Eszerint, ha a jogviszonyban részt vevő több munkáltatónál is van hatályos kollektív szerződés, a munkáltatók a számukra a legkedvezőbbet választhatják ki. Véleményem szerint azonban arra nincs lehetőség, hogy olyan munkáltatót jelöljenek ki, ahol nincs is hatályos kollektív szerződés. Ez ugyanis visszaélésszerűen csak az egyébként irányadó kollektív szerződés kijátszására irányulna.

A több munkáltatóval fennálló munkaviszony rugalmassága tehát a munka díjazása szempontjából három elemen nyugszik. Egyrészt, a munkáltatók eldönthetik, melyikük fizessen munkabért, másrészt dönthetnek a közterhekkel kapcsolatos kötelezettségek telepítéséről is. Végül, meghatározható – igaz, a munkavállaló beleegyezésével – az alkalmazandó kollektív szerződés is. Nincs akadálya, hogy a három kérdésre három különböző munkáltatót jelöljenek meg a felek. Például, az egyik munkáltató fizeti a nettó munkabért, egy másik a közterheket, és a felek a harmadik munkáltatónál hatályos kollektív szerződés alkalmazásában állapodnak meg. Természetesen a legtöbb esetben nem ésszerű a bérszámfejtéssel kapcsolatos egyes feladatokat más és más munkáltatókra terhelni, de a felek akár így is megállapodhatnak.

A több munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvének alkalmazása számos kérdést vet fel. A jogviszonyban érintett munkáltatók természetesen egymástól teljesen függetlenül alakíthatják ki bérezési rendszerüket. A közösen foglalkoztatott munkavállaló kapcsán mégis összekapcsolódnak. Nincs világos iránymutatás a jogszabályokban arra, hogy kivel szemben jogosult egyenlő díjazásra a munkavállaló, ha összehasonlítható helyzetű kollégája több munkáltatójánál is van, ám ezeknél más a díjazási rendszer. Az elvnek leginkább megfelelő megoldás az volna, ha a munkavállaló díjazását mindig aszerint állapítanák meg, hogy éppen melyik munkáltató javára teljesített. Ez azonban a gyakorlatban nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, még akkor is, ha egyébként időben szétválasztható lenne, éppen melyik munkáltatónak teljesít.

---