Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nemzetközi jogi és jogfilozófiai hátteret vázolt a Munka törvénykönyve mögé Dr. Berke Gyula. A Pécsi Tudományegyetem jogi karának dékánja a CompLex Kiadó Rodin Felnőttképzési Üzletága által szervezett Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szakmai Konferenciáján elmondta: az új jogi szabályozás hátterét az Európai Bizottság Zöld könyve adja, amelynek létrejöttét részben az aggodalom motiválta. Az ajánlás kimondta: a protekcionista munkaviszonyok riasztóak a munkáltatóknak, és az állam szerepét csökkenteni kell a munkaügyi szabályozásban. Az új Mt. a rugalmasság és a szociális biztonság tengelyén a rugalmasság irányába mozdította el a magyar munkajogot – fogalmazott Dr. Berke Gyula.
A foglalkoztatás rugalmassága a XXI. század munkajogának amolyan varázsigéjévé vált – kezdte előadását dr. Berke Gyula, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának dékánja, az új Munka törvénykönyvét előkészítő szakmai bizottság tagja. A rugalmasság egy oldalról, mint munkajog-politikai irányként jelenik meg a jogalkotásban, de emellett a jogalkalmazásban is szerepet kap. Emellett az uniós országok esetében mind a nemzeti munkajoguk területén, mind az európai szinten fontos tényezővé vált. Európában a kilencvenes évektől jelenik meg a „varázsige” a közösségi jogalkotásban. Ha megnézzük a hatályos 2012-es Mt. indokolását, akkor is láthatjuk, több helyen utal a rugalmas foglalkoztatás megjelenésének igényére.
Minden út a Zöld könyvhöz vezet
A kilencvenes évek népszerű irányzata végül a 2006. november 22-én megjelent úgy nevezett Zöld könyvben nyerte el azt az igen fontos szerepét, amit azóta is betölt.
Ennek az európai bizottsági anyagnak az eredeti címe: Zöld könyv, a munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival. Műfaja szerint pedig tulajdonképpen egy vitairat volt, amellyel a bizottság azt célozta meg, hogy a modern munkajog előtt álló kihívásokról a tagállamok, illetve a munkáltatói és a munkavállalói képviseletek kezdjenek vitát. Mondják el a véleményüket a bizottság számára, azzal a céllal, hogy a bizottság az európai jogalkotásban majd hasznosíthassa azokat.
Sokféle észrevétel született ezzel kapcsolatban, de ezek eredménye az idő távlatából kétségessé vált. Egy érdekes hatása azonban megmaradt: az elmúlt közel egy évtizedben szinte az összes tagállam munkajogi lépéseinek indokolásának hátterében mindenki a Zöld könyvre hivatkozik, pedig annak semmiféle kötelező jogi természete nincs.
Az aggodalom motiválta
Érdemes tehát röviden megvizsgálni a Zöld könyv tartalmát, amelynek abból indul ki, hogy a gazdasági növekedés érdekében, valamint a több és jobb munkahelyért milyen munkajogi lépéseket lehetne tenni. Itt megjelenik az európai munkaerőpiacok alkalmazkodóképességének a növelésének igénye. Ez egy oldalról globális alkalmazkodási problémát vetett fel, ahogyan az európai gazdaság a világgazdaságban keresi a helyét, de megjelent az az aggodalom is, amit az váltott ki, hogy a klasszikus európai 15-ökhöz csatlakozott az az államcsoport, amelynek mi is a részesei vagyunk. Így a Zöld könyv megjelenését ez utóbbi ijedség is motiválhatta.
Érdekes jelenségre mutat rá a Zöld könyv: az úgynevezett külső és belső munkaerő kialakulására. A belső azt a munkavállalói garnitúrát jelenti, amely többé-kevésbé állandó tartós munkahellyel rendelkezik, míg ennek a rétegnek a szélén egy marginalizálódó külső réteg is megkülönböztethető, amely csak alkalmanként, többször határozott ideig jut munkahelyhez, és a munkaerő-piaci pozíciói is elég bizonytalanok. A Zöld könyv a jelenség leküzdésére a hagyományos munkaviszonyok átalakítását javasolja, amely a többször hangoztatott jelszóban, a rugalmas biztonság elvében bontakozik ki.
Itt egyik oldalról a foglalkoztatási viszonyok rugalmassá alakítására tesz javaslatot, míg a másik oldalról a munkavállalók maximális biztonságát is fontosnak tartja biztosítani. Ezt a lényegében ellentmondó viszonyt igyekszik valahogyan kezelni ez a szöveg.
Durva megállapítások
Sokak számára nagyon durva következtetések és megállapítások is helyet kaptak a Zöld könyvben. Kevesen merik a mai világban leírni például azt, hogy a modern munkajogban a túlságosan protekcionista munkaviszonyok riasztóak a munkáltatóknak. Ilyet nem volt divat korábban kijelenteni az európai szociálpolitikában, mert mindez azt jelenti, hogy a nagyon erőteljes munkavállaló-védelmi eszközöknek foglalkoztatás-visszafogó hatásuk van. Különösen egyes munkavállalói csoportok tekintetében olyan kontraproduktív ez a hatás, hogy itt sokan gyakorlatilag kiszorulnak a munkaerőpiacokról.
A Zöld könyv közli, hogy szinte minden tagállamban növekedett a kollektív megállapodások szerepe, azaz jóval nagyobb arányban engedik át a munkafeltételek szabályozását a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleteinek. Ez a szabályozás ugyanis alkalmasabb a munkaerő-piaci változékonyságok kezelésére, a rugalmasság megvalósítására.
Megállapítja a szöveg, hogy a munkaviszony mögött álló szerződések sokfélesége is fokozódott. Amit mi manapság atipikus munkaviszonyoknak nevezünk, azok rendkívüli módon terjednek a tagállamokban.
| Rodin munkaügyi konferenciák |
|---|
További konferenciáinkról itt tájékozódhat. |
Mindemellett érdekes az is, hogy a munkavállalók viszonylag nagy száma csak időszakosan, ahogy mi mondjuk, határozott ideig rendelkezik munkahellyel, és a munkavállalásaik között hosszabb-rövidebb átmeneti időszakok vannak.
A Zöld könyv emellett felveti a háromoldalú kapcsolatok kérdését is, mint a munkaerő-kölcsönzés, de ugyanebben a körben a hosszú alvállalkozói láncok problémáját is, amikor kérdéssé válik, hogy ha a megrendelő az alvállalkozók láncolatával van jogviszonyban, mennyire felelős a lánc végén lévő munkavállalók sorsáért. Előkerül a munkaidő beosztásának és a munkavállalók mobilitásának kérdése is. A rugalmasság tehát tulajdonképpen a munkafeltételek legszélesebb értelemben vett hozzáigazíthatóságát jelenti a gazdaság és a társadalom változó igényeihez. Ennek a hozzáigazíthatóságnak két fontosabb mutatója van: milyen gyorsan, és milyen költségek mellett lehet ezt megtenni.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos munkaviszony, amit határozatlan idejűnek, teljes munkaidejűnek tekintenek, és amelyben a napjainkra kiépült munkavédelmi intézkedések szerepelnek, nem szolgálja ezt a rugalmas alkalmazkodási viszonyt.
Rugalmasság a biztonsággal szemben
A Munka törvénykönyve az indokolásban a 4. pontban egyértelműen utal arra, hogy a javaslat a Zöld könyv kapcsán kialakult vita tapasztalatait is hasznosítja, ahogyan a rugalmasság és biztonság mellett azt is megemlíti, hogy célja az állami szerep csökkentése, a kollektív megállapodások súlyának növelése, az érdekképviseletek szerepének fokozása.
Az új törvény legfontosabb részének Berke Gyula az Mt. 13. §-át tartja, amely a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Itt mondja ki ugyanis a törvény, hogy a kollektív szerződés – eltérő rendelkezés hiányában – az Mt. második és harmadik részben foglaltaktól eltérhet. Ez a meghatározó gondolata a törvénykönyvnek, amely azt mondja, hogy munkáltatók és munkavállalói érdekképviseletek alkudjanak szabadon, alakítsák szabadon a munkafeltételeket.
A szakember nem tudja, hogy a munkakölcsönzők esetében milyen gyorsan mehet ez át a köztudatba, hiszen itt sokkal alacsonyabb a munkavállalói szervezettség, de rendkívül fontos eszköz lehet ez a rugalmasság kialakításában.
Sokan lebecsülik az új törvényben a kollektív szerződéses hatályú üzemi megállapodás lehetőségét, mondván, hogy a legfontosabbról, a bérekről itt nem lehet tárgyalni. Ez viszont így nem teljesen igaz, hiszen kompromisszumra kész üzemi tanács mellett a munkáltatónak megvan a lehetősége, hogy a bérekről egyoldalúan kötelezettséget vállaljon.
A törvényben az egyik legsarkalatosabb kérdés a munkaviszony megszűnése és megszüntetése, amelynél fontos kimondani, hogy ennek foglalkoztatási hatása van, ahogyan azt a Zöld könyv is megállapította. A megszüntetés feltételeinek aránytalan elnehezítése ugyanis csökkenti a foglalkoztatást. Magyarország itt beragadt egy, a kilencvenes években felvett pozícióba, ahonnan a körülöttünk lévő versenytárs országok már rég elmozdultak. Bár még mindig jelentős különbségek vannak, de az Mt drámai fordulatot vett, hogy a munkaviszony megszüntetése körében rugalmassági irányú elmozdulást tegyen.
Berke Gyula mindenképp fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az új Mt a rugalmasság és a szociális biztonság tengelyén a rugalmasság irányába mozdította el a magyar munkajogot, amely markáns jogpolitikai mérlegelés eredménye volt. A döntés jövője így bizonytalan, hiszen az ellenzék részéről már lehetett hallani, hogy amennyiben ők kerülnének hatalomra, az első dolguk lenne, hogy az új Mt-t a kukába dobják. A jogtudós szerint azonban ennek az eltörlésnek pozitív foglalkoztatási hatása biztosan nem lesz.
A konferencia fő témájának kérdésében a munkaerő-kölcsönzésre kitérve Berke Gyula jelezte, hogy a munkaerő-kölcsönzés esetében az új Mt-ben három problémakört tartottak szem előtt: az átmenetiség kérdését, az egyenlő bánásmód problémáját, és a megszüntethetőség körét.
Mindemellett jelezte, hogy Európa-szerte egyre erősebb ellenérzések jelennek meg a munkaerő-kölcsönzés körül. A közvélemény szinte nem is tud reagálni másképp arra, amikor óriási vállaltok az utolsó emberig elküldik a munkavállalóikat és mindenkit a kölcsönzésbe zavarnak át, és még akár olyan konzervatív felfogású országokban is, mint Németország, kiürítenek így vállalatokat.
A konferencia-beszámoló második részét csütörtök regggel közöljük.
