Ünnepi munka, ünnepi szabadság: melyik mennyit ér?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ünnepi munka díjazásának lehetséges módjait, a távolléti díj időszakának megállapítását, és egyéb, év végén időszerű munkaügyi kérdéseket is részletesen tárgyal cikkében az Adó szaklap.


A Munka törvénykönyve egy fejezetéhez kapcsolódó, mégis meglehetősen vegyes témájú cikkünk foglalkozik a munkaszüneti napra járó távolléti díjjal és az ünnepi munka díjazásával, valamint a nem éppen „Sztahanov örököseként” dolgozók teljesítménybérezésével. Egy kúriai ítélet – amely némi kétséget ébresztve ismeri el a társadalmi szokások változását – szűkíti a vasárnapi pótlékra jogosultak körét. A távolléti díjhoz kapcsolódó irányadó időszak fogalmánál megvizsgáljuk – figyelemmel a törvényszöveg eltérő megfogalmazására –, hogy hónapban vagy naptári hónapban kell-e számolnunk. Elemezzük, miként lehet meghatározni a bérfizetés módját, végül összemérjük a szakirodalom két szöges ellentétben álló véleményét az időarányoshoz képest járónál hosszabb tartamban kiadott szabadságra kifizetett díjazás munkáltatói visszakövetelhetőségével kapcsolatban.

Mit „fizet” a munkaszüneti nap?

A kérdéssel kapcsolatban kialakult értelmezési bizonytalanság a korábbi Munka törvénykönyve rendelkezéséből ered. Ez kimondta, hogy a munkavállaló részére – egyebek mellett – távolléti díj jár a munkaszüneti nap miatt kiesett időre. Ilyen jellegű egységes rendelkezést ugyanakkor az új Munka törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) már nem tartalmaz.

Az Mt. hallgatásából következően arra a következtetésre jutunk, hogy havidíjas munkavállalónak – éppen a havi bér átalányjellegéből eredően – külön a munkaszüneti napi munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre távolléti díj nem jár. A havi bér összege ugyanis – éppen az előbb említett átalányjelleg alapján – független az érintett hónap munkanapjainak, illetőleg munkaóráinak számától. Miután a havibér az időbérnek átalányjellegű díjazási formája, ugyanannyit keresünk havibéresként a 28 napos februárban, mint az – egyébként egy munkaszüneti napot magában foglaló, éppen hátunk mögött hagyott – 31 napos októberben. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a munkaszüneti nap díjazását a havibér magában foglalja (BH2004. 30). A havibértől eltérően, ha a munkavállaló óra- vagy teljesítménybéres, az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökkent munkaidőre tekintettel a napi munkaidőre távolléti díj illeti meg [Mt. 146. § (3) bekezdés d) pont].

A munkaszüneti nap és a munkaidőkeretbe tartozó óraszám

Elöljáróban a díjazási kérdéshez kapcsolódó meghatározó, a munkaidőre vonatkozó szabályt kell tisztázni! A munkáltató – elsődlegesen a tevékenysége folytatásának igényeire figyelemmel – a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a keret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. A munkaszüneti nap vonatkozásában a munkaidő szabályai között található fontos rendelkezés: a munkaidőkeret elrendelését feltételező egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásakor a beosztható munkaórák számánál az általános munkarend szerinti munkanapra, azaz hétfőtől péntekig eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bekezdés].

Az óra- vagy teljesítménybéres „ünnepi” távolléti díja

Az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalónak – amennyiben a munkaszüneti nap az általános munkarend szerinti munkanapra esik – a kieső munkaidőre tekintettel a napi munkaidőre járó távolléti díjra a jogosultság véleményünk szerint független attól, hogy a munkavállaló ezen a munkaszüneti napon dolgozik-e, vagy sem. Ennek alapján a munkavállaló munkaszüneti napi beosztás szerinti munkaidőben történő munkavégzéséért az alapbére, az Mt. 140. § (2) bekezdése szerinti 100 százalékos bérpótlékán felül – megítélésünk szerint – a napi munkaidő mértékének megfelelő összegű távolléti díjra is jogosult. Értelmezésünket arra alapítjuk, hogy a munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bekezdés.], függetlenül attól, hogy a „fizetett ünnepen” dolgozik-e a munkavállaló vagy sem. Az Mt. pedig óra- illetve teljesítménybérezés alkalmazásakor éppen az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt a beosztható munkaidő csökkenésére figyelemmel biztosít távolléti díjat. Mindezen nem változtat az a körülmény, ha a munkaszüneti napra a munkavállaló nem mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, hanem számára beosztás szerinti munkanapot vagy akár rendkívüli munkaidőt állapít meg munkáltatója.

Rendkívüli munkaidő esetén – a beosztás melletti munkaidőre megállapított jogcímek mellett – általános szabályként további, az alapbér egy órára járó összege alapján megállapított 100 százalékos mértékű bérpótlék jár. Ettől eltérően, a munkavállaló 50 százalék pótlékra akkor jogosult, ha emellett a munkáltató másik pihenőnapot is biztosít [Mt. 143. § (5) bekezdés]. Mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidőben történő munkaszüneti napi munkavégzés esetén az említett pótlékok a havibéres munkavállalót a havibérén felül, az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalót pedig az általános munkarendre eső munkaszüneti nap miatt kapott távolléti díja és aznapi munkáért járó bére mellett illetik meg.

                Megmagyarázzuk a gyed extrát
                

                    A gyed extra összes részletét megismerheti a Társadalombiztosítás és járulékfizetés 2014-ben című konferenciánkon, amelyet december 13-án Budapesten tartunk. A rendezvény részleteiről itt tájékozódhat.

            

Ugyanakkor – a munkavégzéstől függetlenül – a munkaszüneti napra távolléti díj csak az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalóknak jár, havibéres kollégájának ezt a kedvezőbb feltételt az Mt. nem biztosítja. Mivel a havibéres munkavállalónak a munkaszüneti nap miatti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés tartamára távolléti díj nem jár, így az e napra elrendelt munkavégzése esetén sem merülhet fel a munkaszüneti napi munka ellenértéke mellett a távolléti díjra való jogosultság.

A munkaszüneti napi keresőképtelenség nem feltétlenül betegszabadság

A munkavállaló munkaszüneti napi keresőképtelensége esetén részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül [Mt. 146. § (3) bekezdés d) pont]. Mindez 2013. augusztus 1-jétől – a törvény módosításával életbe lépett – új, önálló bérfizetési jogcím. A törvényi megfogalmazás ugyancsak az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalókra irányadó, és kizárólag az általános munkarend szerinti munkaszüneti napokra nézve rendeli alkalmazni új kifizetési jogcímként a távolléti díj 70 százalékát. Havibéres munkavállalók, valamint a szombatra és vasárnapra eső munkaszüneti napok esetében ez a bérfizetési jogcím nem alkalmazandó.

A betegszabadság munkaszüneti napi kiadása attól függ, hogy volt-e erre a napra a munkavállalónak beosztás szerinti munkaideje. Ha az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalónak nem volt a munkaszüneti napra beosztva a munkaideje, és keresőképtelensége már a munkaszüneti naptól fennáll, akkor a távolléti díj helyett csupán annak 70 százaléka jár. Ez a nap nem tekinthető betegszabadságnak, csak a tartamára járó díjazás egyezik meg a betegszabadságéval. Ha például az órabéres munkavállalót egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatják, akkor munkaidő-beosztás hiányában október 23-i keresőképtelenségére a napi munkaideje mértéke szerint – általános teljes napi munkaidő esetén 8 órára – kell elszámolni a távolléti díj 70 százalékát.

Amennyiben a munkavállalónak munkaidő-beosztása szerint dolgoznia kellett volna a munkaszüneti napon, úgy keresőképtelensége esetén erre a napra már betegszabadságot kell elszámolni – ugyancsak a távolléti díj 70 százalékos összegével. Havibéres munkavállaló esetén a munkaszüneti napi keresőképtelenség esetén nem jár a távolléti díj 70 százaléka, ha e napra a munkavállalónak nem volt munkaidő-beosztása. Ugyanakkor, ha munkaszüneti napra a munkavállaló munkaidő-beosztással rendelkezett, és e napon keresőképtelen volt, betegszabadságot kell elszámolni – szintén a távolléti díj 70 százalékos összegével. Egyik esetben sem jár a távolléti díj 70 százaléka, ha a munkavállaló keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.

Ha az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapján dolgozó munkavállaló munkaszüneti napra rendelkezett munkaidő-beosztással, keresőképtelensége esetén e napra betegszabadságot kell elszámolni. Ekkor meghatározó – figyelemmel a 2013. augusztus 1-jén életbe lépett szabályra –, hogy a szabadság mellett a betegszabadságot munkanapban vagy órában adják-e ki. Amint az Mt. megállapítja: a betegszabadság kiadásánál a szabadságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A munkáltató az adott naptári évre egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén választhat:

  • a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot, vagy
  • a szabadságot úgy adja ki, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

Az első esetben a szabadságot munkanapban, a második módszer alkalmazásakor a munkavégzés alóli mentesülés tartamával (munkaidő-beosztás hiányában az általános munkarend és a napi munkaidő alapján megállapítottal) egyező óraszámban kell nyilvántartani. Amennyiben órában adják ki a betegszabadságot, és a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni.

Amint fentebb jeleztük: betegszabadság munkaszüneti napra csak akkor adható ki, ha a munkavállalónak e napra be volt osztva a munkaideje.

A teljesítménybér – ha 100 százalék alatti a teljesítmény

Az Mt. 137. § szerint a munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idő- és teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja. A törvény alapján teljesítménybér az a munkabér, amely a munkavállalót a kizárólag számára előre meghatározott teljesítménykövetelmény alapján illeti meg. Ugyanakkor a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni csak a munkaszerződésbe foglalt megállapodás esetén lehet. Ez megfelelően irányadó az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás esetén is, ha az időbér nem éri el az alapbér összegét.

A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőt úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény száz százalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét elérje. A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező [Mt. 138. § (5)–(6) bekezdés]. A szabállyal kapcsolatban olvasóink több ízben megkérdezték: ha a munkavállaló nem teljesíti a követelményt 100 százalékra, a munkáltató köteles-e kiegészíteni bérét a minimálbér 100 százalékára, vagy ténylegesen a munkavállalónak annyit kell kapnia, amennyit arányosan teljesített, figyelembe véve a garantált bérre vonatkozó követelményt?

A kérdéssel kapcsolatban továbbra is irányadó a korábbi ítélkezési gyakorlat. E szerint az országosan kötelező legkisebb munkabérnek megfelelő összegű munkabérre akkor jogosult a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló, ha a teljesítménykövetelményt teljesíti, vagy ha annak teljesítése nem csak rajta múlik, és ezért a teljesítmény alapján járó munkabért ilyen összegű garantált bérrel egészíti ki a munkáltató. A munkáltatónak azonban nincs olyan kötelezettsége, hogy a munkavállaló a garantált bérrel minden esetben elérje a minimális bért, vagyis a garantált bér összegének nem kell havonta változnia (BH1999.474.). Így, ha 100 százalékos teljesítés esetére a kötelező legkisebb munkabér összegét határozták meg, és a munkavállalók „alulmúlják” a 100 százalékot jelentő teljesítménykövetelményt, úgy részükre a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb összegű munkabér jár. A munkáltató döntése alapján kiegészítheti a kötelező legkisebb munkabérre a munkavállalót illető összeget, de erre irányuló törvényi kötelezettség nincs, minderről mérlegelési jogkörében határozhat. Csupán az Mt. szerint eljárva a munkavállaló részére a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb, a 100 százalék alatti teljesítményhez igazodó összeg is fizethető, ugyanakkor a munkavállalónak ez esetben is meg kell kapnia a legalább az alapbér felét elérő garantált bérnek megfelelő összeget.

A távolléti díj számításánál az irányadó időszak

Szövegezési eltérés van az Mt.-ben az irányadó időszak hat hónapja vonatkozásában. Ha fellapozzuk a 148. § (1) bekezdését, e szerint a távolléti díjat – többek között – az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani. A hat hónap nem hat naptári hónap! Ugyanakkor a 152. § (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy a hat hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni. Teljes naptári hónap hiányában kell csak az alapbért vagy a havi átalányt figyelembe venni. Azaz, e helyütt már naptári hónapban „méri” a törvény az irányadó időszakot.

Az Mt. időtartamra vonatkozó szabálya szerint a határidőnek nem minősülő időtartam számításánál a naptár az irányadó (26. §). Ebből következően a naptári hónap és a hónap nem azonos tartalmú fogalom, előbbi ugyanis egy teljes hónapot jelent. Az irányadó időszak tartamát nem hat naptári hónapban számító szabály – vélhetően jogalkotói tévedésként – 2013. augusztus 1-jei hatállyal került az Mt.-be. Mivel a munkabér havi elszámolására vonatkozó rendelkezés is változatlan, megítélésünk szerint az irányadó időszakot szabályosan továbbra is hat naptári hónapban kell figyelembe venni a bérpótlékok és a teljesítménybér vonatkozásában.

Bérfizetés – banki átutalással vagy készpénzben?

A bankkártya használatával kapcsolatos költségek okán megnövekedett az érdeklődés az Mt. bérkifizetés módjára vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban. Sokakban felmerült az igény, jobb lenne közvetlenül a pénztárhoz fáradni.

A tavaly július 1-jétől életbe lépett Mt. 158. § (1) bekezdése alapján a munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési számlára utalással kell kifizetni. Az idézett rendelkezés eltér a korábbi törvényétől, amely a készpénzben való bérfizetést tekintette általános szabálynak, és az átutalással történő kifizetést kollektív szerződés erre irányuló rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján tette lehetővé. Az Mt. hatályos szabálya – ettől eltérően – a készpénzzel vagy fizetési számlára való utalással történő teljesítést alternatívának tekinti. Így az átutalással való teljesítéshez nem szükséges kollektív szerződés rendelkezése, ugyanakkor az új Mt. életbe lépése nem érintette a kollektív szerződésben foglalt bérkifizetésről szóló szabály érvényességét, mivel az érintett törvényi szabálytól korlátozás nélkül lehetséges az eltérés a munkáltató és a szakszervezetek megállapodásában.

Dr. Horváth István az Adó szaklap 2013/16. számában megjelent cikkében a fenti esetek példákkal való illusztrációján túl részletesen ír a vasárnapi pótlékra jogosultak egyre szűkülő köréről, a kifizetések módjának meghatározásáról, a bér kifizetésének költségeiről és az időarányosnál hosszabban igénybe vett szabadságra kifizetett bér sorsáról. Az Adó szaklap 2013/16. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.

Munka törvénykönyve 2012-1992

Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük.

Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak.

Most rendelje meg!

 


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

Hátrányos helyzetűek szakmatanulására nyílik 23 milliárd forintos pályázat

Szakképzési centrumok számára pályázati lehetőség nyílik 23 milliárd forintos keretösszeggel, hátrányos helyzetben lévők szakmatanulásának elősegítésére és rugalmas tanulási utak kialakítására – jelentette be az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttoktatásért felelős államtitkár kedden, a Tatabányai Szakképzési Centrumban tartott sajtótájékoztatóján.

2024. május 21.

Az üres iroda fenntartása a legdrágább

Az elmúlt időszakban jelentősen átalakultak az irodahasználati szokások, ráadásul belépett a munkaerőpiacra a Z-generáció, amelynek tagjai nagyobb szabadságot, rugalmasságot várnak el az őket foglalkoztató vállalatoktól, valamint az irodákban is élményekre vágynak. Mindez kettős kihívást jelent a megfelelő munkahelyi környezet kialakításával, fenntartásával foglalkozó szakembereknek és a HR-eseknek. Új megközelítésre van szükség, hogy a dolgozók ne kényszerként éljék meg a bejárást, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák az irodai munkában.

2024. május 21.

A munkáltató és a szakszervezet közös titkai

A szakszervezet tevékenysége során számos olyan információhoz juthat hozzá a munkáltatót érintően, amelyeknek nyilvánosságra hozatala jelentősen sértheti annak érdekeit. A munkáltatók védelme érdekében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a szakszervezetek nevében vagy érdekében eljáró személyeket titoktartásra kötelezi ezen, bizalmas információkat illetően.