„Vakációvariációk”, avagy a gyermek utáni pót- és a szülői szabadság összevetése – I.
A szerző két, hasonló célú és elnevezésű, de eltérő feltételek mellett igénybe vehető távollétet mutat be, megvilágítva a hasonlóságokat és különbségeket. Az egyik a gyermekek utáni pótszabadság, a másik a 2023. január 1-jétől bevezetett szülői szabadság.
Bár az idei nyári iskolai szünet a szokásosnál rövidebb, a munkavállaló szülők számára így is – mint minden évben – megoldandó feladat, hogy a vakáció idejére megoldást találjanak kisgyermekeik felügyeletére. Ez a feladat első látásra megoldhatatlannak tűnik minden szülő, szülőpár számára, akik munkavállalóként a munka törvénykönyve (Mt.) szerinti szabadságnapokkal rendelkeznek, amely – még a két szülő együttműködését is feltételezve – távolról sem fedi le a nyári szünet tartamát. Ilyenkor minden nap szabadságra, pótszabadságra, egyéb, a törvény által biztosított szabadidőmorzsára szükség lehet. Az Mt. többféle címen biztosít különféle jogszerű, fizetett, alacsonyabban fizetett vagy nem fizetett távolléteket a szülők részére, melyeket ügyesen felhasználva a családok nagyban megkönnyíthetik a saját életüket.
Cikkünkben két, hasonló célú és elnevezésű, de eltérő feltételek mellett igénybe vehető távollétet mutatunk be, megvilágítva a hasonlóságokat és különbségeket. Az egyik a magyar munkahelyi hagyományokban és a köztudatban is jobban meggyökeresedett gyermekek utáni pótszabadság, a másik pedig a viszonylag új – 2023. január 1-jétől bevezetett – szülői szabadság, mellyel kapcsolatban egyelőre kevesebb a tudatosság, tapasztalat, de célszerű felhasználása fontos segítséget jelenthet a szülőknek a nyári logisztika megszervezésében.
A kétféle távollét főbb jellemzői, funkciói
A gyermekek utáni pótszabadság a hazai munkahelyi gyakorlatban régóta, általánosan ismert és alkalmazott távolléti forma, melyről általában a munkáltatók és a munkavállalók sem feledkeznek meg. Ezt a távollétet már az 1992. évi Mt. is ismerte, de korábban (2012. január 1-jét megelőzően) azzal a különbséggel, hogy csak az egyik, a „szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló” szülőt illette meg. Ehhez a családos munkavállalóktól nyilatkozatot kértek a munkaadók. (Időnként tapasztalható, hogy ez a gyakorlat még mindig érvényesül egyes munkáltatóknál, de ennek már jogszabályi alapja nincs, így ilyen nyilatkozatot a szülőknek munkáltatói kérésre sem kell adniuk.) A gyermekek utáni pótszabadság nyilvánvaló célja, hogy a gyermeket nevelő munkavállalókra értelemszerűen e minőségükben több magánéleti feladat hárul, amit a munkajog – a szükségleteket korántsem lefedő, de a szülői feladatok ellátásában mégis segítő – évi néhány munkanap fizetett szabadsággal segít. Mint alább látni fogjuk, ez a szabadság egészen a nagykamasz korig jár, amíg tehát a szülőnek komolyabb jelenléti, támogatási, nevelési feladatai vannak.
A szülői szabadság ezzel szemben a magyar munkajogban új intézmény. Az Európai Unió úgynevezett munka–magánélet-irányelvének (irányelv) hazai jogba történő átültetése folytán 2023. január 1-jétől került be az Mt. szülői létet támogató távolléteinek rendszerébe. Ez a távollétet respektálja, mivel a gyermekkel általában a legkisebb korában van a legtöbb szülői jelenlétet igénylő teendő, ezért ebben a korban a munkavállaló még több szabadidőt igényel. A magyar munkajogban – többnyire a gyermek hároméves koráig – egyébként is biztosított a fizetés nélküli távollét, amelyet jellemzően valamilyen családtámogatási vagy társadalombiztosítási juttatás mellett tudnak igénybe venni a szülők. Ehhez képest a szülői szabadság ugyan összességében rövidebb tartamú (összesen 44 munkanap), de rugalmasabban használható fel a család igényeihez mérten, akár tömbösítve, akár alkalmi távollétekre (pl. 1-1 családi utazás), akár heti 1-2 naponként hosszabb időre elnyújtva, ezzel „kvázi részmunkaidőt” kreálva. Ez azt segíti, hogy a szülőnek ne kelljen feltétlenül választaniuk a munkából való teljes kiesés és a mindenféle kedvezmény nélküli visszatérés között, hanem egy átmeneti időszakban több távollétre legyen lehetőségük valamilyen – igaz, a magyar jog szerint igen alacsony – díjazás mellett.
A két távolléttípus egymástól függetlenül, párhuzamosan jár, éspedig mindkét szülőnek. Így teljesül a szülői szabadsággal kapcsolatban az az uniós irányelvben megfogalmazott cél is, hogy a szülői szabadság – legalább két hónap erejéig – át nem ruházható (mivel annak átruházására nincs is szükség) legyen. Vagyis a hagyományosan a gyermekükkel kevesebbet otthon lévő édesapák számára is oly módon adott ez a távolléti lehetőség, hogy vagy igénybe veszik, vagy teljes mértékben elvész a család számára, de nem lehetséges az, hogy az édesanyáknak adják át azt. (Más kérdés, hogy az alacsony díjazás mellett az apák számára mennyire lehet vonzó a szülői szabadság kivétele.)
Mint később látni fogjuk, a gyermekek utáni pótszabadság az Mt. rendszerében a többi pótszabadság (pl. fiatal munkavállalók, sugaras munkakörben dolgozók pótszabadsága, életkori pótszabadság) rendszerébe integrálódik, és a szabadságra vonatkozó egyéb szabályok (pl. munkában töltött időbe való beszámítás, díjazás, kiadás szabályai) szerint működik (egyes kivételekkel). A szülői szabadság viszont nem számít pótszabadságnak, így több szempontból is eltér a szabadságra vonatkozó általános rendelkezésektől.
Kiknek jár?
A gyermekek utáni pótszabadság minden szülő számára jár, aki 16 évesnél fiatalabb gyermeket nevel. E szempontból „gyermeknek” számít minden gyermek, aki a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban neveltnek vagy gondozottnak számít. Ez utóbbi kritérium akkor teljesül, ha a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott szülővel életvitelszerűen együtt él, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. E rendelkezésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a gyermek nevelésében ténylegesen, életvitelszerűen részt vevő szülő – még ha vér szerint nem is édesapa vagy édesanya – részesüljön a távolléttel járó kedvezményben.
A gyermekek utáni pótszabadság először a gyermek születésének évében jár. Tehát a decemberi születésű gyermek is teljes mértékben jogosítja a szülőket az utána járó pótszabadságra az adott évben. Ugyanígy: a pótszabadság utoljára abban az évben jár, amikor a gyermek betölti a 16. életévét. Vagyis, ha már a tárgyév január 2-án betölti a 16. életévét, így az év vége felé már majdnem 17 évesnek mondható, ettől függetlenül a teljes évre nézve pótszabadságra jogosító gyermekként vehető figyelembe.
A szülői szabadság csak a kisgyerekes szülőnek jár, a magyar jog szerint annak 3 éves korig. Az igénybevétel további feltétele, hogy a munkaviszony legalább egy éve fennálljon (ilyen többletfeltétel a gyermekek utáni pótszabadságnál nincs). Aki ismeri az alapul szolgáló irányelvet, elbizonytalanodhat abban, hogy ez a magyar megoldás mennyire szabályos, hiszen az uniós dokumentum akár 8 éves korig is lehetővé teszi a szülői szabadság biztosítását. Az irányelv szövegét tanulmányozva azonban megállapíthatjuk, hogy a tagállamok számára csupán plafonértékként szerepel a nyolcéves kor, ezen belül a tagállamok – a szabályos jogátültetés keretei között – dönthetnek úgy, hogy a szülői szabadság csak alacsonyabb gyermekéletkorig jár. Így történt ez a magyar átültetéskor is. Ráadásul a szülői szabadság esetén nem érvényesül a fenti számításmód (tehát, hogy a szülői szabadságot annak az évnek a végéig lehetne kivenni, amelyben a gyermek hároméves lesz). Ehelyett itt a gyermek harmadik születésnapja lesz az igénybevétel határideje.
Mint fent már említettem, a gyermekek utáni pótszabadság és a szülési szabadság egyaránt mindkét szülőnek alanyi jogon jár a magyar jogban.
A cikksorozat következő részében folytatjuk a két távolléti forma összehasonlítását a biztosított szabadság mennyiségének és a kivétel-kiadás módjának bemutatásával.
