Gyermek után járó pótszabadság


A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár. Az alapszabadság mértéke főszabály szerint 20 munkanap, azonban ez kiegészülhet a munkavállalót érintő bizonyos állapot vagy helyzet esetén további munkanapokkal. Ez a pótszabadság. A pótszabadság alapja lehet például a munkavállaló életkora, megváltozott munkaképessége vagy gyermekeinek száma. Az alábbiakban a gyermek után járó pótszabadság szabályainak ismertetésére kerül sor.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 118. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadságként járó napok száma a gyermekek számához igazodik, azonban három vagy annál több gyermek esetén is maximum hét munkanap illeti meg a dolgozókat. Mindegy tehát, hogy a munkavállalónak három, négy vagy akár öt gyermeke van, a pótszabadság mértéke mindhárom esetben maximum hét munkanap. Ettől ugyanakkor a munkáltató (saját döntése alapján) a munkavállaló javára eltérhet.

Speciális az az eset, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos ugyanis ekkor a pótszabadság mértéke gyermekenként két munkanappal nő [Mt. 118. § (2) bekezdés]. Ha tehát a munkavállalónak két gyermeke van és közülük az egyik fogyatékkal él, akkor a dolgozót a főszabályként két gyermek után járó négy munkanapon felül további két munkanap illeti meg, így összesen hat munkanap pótszabadság jár neki évente a gyermekei után.

A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti [Mt. 118. § (3) bekezdés]. Ha tehát a gyermek 2022-ben született, akkor a 16. életévét 2038-ban fogja betölteni, a szülőt a pótszabadság ennek megfelelően 2022-től kezdve 2038-ig illeti meg az adott gyermek után járó pótszabadság.

A gyermek után járó pótszabadság igénybevételéhez a munkavállalónak nyilatkoznia kell a gyermekei számáról, életkoráról, valamint fogyatékosságáról, hiszen a munkáltató ez alapján szerez tudomást arról, hogy a dolgozónak mennyi pótszabadság jár.

A gyermekek után járó pótszabadság kapcsán a gyermek fogalmát is érdemes tisztázni. Az Mt. 294. § (1) bekezdés c) pontja kimondja, hogy gyermek a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek; fogyatékos gyermek pedig az a gyermek, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) a saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermeknek azt a gyermeket tekinti, akivel a szülő vagy egyéb meghatározott személy életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki [Cst. 4. § k) pont]. A pótszabadság tehát a Cst. fogalma szerinti saját háztartásban nevelt gyermek után jár a szülőnek vagy egyéb meghatározott személynek. A Cst. a szülő fogalmát a vérszerinti szülőnél tágabban határozza meg, eszerint az örökbe fogadó szülő (akkor is, ha még csak folyamatban van az örökbefogadás), a szülővel együtt élő házastárs, bizonyos feltételek fennállása esetén a szülővel együtt élő élettárs is szülőnek minősül és pótszabadságra jogosult. Ezen túlmenően pedig azt a személyt, akinél a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a nevelőszülőt és a gyámot is figyelembe kell venni, ugyanis a szülőként meghatározott személyek mellett ők is jogosultak a pótszabadságra a saját háztatásban nevelt vagy gondozott gyermek után.

Bár evidenciának tűnik, érdemes megjegyezni, hogy a pótszabadság a házasságban élő szülők mindegyikét megilleti, tehát – például – két gyermek után az anyának és az apának is négy munkanap pótszabadság jár. A vérszerinti, együtt élő szülőket a kapcsolat jellegétől függetlenül megilleti a pótszabadság, azonban, ha a felek elválnak és külön élnek, akkor a pótszabadság csak azt a szülőt fogja megilletni, amelyik a gyermeket vagy gyermekeket a saját háztartásában neveli. Természetesen ez a kérdés függ a szülői felügyelet megosztásától is, adott esetben indokolt lehet, hogy válás és különélés után is mindkét szülő jogosult a pótszabadságra.

A nem hagyományos családmodellben vagy mozaik családban élők esetében, ha a feleknek korábbi kapcsolatból van gyermekük, majd ezt követően új kapcsolatot létesítenek és egy háztartásban nevelik ezeket a gyermekeket, akkor függetlenül attól, hogy egyébként a gyerekek nem közösek, mindkét felet megilletheti a pótszabadság a másik fél gyermeke után is. Ennek kapcsán azonban figyelemmel kell lenni a felek között létrejött kapcsolat jellegére, hiszen például egy élettársi kapcsolat csak abban az esetben alapozhatja meg a pótszabadságra való jogosultság egyik kritériumát, ha a felek legalább egy éve szerepelnek Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában. Ha tehát az élettársi kapcsolat nem hivatalos, akkor a közös háztartásban nevelt gyermek után nem fog járni a pótszabadság az élettársnak.

A gyermek után járó pótszabadság körében meg kell jegyezni az apának gyermeke születése esetére járó pótszabadságot is. Azt Mt. 118. § (4) bekezdése értelmében az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ez a fajta pótszabadság is a gyermek után jár, azonban csak az apának, csak egyszer és csak a gyermek születését követően második hónap végéig. Az apa ezen időtartamon belül veheti ki a pótszabadságot, természetesen az együttműködési kötelezettséggel összhangban arról időben tájékoztatni kell munkáltatóját. Ez a szabadság egyébként akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A pótszabadság mértékének meghatározásakor figyelemmel kell lenni a jogosultságot megalapozó feltételekre, ugyanis azok az érintett gyermek vagy gyermekek és a fennálló házasság vagy egyéb kapcsolat függvényében eltérően alakulhatnak.



Kapcsolódó cikkek

2022. június 23.

Mélyben van a magyar dolgozók munkamorálja

A magyar munkavállalók 79 százaléka nem elkötelezett munkahelye iránt, 58 százaléka pedig nem élvezi a munkával töltött időt – derül ki a Gallup State of the Global Workplace felmérésből.