Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés szabályait a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet tartalmazza, amely többek között meghatározza a munkába járás fogalmát, és a munkáltató által kötelezően fizetendő utazási költségtérítés eseteit valamint mértékét. A személyi jövedelemadóról szóló törvényben az adómentesen adható utazási költségtérítésre vonatkozó előírásokat is ezen kormányrendeletben foglalt szabályok figyelembevételével kell értelmezni. A cikk a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés 2015. augusztus 1-jétől érvényes változásait mutatja be.
A munkába járás fogalmának értelmezése
A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pontja szerint munkába járásnak minősül:
a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
A napi munkába járás a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás, a hazautazás pedig a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.
Munkajogi szabályok bérszámfejtőknek |
|---|
|
* Munkabér fogalma Előadó: dr. Pál Lajos |
A munkába járás fogalmának értelmezése két jogszabály vonatkozásában is meghatározó. A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet azokat a feltételeket rögzíti, amelyek megléte esetén a munkáltató a Munka Törvénykönyvének előírásaiból eredő kötelezettsége alapján köteles a meghatározott formában és mértékben megtéríteni a munkába járással kapcsolatban felmerült kiadásokat. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 25. §-a pedig a munkába járás jogcímen (akár kötelezően, akár nem kötelezően) kifizetett költségtérítés adókötelezettségéről rendelkezik.
A kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén a munkáltató köteles a munkába járással kapcsolatos költségeket a kormányrendeletben előírt módon és legalább az előírt mértékben a munkavállaló részére megtéríteni:A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés módja és mértéke
39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-a szerinti térítés
A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló bérlet vagy menetjegy árának 86 %-át mind a napi munkába járásnál, mind a hazautazásnál, azonban a hazautazás esetén felső korlát meghatározással, aminek mértéke 2015-ben legfeljebb havi 35 200 Ft. A hazautazással kapcsolatos költségtérítés felső korlátjának a tárgyévre vonatkozó mértékét a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év január 25-ig hivatalos lapjában közzéteszi.
A kötelező költségtérítés akkor jár, ha a munkavállaló
a) belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,
b) menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton,
c) elővárosi vasúton (HÉV-en),
d) menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven
utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.
A bérlettel vagy menetjeggyel el kell számolni a munkáltató felé.
39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §-a szerinti térítés
A munkába járás megvalósítható akár közösségi közlekedéssel, akár saját gépjárművel, illetve bármilyen más módon. Ezért a személyi jövedelemadó törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja alapján lehetőség van arra, hogy a munkavállaló a munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 9 forint bevételnek nem minősülő (adómentes) költségtérítésben részesüljön akkor is, ha egyébként a munkába járás tömegközlekedés igénybevételével is megoldható lenne, de azt a magánszemély nem veszi igénybe.
Tehát a munkáltató a kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségtérítését a munkában töltött napokra és a hazautazásokra számítva a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság alapulvételével kilométerenként 9 forint értékben is biztosíthatja, illetve a kormányrendeletben meghatározott esetekben, ebben a formában köteles a munkavállaló utazási költségeihez hozzájárulni.
A kormányrendelet szerint az alábbi esetekben jár a munkavállaló részére az utazási költségtérítés a bérlet ill. jegy elszámolása helyett a kilométerenkénti 9 forint értékben:
a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, (akkor is, ha a munkavállaló munkába járását hozzátartozója biztosítja);
d) a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.
A munkába járás utazási költségtérítése a közigazgatási határon belüli napi munkába járás és hazautazás esetén is kötelező a munkáltató számára, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, ebben az esetben természetesen kizárólag a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés nyújtása lehetséges adómentesen (39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont ab) alpont).
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet alapján kötelező költségtérítés a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezése alapján a magánszemély adómentes bevételének minősül. Ebből következik, hogy a kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségtérítésének adómentességére vonatkozó rendelkezések nemcsak a közösségi közlekedés igénybevétele esetén érvényesek, hanem személygépkocsi használata esetén is.A kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés nyújtása a kormányrendeletben fel nem sorolt esetekben a munkáltató számára nem kötelező, de erre is lehetőség van. Ha a munkáltató a munkavállaló részére a kilométerenkénti 9 forint értékben meghatározott költségtérítést biztosítja és az utazás megfelel a kormányrendelet szerinti munkába járásnak vagy hazautazásnak, akkor az előírt mértékű utazási költségtérítés adómentesnek minősül.
Ugyanis a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdése szerint – megfelelő elszámolás mellett – nem minősül bevételnek a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén a munkavállalónak adott azon összeg, amely nem haladja meg
a) az utazási bérlet, az utazási jegy árát, vagy
b) munkába járás költségtérítése címén, a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként a 9 forintot (napi munkába járás vagy hétvégi hazautazás esetén).
A munkavállalónak a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e (39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §).
A gépjárművel történő munkába járás esetén nem előírás, hogy a gépjármű a munkavállaló saját gépjárműve legyen, lehetőség van arra is, hogy több munkavállaló akár együtt utazzon egyetlen gépjárműben. Ekkor is mindegyik munkavállalónál adómentes a kilométer-távolság szerinti utazási költségtérítés, amennyiben az utazás a kormányrendelet szerinti napi munkába járás vagy hazautazás feltételeinek megfelel.
A munkáltatónak az utazási költségtérítés módjának kiválasztásánál figyelembe kell vennie a munkavállaló utazási szokásait. Ha a munkába járás közösségi közlekedés igénybevételével történik és a munkavállaló a bérlettel való elszámolást szeretné, a munkáltató nem adhatja a kilométerenkénti 9 forintos értékben meghatározott költségtérítést.
Helyi utazásra szolgáló bérlet juttatás adómentesen
Mivel a munkába járás fogalmában szerepel az átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás is, a helyi utazásra jogosító jegy, bérlet (például BKV bérlet) is minősülhet adóalapba nem tartozó bevételnek. Ennek feltétele az, hogy a helyi bérletet a magánszemély az adott településen keresztül történő átutazás keretében munkába járásra is használja. Ilyen eset lehet például az, ha a magánszemély Törökbálintról Vácra jár dolgozni, így a munkába járáshoz budapesti helyi bérletet is igénybe kell vennie.
A kizárólag átutazás céljára igénybe vett helyi közösségi közlekedésre szolgáló bérlet és jegy árának teljes vagy részleges megtérítése a munkába járás fogalmának 2010. évi kiterjesztése szerint a magánszemély adómentes bevételének minősül, vagyis ebben a kivételes esetben sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége (39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont aa) alpont). Minden más esetben a béren kívüli juttatásként kell megfizetnie a munkáltatónak a helyi bérlet juttatás utáni adókötelezettséget, ami 2015-ben a juttatás értékének 1,19 szerese után 16 % személyi jövedelemadó és 14 % egészségügyi hozzájárulás.
Azonban a teljes képhez tartozik, hogy a munkáltató nem köteles az átutazás céljára használt kizárólag helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító bérlet vagy jegy árának megtérítésére, arra csupán lehetősége van. A munkába járás utazási költségeinek megtérítése utazási jegy vagy bérlet ellenében történő elszámolással kizárólag a kormányrendeletben meghatározott közlekedési eszközök igénybevétele esetén kötelező, és ezek között nem szerepelnek a helyi utazásra szolgáló közlekedési eszközök.
Változások 2015. augusztus 1-jétől a munkába járás utazási költségtérítésében
2015. augusztus 1-jétől az utazási költségtérítésre való jogosultság új esettel egészült ki. Azoknak is lehetősége van a közösségi közlekedés helyett gépkocsival munkába járni, akiknek óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezések kizárólag a közigazgatási határon kívülről történő helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás esetén érvényesek, valamint akkor, amikor a munkavállaló a munkavégzés helyére sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tud eljutni.
Azonban további változás, hogy a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 5. §-a 2015. augusztus 1-jétől lehetővé teszi, hogy a munkáltató saját döntésében a kormányrendeletben meghatározott (közigazgatási határon kívülről történő, illetve közigazgatási határon belülről, ha nincs közösségi közlekedés) munkába járás mellett meghatározott esetekben a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítse. Ilyen esetek:
a munkavállaló súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, vagy új szabályként
a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.
Természetesen ezekben az esetekben nem számít a magánszemély jövedelmének, így adómentesen adható a kilométerenkénti 9 forintos költségtérítés.
A bevezetett új szabályok a családok támogatásának jegyében biztosítanak kedvező lehetőséget a munkavállalásban a kisgyermekekkel rendelkezőknek a munkába járás utazási költségtérítésének kivételes, pozitív irányú, általánostól eltérő szabályozásával.
A munkába járás fogalmának értelmezése
A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pontja szerint munkába járásnak minősül:
a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
A napi munkába járás a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás, a hazautazás pedig a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.
A munkába járás fogalmának értelmezése két jogszabály vonatkozásában is meghatározó. A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet azokat a feltételeket rögzíti, amelyek megléte esetén a munkáltató a Munka Törvénykönyvének előírásaiból eredő kötelezettsége alapján köteles a meghatározott formában és mértékben megtéríteni a munkába járással kapcsolatban felmerült kiadásokat. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 25. §-a pedig a munkába járás jogcímen (akár kötelezően, akár nem kötelezően) kifizetett költségtérítés adókötelezettségéről rendelkezik.
Munkajogi kiskönyvtár sorozat |
|---|
|
A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta |
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés módja és mértéke
A kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén a munkáltató köteles a munkába járással kapcsolatos költségeket a kormányrendeletben előírt módon és legalább az előírt mértékben a munkavállaló részére megtéríteni:
39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-a szerinti térítés
A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló bérlet vagy menetjegy árának 86 %-át mind a napi munkába járásnál, mind a hazautazásnál, azonban a hazautazás esetén felső korlát meghatározással, aminek mértéke 2015-ben legfeljebb havi 35 200 Ft. A hazautazással kapcsolatos költségtérítés felső korlátjának a tárgyévre vonatkozó mértékét a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év január 25-ig hivatalos lapjában közzéteszi.
A kötelező költségtérítés akkor jár, ha a munkavállaló
a) belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,
b) menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton,
c) elővárosi vasúton (HÉV-en),
d) menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven
utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.
A bérlettel vagy menetjeggyel el kell számolni a munkáltató felé.
39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §-a szerinti térítés
A munkába járás megvalósítható akár közösségi közlekedéssel, akár saját gépjárművel, illetve bármilyen más módon. Ezért a személyi jövedelemadó törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja alapján lehetőség van arra, hogy a munkavállaló a munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 9 forint bevételnek nem minősülő (adómentes) költségtérítésben részesüljön akkor is, ha egyébként a munkába járás tömegközlekedés igénybevételével is megoldható lenne, de azt a magánszemély nem veszi igénybe.
Tehát a munkáltató a kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségtérítését a munkában töltött napokra és a hazautazásokra számítva a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság alapulvételével kilométerenként 9 forint értékben is biztosíthatja, illetve a kormányrendeletben meghatározott esetekben, ebben a formában köteles a munkavállaló utazási költségeihez hozzájárulni.
A kormányrendelet szerint az alábbi esetekben jár a munkavállaló részére az utazási költségtérítés a bérlet ill. jegy elszámolása helyett a kilométerenkénti 9 forint értékben:
a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, (akkor is, ha a munkavállaló munkába járását hozzátartozója biztosítja);
d) a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.
A munkába járás utazási költségtérítése a közigazgatási határon belüli napi munkába járás és hazautazás esetén is kötelező a munkáltató számára, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, ebben az esetben természetesen kizárólag a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés nyújtása lehetséges adómentesen (39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont ab) alpont).
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet. |
A kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés nyújtása a kormányrendeletben fel nem sorolt esetekben a munkáltató számára nem kötelező, de erre is lehetőség van. Ha a munkáltató a munkavállaló részére a kilométerenkénti 9 forint értékben meghatározott költségtérítést biztosítja és az utazás megfelel a kormányrendelet szerinti munkába járásnak vagy hazautazásnak, akkor az előírt mértékű utazási költségtérítés adómentesnek minősül.
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet alapján kötelező költségtérítés a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezése alapján a magánszemély adómentes bevételének minősül. Ebből következik, hogy a kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségtérítésének adómentességére vonatkozó rendelkezések nemcsak a közösségi közlekedés igénybevétele esetén érvényesek, hanem személygépkocsi használata esetén is.
Ugyanis a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdése szerint – megfelelő elszámolás mellett – nem minősül bevételnek a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén a munkavállalónak adott azon összeg, amely nem haladja meg
a) az utazási bérlet, az utazási jegy árát, vagy
b) munkába járás költségtérítése címén, a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként a 9 forintot (napi munkába járás vagy hétvégi hazautazás esetén).
A munkavállalónak a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e (39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §).
A gépjárművel történő munkába járás esetén nem előírás, hogy a gépjármű a munkavállaló saját gépjárműve legyen, lehetőség van arra is, hogy több munkavállaló akár együtt utazzon egyetlen gépjárműben. Ekkor is mindegyik munkavállalónál adómentes a kilométer-távolság szerinti utazási költségtérítés, amennyiben az utazás a kormányrendelet szerinti napi munkába járás vagy hazautazás feltételeinek megfelel.
A munkáltatónak az utazási költségtérítés módjának kiválasztásánál figyelembe kell vennie a munkavállaló utazási szokásait. Ha a munkába járás közösségi közlekedés igénybevételével történik és a munkavállaló a bérlettel való elszámolást szeretné, a munkáltató nem adhatja a kilométerenkénti 9 forintos értékben meghatározott költségtérítést.
Helyi utazásra szolgáló bérlet juttatás adómentesen
Mivel a munkába járás fogalmában szerepel az átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás is, a helyi utazásra jogosító jegy, bérlet (például BKV bérlet) is minősülhet adóalapba nem tartozó bevételnek. Ennek feltétele az, hogy a helyi bérletet a magánszemély az adott településen keresztül történő átutazás keretében munkába járásra is használja. Ilyen eset lehet például az, ha a magánszemély Törökbálintról Vácra jár dolgozni, így a munkába járáshoz budapesti helyi bérletet is igénybe kell vennie.
A kizárólag átutazás céljára igénybe vett helyi közösségi közlekedésre szolgáló bérlet és jegy árának teljes vagy részleges megtérítése a munkába járás fogalmának 2010. évi kiterjesztése szerint a magánszemély adómentes bevételének minősül, vagyis ebben a kivételes esetben sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége (39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont aa) alpont). Minden más esetben a béren kívüli juttatásként kell megfizetnie a munkáltatónak a helyi bérlet juttatás utáni adókötelezettséget, ami 2015-ben a juttatás értékének 1,19 szerese után 16 % személyi jövedelemadó és 14 % egészségügyi hozzájárulás.
Azonban a teljes képhez tartozik, hogy a munkáltató nem köteles az átutazás céljára használt kizárólag helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító bérlet vagy jegy árának megtérítésére, arra csupán lehetősége van. A munkába járás utazási költségeinek megtérítése utazási jegy vagy bérlet ellenében történő elszámolással kizárólag a kormányrendeletben meghatározott közlekedési eszközök igénybevétele esetén kötelező, és ezek között nem szerepelnek a helyi utazásra szolgáló közlekedési eszközök.
Változások 2015. augusztus 1-jétől a munkába járás utazási költségtérítésében
2015. augusztus 1-jétől az utazási költségtérítésre való jogosultság új esettel egészült ki. Azoknak is lehetősége van a közösségi közlekedés helyett gépkocsival munkába járni, akiknek óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezések kizárólag a közigazgatási határon kívülről történő helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás esetén érvényesek, valamint akkor, amikor a munkavállaló a munkavégzés helyére sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tud eljutni.
Azonban további változás, hogy a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 5. §-a 2015. augusztus 1-jétől lehetővé teszi, hogy a munkáltató saját döntésében a kormányrendeletben meghatározott (közigazgatási határon kívülről történő, illetve közigazgatási határon belülről, ha nincs közösségi közlekedés) munkába járás mellett meghatározott esetekben a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítse. Ilyen esetek:
a munkavállaló súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, vagy új szabályként
a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.
Természetesen ezekben az esetekben nem számít a magánszemély jövedelmének, így adómentesen adható a kilométerenkénti 9 forintos költségtérítés.
A bevezetett új szabályok a családok támogatásának jegyében biztosítanak kedvező lehetőséget a munkavállalásban a kisgyermekekkel rendelkezőknek a munkába járás utazási költségtérítésének kivételes, pozitív irányú, általánostól eltérő szabályozásával.
