Vasárnapi nyitva tartás – változott a bírói gyakorlat
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Régóta vitatott kérdés volt, hogy a bevásárlóközpontok üzletei rendeltetésüknél fogva vasárnap is működőnek minősülnek-e. A kérdésre egy közelmúltbeli döntésében a Kúria – szakítva a korábbi gyakorlattal – igennel válaszolt, megállapítva, hogy a „fővárosi bevásárlóközpontban található ruházati üzlet az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényeges átalakulása folytán vasárnap rendeltetése folytán működőnek minősül”.
A szóban forgó ügy kezdete 2010-re nyúlik vissza. Egy munkaügyi ellenőrzés során a munkáltatót azért bírságolta meg a munkaügyi hatóság, mert több munkavállalója vonatkozásában rendszeresen megsértette a vasárnapi munkavégzés szabályait. A munkáltató arra hivatkozott, hogy üzlete egy közismert budapesti bevásárlóközpontban található ruházati bolt, ezért rendeltetése folytán vasárnap is működőnek minősül, így vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzést jogszerűen rendelhetett el. Ezt azonban a munkaügyi hatóság vitatta.
A rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltató, illetve munkakör fogalmát a perbeli időben hatályos és a mai munka törvénykönyve lényegében egyezően határozza meg. Eszerint a munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a vasárnapon is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység igénybevételére a vasárnaphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor. Esetünkben nyilvánvalóan az első lehetőség jöhet szóba.
Az ügyben eljárt munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a munkáltató e definíció alapján rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak minősült. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az elmúlt évek során jelentős társadalmi igény alakult ki a bevásárlóközpontokban a vasárnapi vásárláshoz. Nem találta elfogadhatónak a munkaügyi hatóság álláspontját, miszerint a ruházati üzlet profilja miatt a vasárnapi nyitva tartására nincs nélkülözhetetlen igény, szemben például egy élelmiszerüzlettel, vagy egy kávézóval. Hivatkozott arra is, hogy a munkáltató által készített forgalmi kimutatás szerint a munkáltató a legerősebb forgalmat épp a vasárnapi napokon realizálja.
A munkaügyi hatóság felülvizsgálati kérelemmel élt a jogerős ítélettel szemben. Érvelését arra alapozta, hogy a munkáltató nem olyan jellegű tevékenységet folytat, amely a vasárnaphoz, mint heti pihenőnaphoz kötődik, hanem az üzlethelyiség elhelyezkedéséből eredően a pláza nyitva tartási rendje az, amely a vasárnapi nyitva tartást biztosítja. Mint kiemelte, a tevékenység során nyújtott szolgáltatás vasárnapon történő rendszeres igénybevételének közvetlenül a vasárnaphoz, a vasárnap hagyományos értékeihez kell kapcsolódnia. A munkáltató tevékenysége ruházati termékek forgalmazása, amely nem a vasárnaphoz kapcsolódik közvetlenül, nem minősül társadalmilag bevett szokásnak, nem az indokoltsága miatt valósul meg a vasárnapi munkavégzés, hanem csupán – az üzletközpont házirendjéhez alkalmazkodva – a munkáltató által meghatározott nyitva tartási rend miatt. Önmagában az a körülmény pedig, hogy az emberek vasárnap is szoktak vásárolni, még nem minősíti az üzletet rendeltetése folytán vasárnap is működővé.
Ez az érvelés megfelel a Legfelsőbb Bíróság egy éppen 10 évvel ezelőtti ítéletének, amely évekig meghatározta a vonatkozó bírói gyakorlatot (BH2003. 36). A konkrét esetben a kiskereskedelmi áruházakat működtető munkáltatót a munkaszüneti napi munkavégzés szabályainak megsértése miatt bírságolta meg a munkaügyi hatóság, nem fogadva el azt a védekezést, hogy e napon rendeltetésénél fogva működő munkáltatóról van szó. A Legfelsőbb Bíróság osztotta ezt az álláspontot, kiemelve, hogy „a tevékenység rendeltetését nem lehet annak alapján meghatározni és minősíteni, hogy nyitva tartás esetén a vásárlók – akár nagy számban is – felkeresik az áruházat, mert ez a nyitva tartás következménye, nem pedig indokoltságának oka.”
| Munka törvénykönyve 2012-1992 |
|
Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük.
Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak.
Most rendelje meg!
|
Ehhez képest érdekes, hogy a jelen ügyben született ítélet szakított ezzel az állásponttal. A Kúria szerint ugyanis azt kellett értékelni, hogy a munkáltató üzlete fővárosi bevásárlóközpontban található, és nem annak volt elsődlegesen jelentősége, hogy az üzlet ruházati profilú. A bíróság szerint helytállóan érvelt a munkáltató azzal, hogy az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényegesen átalakultak és a társadalmi igények jelentősen megváltoztak. Így a Kúria a fővárosi bevásárlóközpontban található ruházati üzletet rendeltetésénél fogva vasárnap is működő munkáltatónak minősítette (BH2013. 225).
Hozzá kell tenni, hogy az új munka törvénykönyve egyébként is lehetőséget ad minden, a kereskedelmi ágazatban működő munkáltatónak a vasárnapi rendes munkaidő elrendelésére. Fontos azonban, hogy míg ha kizárólag ezen a jogcímen tud vasárnapra rendes munkaidőt beosztani a munkáltató, úgy 50% vasárnapi pótlékot is meg kell fizetnie, addig a rendeltetésüknél fogva e napon is működő munkáltatók erre nem kötelesek. Az elemzett ítélet tehát azért rossz hír a bevásárlóközpontok alkalmazottainak, mert a Kúria értelmezése nyomán nem jogosultak vasárnapi pótlékra.
