Vissza kell fizetni a túlvett szabadságot?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új Munka Törvénykönyvét (Mt.) még sokáig fogjuk a régi, megszokott és most hatályon kívül került 1992. évi Mt. szemüvegén keresztül olvasni. A két törvény összeolvasásakor az olvasónak hamar szemet szúrnak olyan szabályok, amelyeket az új Mt. már nem tartalmaz. Ha azonban az új törvény látszólag szó szerint nem is tartalmaz egy korábbi rendelkezést, az még – más előírásokból levezethetően – továbbra is kötelező, alkalmazható maradhat. Az egyik ilyen megszokott, a munkaügyi gyakorlat szerves részévé vált szabály a túlvett rendes szabadság visszafizetésére vonatkozik.
Az 1992. évi Mt. kimondta, hogy ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni.
A „túlvett” szabadságot csak akkor nem kell visszafizetni, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.
Például, ha a munkavállaló felmondási ideje 2012. június 30-án telt le, úgy a 2012. évre járó 22 munkanap rendes szabadságának csak a felére, 11 napra jogosult. Ha az első félévben 15 napot vett igénybe, a 4 nap többletre járó távolléti díját vissza kell fizetnie a munkáltatónak.
A túlvett rendes szabadság visszafizetésére vonatkozó kifejezett előírást az új Mt. nem tartalmaz. Ugyanakkor, az új Mt. szabadságra vonatkozó előírásai csak 2013. január 1-jén lépnek hatályba, ezért 2012-ben még alkalmazható az 1992. évi törvényből idézett előírás. No de mi lesz jövőre? Eszerint az új Mt. alapján a munkáltató kockázata, ha a munkavállaló több szabadsággal távozik, mint amennyi időarányosan járt volna?
Az időarányosan járó mértéken felül igénybe vett rendes szabadságra járó díjazás visszakövetelhetősége – bizonyos korlátokkal – levezethető az új törvény egyéb rendelkezéseiből. Erre vonatkozó kifejezett felhatalmazás tehát nincs, de más szabályok alapján mégis eljuthatunk idáig.
Jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető
Egyrészt, a mértéken felül igénybe vett rendes szabadságra járó díjazás jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető, amelyet a munkáltató 60 napon belül visszakövetelhet a munkavállalótól. Elvégre olyan távollétre fizet ilyenkor díjazást a munkáltató, amire nem lenne kötelező. A szabályba foglalt időbeli korlát alapján látható, hogy ha a szabadságra járó díjazás kifizetésére ennél korábban került sor, az viszont már nem érvényesíthető. Erre ugyanis csak akkor lenne lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. A szabadság kiadásakor azonban egyik körülmény sem állt fenn, hiszen a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony év közbeni megszüntetésével (megszűnésével) válik alaptalanná.
A visszakövetelés alapozható arra a szabályra is, amely szerint a munkavállalót a tárgyhónapot követő huszadik napig tájékoztatni kell, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok az elszámolás módosítását teszi szükségessé. Ilyen lehet az az eset, amikor a tárgyhónapban a munkavállaló szabadságot vett igénybe, a munkaviszony azonban később megszüntetésre került, és ezzel az időarányosan járónál több szabadságot adatak ki. Ilyen esetben a munkáltató az utolsó havi bérelszámolást módosíthatja, és a munkavállaló részére az őt megillető munkabérhez képest kifizetett többletet az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja. Mint látható, a többet-szabadságra járó munkabér visszakövetelésére ebben a formában is csak szűk időkorlátok mellett van mód. Ha a szabadság kiadására nem az előző hónapban került sor, az arra járó díjazás már nem követelhető vissza.
| Többet szeretne tudni az új Munka Törvénykönyvéről?
Az összes Rodin-konferenciát itt találja.
Munkajogi e-kommentár – Online kommentár az új Munka Törvénykönyvéhez
A CompLex Kiadó friss munkajogi kiadványai:
|
Mit tehet a munkáltató?
Látszólag teljesen, valójában csak részben szűnt meg tehát a túlvett rendes szabadságra járó díjazás visszakövetelésének joga. A változás jogpolitikai indokainak elemzése helyett azt a kérdést tegyük fel, mit tehet ebben a helyzetben a munkáltató. Álláspontom szerint ezek az új szabályok felértékelik a rendes szabadság tervezésének fontosságát. Bár az ún. szabadságolási terv készítése továbbra sem kötelező (ezt a fogalmat nem is ismeri a törvény), a visszakövetelhetőség korlátozottsága miatt célszerű lehet a munkáltatónak ügyelni arra, hogy munkavállalói az év során – menetközben – jelentősen ne lépjék túl az időarányosan járó szabadság mértékét. Ez jelentős többlet-adminisztrációt nem fog jelenteni, hiszen a munkaidő-nyilvántartás részeként a kiadott rendes szabadság nyilvántartása amúgy is kötelező.
dr. Kártyás Gábor blogja az új Munka Törvénykönyvéről a HR Portálon olvasható.
