Visszatérés a gyermekgondozási szabadságról
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A gyermekgondozással összefüggő távollétek hosszú tartama is hozzájárul ahhoz, hogy a visszatérés a legtöbbször nem megy simán. Minél több időt tölt a munkavállaló a munka világától távol, annál inkább formálissá válik kapcsolata munkáltatójával, annál jobban nő az esélye az olyan változásoknak, amelyek aláássák a visszatérés esélyét, és annál jobban csökken saját humán tőkéjének értéke.
A magyar munkajog egyik sajátossága, hogy a gyermek gondozása céljából igen hosszú távolléteket biztosít. A 24 hetes szülési szabadság mellett mindkét szülő igénybe veheti a gyermekgondozási szabadságot, amely a gyermek hároméves koráig tarthat. Ha a szülőnek pár éven belül több gyermeke is születik, akár 6-8 évre is kieshet a munkahelyéről. Az előbb jelzett kockázatok ezért fokozottan előfordulhatnak.
Természetesen nehéz meghatározni, hogy mi a távollét ideális tartama. A szülő nyilván törekszik a gyermeke nevelése szempontjából legjobb megoldásra, de ezt anyagi megfontolások is árnyalhatják. A gyakorlatban talán legjelentősebb szempont a visszatérés időzítésében, hogy a munkavállaló meg tudja-e oldani a gyermek felügyeletét, ha újra dolgozni kezd. A probléma tehát jóval szélesebb annál, amit a munkajog átfog: gondoljunk csak a bölcsődei férőhelyek korlátozott számára.
Fontos, hogy a törvény a fizetés nélküli szabadságról való visszatérést előzetes bejelentéshez köti. Eszerint a távollét igénylését 15 nappal korábban be kell jelenteni, és a munkáltató csak a visszatérési szándék bejelentésétől számított 30 napot követően köteles újra alkalmazni a munkavállalót. Ha tehát a szülő szeptember 1-jén szeretne újra munkába állni, ezt legkésőbb augusztus 1-jén közölnie kell. Ezzel a munkáltató számára tervezhetőbbé válik a munkavállaló visszavétele.
Hozzá kell tenni, az általános együttműködési kötelezettségből eredően a fizetési szabadság fennállása alatt sem távolodhatnak el a felek egymástól, és időnként egyeztetniük kell a visszatérés várható időpontjáról, annak lehetőségeiről és időközben felmerült esetleges akadályairól. Minél formálisabbá válik a felek kapcsolata a gyermekgondozási szabadság alatt, annál nehezebb lesz folytatniuk a munkaviszonyt a munkavállaló visszatérése után.
A gyakorlatban kérdéses annak megítélése, hogy a fizetés nélküli szabadságot igénybe lehet-e venni többször (megszakítással) is. Például, a szülő gyermeke egyéves korában visszatér dolgozni, majd egy év után újabb egy év fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. A törvény nem zárja ki ennek lehetőségét, ám az általános magatartási követelményekre – különösen az együttműködési kötelezettségre, illetve a joggal való visszaélés tilalmára – tekintettel kell lenni. Például, nyilvánvalóan ellentétes lenne az intézmény rendeltetésével, ha a munkavállaló gyermeke hároméves koráig minden második hónapban kérne fizetés nélküli szabadságot.
A gyermeket nevelők visszatérésének sajátos szabálya a távollét idejére járó szabadság kérdése. A magyar munkajog szerint ugyanis a szabadság szempontjából a szülési szabadság idejét és a gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság első hat hónapját úgy tekinti, mintha a munkavállaló munkában töltötte volna, ezért a munkavállaló jogosult az erre az időre járó szabadságára. Ebből eredően a munkába visszatérő munkavállaló általában azzal folytatja karrierjét, hogy szabadságra megy. A munkáltató ugyanis a visszatérést követő 60 napon belül köteles kiadni a korábbi évekre járó, és még igénybe nem vett szabadságot. (Megjegyzés: a 2011. augusztus 1-jét megelőzően kezdődött gyermekgondozási szabadság első éve jogszerző idő a szabadság szempontjából.)
Ha abból indulunk ki, hogy a szülési szabadság 24 hét, a gyermekgondozási szabadságból pedig hat hónapot szinte minden anya/apa igénybe vesz, ez kb. egy évre járó, minimum 20 munkanap szabadságot jelent.
Véleményem szerint a távollét idejére járó szabadság felesleges, a visszatérést elnehezítő szabály, amely semmilyen tényleges munkavállalói hátrányt nem kompenzál, ellenben jelentősen növeli a munkáltatók ellenérzéseit a visszatérő szülőkkel szemben. A munkáltató szempontjából ugyanis ez csak annyit jelent, hogy a fizetés nélküli szabadság után még mindig nem tér vissza a munkába munkavállalója, ám most már neki kell fizetnie a távollét alatt felhalmozódott és most igénybe vett szabadság idejére. 2011. augusztus 1-jétől 2012. december 31-ig lehetséges volt, hogy a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot a felek megegyezése alapján a munkáltató pénzben megváltsa. Ma már azonban a feleknek ilyen lehetősége nincs.
