Kisokos a könyvvizsgálatról
Európai kontextusban is ismertetjük, értelmezzük a könyvvizsgálatot szabályozó előírásokat és a könyvvizsgálat folyamatát.
A kiva számviteli követelményei
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Adó szaklap cikke összefoglalja a kisvállalati adózás választásánál számviteli szempontokból mérlegelendő körülményeket, és hasznos tanácsokat ad a különböző adónemekről kivára áttérő vállalkozásoknak az áttéréskor fontos számviteli feladatokról, majd részletezi a kivaalanyiság alatti könyvelési feladatokat.
A kisvállalati adót (kivát) választó vállalkozás a Számviteli törvény hatálya alatt áll, így a Számviteli törvény szerint vállalkozónak minősülő szervezeteknek kettős könyvvitel vezetése mellett beszámolókészítési kötelezettségük van (bt., kft., zrt., szövetkezet, egyéni cég stb).
A Számviteli törvény szerint egyéb szervezetnek minősülő szervezeteknél (lakásszövetkezet, végrehajtó iroda, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, szabadalmi ügyvivő iroda) az ide vonatkozó 224/2000. (XII. 19.) kormányrendelet előírása alapján alakul a könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettség, azaz csak a lakásszövetkezet vezethet egyszeres könyvvitelt. 2013-tól – a Számviteli törvény által előírt feltételek mellett – a Számviteli törvény szerint vállalkozónak minősülő adóalany mikrogazdálkodói beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót vagy éves beszámolót készíthet. Mind a három beszámoló alapján a kisvállalati adóalapot le lehet vezetni. Az ezt az adót választó vállalkozásnál az üzleti évnek a naptári évvel kell megegyeznie (a Számviteli törvény előírásától eltérően naptári évtől eltérő üzleti év nem választható). 2012-től a Számviteli törvény – azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek a vállalkozási tevékenysége ciklikus – megengedte, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet válasszanak. Ha a vállalkozás 2012-ben élt ezzel a lehetőséggel, akkor a Számviteli törvény előírásából következően 2013. évre nem választhatta a kivaalanyiságot, mert a Számviteli törvény rendelkezése szerint a választott új üzleti évvel három üzleti évet le kell zárni, csak ezután lehet új üzleti évet választani (például naptári éves üzleti évre visszaállni).
1. Az áttérés számviteli feladatai
1.1. Áttérés kivára evaalanyként, bevételi nyilvántartásból
Amennyiben a vállalkozás az evaalanyként bevételi nyilvántartást vezetett, és 2013-tól kisvállalati adót választ, akkor 2013-tól visszakerül a Számviteli törvény hatálya alá, kettős könyvvitelt vezetése mellett beszámolót kell készítenie. Mivel visszakerül a Számviteli törvény hatálya alá, ezért a Számviteli törvény 2/A. §-a (4) bekezdése szerinti nyitómérleget kell készíteni, a kivára való áttérés miatt könyvvizsgálóval kell a nyitómérleget ellenőriztetni.
A nyitómérleg összeállításánál az alábbiakra kell tekintettel lenni.
A bevételi nyilvántartást vezető evás bt., kkt. és egyéni cég nincs a Számviteli törvény hatálya alatt [Számviteli törvény 2/A. §-ának (1) bekezdése]. Ha az evaalanyiságuk megszűnik, attól kezdve a Számviteli törvény hatálya alá visszakerülnek [Számviteli törvény 2/A. §-ának (2) bekezdése].
A Számviteli törvény 2/A. § (3) bekezdésének előírása szerint az Eva-törvény hatálya alól a Számviteli törvény hatálya alá átkerült (visszakerült) vállalkozásokra a jogelőd nélkül alapított vállalkozókra vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni. A Számviteli törvény 2/A. §-ának (4) bekezdésének előírása szerint a Számviteli törvény hatálya alá visszakerült vállalkozásnak – tételes leltározással alátámasztott – leltár alapján nyitó mérleget kell készítenie. A nyitó mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját tőkét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni. Ezt a nyitó mérleget nem kell letétbe helyezni, közzétenni. A nyitó mérleg elkészítésének így a Számviteli törvény előírása alapján nincs határideje, viszont a Kiva-törvény előírásából következően ennek meg kell lennie az első adóelőleg (havi/negyedéves) bevallás idejéig, mert e nélkül nem tudja a pénzforgalmi szemléletű eredményt az adóelőleg bevallásához kapcsolódóan megállapítani.
Az első üzleti évben a Számviteli törvény hatálya alá visszakerülő jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni cég beszámolójának kiegészítő mellékletében utalni kell arra, hogy a Számviteli törvény hatálya alá – az Eva-törvény hatálya alól – visszatérve először készít beszámolót. Az első üzleti év beszámolója mérlegében az előző év oszlopaként a nyitó mérleg adatait kell szerepeltetni, az eredménykimutatás előző évi oszlopa üresen marad.
A nyitó mérleg összeállításánál a következő szempontokat kell figyelembe venni.
Tárgyi eszközöknél (immateriális javaknál) a nyitó mérlegbe – az előbb hivatkozott Számviteli törvényi előírás alapján – az eszközöket piaci értéken kell felvenni.
Számvitelben a nyitó mérlegben kimutatott tárgyi eszköz piaci értéke (bruttó értéke) alapján indul az üzembe helyezés napjától a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása.
A készleteknél a leltározás alapján a január 1-jei készletértéket kell piaci értéken beállítani.
A követeléseknél a követelések értékét a bevételi nyilvántartásnál is vezetendő követelés analitikából kell beállítani [Eva-tv. 7. §-ának (7) bekezdése].
A pénzeszközöknél a bankszámla és a pénztár január 1-jei nyitó egyenlegét kell szerepeltetni. A nyitó mérlegben szereplő pénzeszköz alapján kell majd a pénzforgalmi szemléletű eredmény változását meghatározni a havi/negyedéves előlegbevallásokhoz, illetve az éves bevalláshoz.
A kötelezettségek értéke a bevételi nyilvántartásnál is vezetendő Eva-tv. 6. §-ának (7) bekezdése és mellékletének III/2. pontja].
A céltartaléknál a visszatérés napjára vonatkozóan a Számviteli törvény 41. §-a (1) bekezdésének előírása alapján fennálló számított céltartalék összegét kell beállítani (például garanciális kötelezettségre képzendő céltartalék).
A saját tőkét a nyitó mérlegbe különbözeti alapon kell meghatározni. A nyitó mérlegben szereplő eszközök összértékéből levonva a nyitó mérlegben szereplő kötelezettségek és céltartalék összegét, megkapjuk a saját tőke összegét.
A saját tőkét azonban elemekre kell bontani. A megbontáshoz figyelembe kell venni a Számviteli törvény és az Eva-tv. ide vonatkozó szabályait.
A jegyzett tőkét a társasági szerződésben (cégjegyzékben) szereplő jegyzett tőke összegében kell beállítani. Tőketartalékot akkor mutathatunk ki, ha a társasági szerződés szerint ázsiós alapítás, vagy korábbi években ázsiós jegyzett tőkeemelés valósult meg, vagyis az ázsió összegét a társasági szerződés tartalmazza, azonban ez nem jellemző ezeknél a vállalkozásoknál. Lekötött tartalék is lehet a nyitó mérlegben, de ez sem jellemző. A saját tőke ezek után fennmaradó összege az eredménytartalékba kerül.
Az eredménytartalékot az Eva-tv. előírásai miatt a nyitó mérlegben meg kell bontani. Az ide vonatkozó szabályt az Eva-tv. 18. §-ának (10)–(11) bekezdései tartalmazzák.
Az Eva-tv. 18. §-a (10) bekezdésének előírása szerint, ha a vállalkozás evaalanyisága az adóévet követő üzleti évtől nem áll fenn, az adóév utolsó napján vele tagi jogviszonyban álló magánszemélynél az osztalékból származó jövedelem, a vállalkozásból kivont jövedelem, valamint az árfolyamnyereségből származó jövedelem meghatározásakor a (11) bekezdés szerint meghatározott összegből a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.
Az Eva-tv. 18. § (11) bekezdése b) pontjának előírása szerint a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni az adóalanyiság utolsó adóévét követő üzleti év nyitó mérlegében kimutatott saját tőkét – levonva belőle a nyitó mérlegben kimutatott értékelési tartalékot és az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentő tételként elszámolt értékének egyes, a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatásként ingyenesen vagy kedvezményesen magánszemély részére átadott immateriális jószág és tárgyi eszköz (6) bekezdés szerinti adóalapot képező könyv szerinti értékét meghaladó részét –, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette.
Az Eva-tv. ezen előírása alapján a nyitó mérlegben szereplő eredménytartalékot meg kell bontani evás időszak és nem evás időszak eredménytartalékára. Ha voltak olyan tárgyi eszközök, amelyek értékével – az evába történő belépéskor – az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentették, akkor ez az összeg a magánszemély szempontjából nem adózott befektetésnek minősül, így azt nem evás időszak eredménytartalékaként kell kimutatni. (Ha ebből az eredménytartalékból később osztalékkifizetés történik, akkor ez után a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik.) Az ezek után – különbözeti alapon – fennmaradó összeg lesz az evás időszak eredménytartaléka, amely a magánszemély adózott befektetésének minősül. Ha ebből az eredménytartalékból később osztalékkifizetés történik, akkor ez után a magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.
Az evás időszak eredménytartaléka negatív is lehet.
| Rodin szakmai konferenciák |
|---|
További konferenciáinkról itt tájékozódhat. |
1.2. Evaalanyként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése kivára
Ezek a vállalkozások evaalanyként is a Számviteli törvény hatálya alatt voltak (beszámoló-készítési kötelezettségük van), így ha 2013-tól kisvállalati adót választanak, akkor is a Számviteli törvény hatálya alatt maradnak. A 2012-es üzleti évről – az általános szabályok szerint – elkészítik a beszámolójukat, letétbe helyezik, közzéteszik. Mivel a könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettség továbbra is fennáll 2013-ban, a 2012-es főkönyvi kivonat alapján megnyitnak, külön számviteli kötelezettségük nincs az áttérésnél.
Az eva-alanyiságot lezáró beszámoló alapján történik a kiva adóalanyos üzleti év megnyitása. Az evaalanyiság alatt a saját tőke elemei közül az eredménytartalékot – az Eva-tv. előírása alapján – folyamatosan meg kellett bontani evás időszak és nem evás időszak eredménytartalékára. Így visszatéréskor a nyitó adatok ezt tartalmazzák, külön számítást – az Eva-tv. 18. § (10)–(11) bekezdéséhez előírt feltételekhez kapcsolódóan – nem kell végezni.
1.3. Társasági adó alanyaként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése a kivára
Ezek a vállalkozások társasági adóalanyként is a Számviteli törvény hatálya alatt voltak (beszámolókészítési kötelezettségük van), így, ha 2013-tól kisvállalati adót választanak, akkor is a Számviteli törvény hatálya alatt maradnak. A 2012-es üzleti évről – az általános szabályok szerint – elkészítik beszámolójukat, letétbe helyezik, közzéteszik. Mivel a könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettség továbbra is fennáll 2013-ban, a 2012-es főkönyvi kivonat alapján megnyitnak, külön számviteli kötelezettségük nincs az áttérésnél.
2. A kisvállalati adóalanyiság alatti könyvvezetés
A kivaalany – a korábbiakban leírtak szerint – a Számviteli törvény (kormányrendelet) hatálya alatt van, kettős könyvvitelt vezet. Így a könyvvezetés a Számviteli törvény (kormányrendelet) általános szabályai szerint történik, speciális előírás nincs. A bevételek, költségek ráfordítások, eszközbeszerzések elszámolása változatlan. Így például a tárgyi eszközök, immateriális javak értékcsökkenését is ugyanúgy el kell számolni, mint társasági adóalanyos időszakban, függetlenül attól, hogy a számvitelben elszámolt értékcsökkenési leírás nem befolyásolja a kivaalapot.
Új dolog csak a kiva adónem elszámolása, melyet a társasági adóval azonosan kell elszámolni, azaz a 89-es számlacsoportban kell kimutatni.
Az adóalanyiság alatt a könyvvezetés vonatkozásában arra kell tekintettel lenni, hogy a kivaalapot a könyvelésből le kell tudni vezetni. Ez nem egyszerű feladat, erre a könyvelési rendszereket fel kell készíteni. Már az adóalanyiság indulásakor azt is figyelembe kell venni, hogy ezeknek az adóalanyoknak havi/negyedéves adóelőleget kell fizetniük, ezért a könyvelésnek már induláskor az adóalap megállapítását alá kell támasztania. (Különösen igaz ez arra az esetre, ha az adóelőleg-alap megállapításánál azt választja, hogy a törvény szerinti összes adóalap-korrekciót alkalmazza).
Először is fontos hangsúlyozni, hogy az előlegbevallásokhoz a könyvelésnek teljes körűnek kell lennie, mert az adóelőleg adóalapja a pénzforgalmi szemléletű eredmény változásából indul ki. Ezért nem elegendő a kimenő, bejövő számlák könyvelése (ez az áfabevallás elkészítéséhez szükséges), hanem a bank- és a pénztárforgalom teljes körű könyvelésére is szükség van.
Pénzforgalmi személetű eredmény: a Számviteli törvény szerinti beszámolóban kimutatott pénzeszközök tárgyévi összegéből levonva a tárgyévet megelőző üzleti év beszámolójában (nyitó mérlegében) kimutatott pénzeszközök összegét. A beszámolóban a pénzeszközök mérlegsoron kell kimutatni: a pénztárat (készpénzt), bankbetéteket, elektronikus pénzt és a csekkeket.
Az adóelőleg összegének a kiinduló alapja a Számviteli törvény szerinti pénzeszközöknek az adóelőleg megállapítási időszakban realizált változása. Azoknál az adóalanyoknál, akik havi adóelőleg-bevallók, a 2012-es beszámoló az adóelőleg bevallásáig még nem fog elkészülni, ezért főkönyvi kivonat alapján fogják a pénzforgalmi szemléletű eredmény változását meghatározni (ez azonban még negyedéves adóelőleg fizetésénél is előfordulhat). Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vállalkozásnak valutapénztára, devizabetét-számlája is lehet, amelyeket a Számviteli törvény szerinti mérlegfordulónapon kötelező átértékelni. Az adóelőleg bevallásához ezekre az átértékelt forintadatokra van szükség akkor is, ha a 2012. évi beszámoló még nem áll rendelkezésre.
Az adóalanyiság alatti könyvvezetésnél a Kiva-törvény 20. § (13)–(15) bekezdésében nevesített, alábbi adóalap-korrekciós tételekre különösen kell figyelni.
a) A pénzforgalmi szemléletű eredmény meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni
– az olyan bevételt, kiadást, amelyet az adózó az adóévet megelőző időszakra vonatkozó eredmény kimutatásában bevételként, ráfordításként számol el,
– a megelőző időszakra vonatkozóan teljesített kiadást, elszámolt bevételt, ha az adóévet megelőző adóévben az adóalany a Számviteli törvény hatálya alá nem tartozott.
b) Az e törvény hatálya alá kerülés időpontjában állományban lévő hitel- és kölcsöntartozásokkal, kötvénykibocsátásból származó kötelezettségekkel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal, tulajdoni részesedést jelentő befektetésekkel kapcsolatos pénzforgalmi szemléletű eredményt módosító tételek helyett módosító tételként ezen eszközök, kötelezettségek e törvény hatálya alá kerülés időpontjában kimutatott nyilvántartás szerinti (arányos) értékét kell figyelembe venni.
c) Az adóalap megállapítása során csökkentő tételként kell figyelembe venni az olyan kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévben teljesített kifizetést, amely a kisvállalati adóalanyiság időszakára vonatkozik, és az adóévet megelőző adóévre vonatkozó eredménykimutatásban költségként, ráfordításként nem lett elszámolva.
A kivaalanyiság választásánál előírt mutatószámokból (500 milliós bevétel, 500 milliós mérlegfőösszeg) következik, hogy ezt az adónemet nagyobb vállalkozások is választhatják. A 2012. évi beszámolóban jelentős vevő- és szállítói állomány kerülhet kimutatásra, amelyek a vállalkozások 2013. évi nyitó adataiban szerepelni fognak. Ha a vállalkozás 2013. évre a kiva adónemet választotta, akkor ezeknek a nyitóban szereplő követelés-tartozásoknak a 2013. évi pénzügyi rendezését – az előbb hivatkozott törvényi szabály alapján – adóalap-korrekciós tételként figyelembe kell venni (ha 2013-ban nem rendeződnek, akkor a következő üzleti években is adóalap-korrekciós tételként kell figyelembe venni őket). Ez jelentős adóalap-korrekciót jelent, ezért ezek pénzforgalmát a helyes adóalap megállapítása miatt el kell tudni különíteni a tárgyévi pénzforgalomtól.
Az elkülönítésnek több módszere lehet. Az egyik lehetőség, hogy a bejövő, kimenő számlákat teljesítés időpontja szerint szűrik (ez viszont könyvelő programtól függ, hogy tudja-e, vagy sem). Ennek a módszernek viszont az a problémája, hogy a gazdasági események egy része a pénzforgalom teljesítési időpontja szerint nem szűrhető (előző évben meglévő részesedés, értékpapír tárgyévi értékesítése, előző évben felvett hitel tárgyévi visszafizetése stb.)
A teljeskörűség érdekében célszerűbb módszer, ha a vállalkozás a pénzforgalom oldalon próbálja meg ezeket az adóalap-korrekciókat tételesen – gazdasági eseményenként – könyvelni. Előző évekkel kapcsolatos pénzforgalom lehet a bankszámlákon és a pénztárban is. Ha pénzforgalom oldaláról szeretnénk az adóalapot elkülöníteni, akkor a bankszámla és a pénztár számla alszámlákra történő bontása a javasolt. Ilyen megbontás lehet például:
381. Pénztár
3811. Pénztár előző évi forgalom
3811. Pénztár tárgyévi forgalom
384. KHB bankszámla
3841. KHB bankszámla előző évi forgalom
3842. KHB bankszámla tárgyévi évi forgalom
Az ilyen megbontásra mindaddig szükség van, amíg a kivaalanyiságot megelőző évek adóalap-korrekciós tételei ki nem futnak. A 384-es főkönyvi számla fog a bankszámlakivonat egyenlegével, a 381-es főkönyvi számla a pénztárjelentés egyenlegével megegyezni.
A Kiva-törvény 20. §-ának (4)–(6) bekezdése tartalmazza azokat az adóalap-korrekciókat, amelyeket a tárgyévi ügyletekhez kapcsolódó pénzforgalmi adóalap-korrekcióként kell figyelembe venni. Véleményem szerint ezeket is csak akkor lehet teljes körűen és biztonságosan követni az adóalapnál, ha könyveléskor már elkülönítetten mutatják ki. Ezért a pénzforgalom tárgyévi forgalmát – mind a bankszámlánál, mind a pénztárszámlánál – is célszerű alszámlákra bontani:
– adóalap-növelő
– adóalap-csökkentő.
Botka Erika az Adó szaklap 2013/6. számában megjelent cikkéből mindent megtudhat a kiva és a folyószámlahitel összefüggéséről és a kiva-alanyiság megszűnéséről is. Megismerheti, hogy a kisvállalati adó választásánál számviteli szempontból mely körülményeket kell mérlegelni. Az Adó szaklap 2013/6. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.