Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Azok a költségek növelik az adózás előtti eredményt, amelyek nem állnak összefüggésben a gazdasági társaság vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységével. Ez így egyszerűnek tűnik. Pedig nem (mindig) az…
Az ítélet – és ami mögötte van….
„Azok a költségek növelik az adózás előtti eredményt, amelyek nem állnak összefüggésben a gazdasági társaság vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységével /1996. évi LXXXI. törvény 8. §; 1992. évi LXXIV. törvény 33. §; 2003. évi XCII. törvény 1. §./(EBH2008. 1916).”
Az ítéletben, amelyet az alábbiakban röviden összefoglalok, az érintett adózó – a perben felperes – villamosenergia-ellátási és -szolgáltatási tevékenységet folytatott, egy cégcsoport tagjaként.
Az adóhatóság a 2004-2005. évekre vonatkozóban, több adónemet érintően a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett a cégnél, és az ott tapasztaltakat adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék kivetésével „díjazta”.
A pórul járt vállalkozó egy Kft-vel új számlázási rendszert fejlesztetett ki (SAP modul), ennek a költségelszámolását és az ezzel kapcsolatos áfa-elszámolást vitatta az adóhatóság.
A modul a villamosenergia-kereskedelemhez kapcsolódó adatszolgáltatások és elszámolások informatikai hátterét, illetve a felperes által nyújtott szolgáltatások számlázását biztosította.
A felperes az e fejlesztés kapcsán felmerült és a Kft. felé kifizetett összegeket költségként elszámolta, ezekkel társasági adóalapját csökkentette és a számlák szerinti általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) 2004-2005. évi bevallásaiban visszaigényelte.
Ugyanakkor, a SAP modul nem került a felperes tulajdonába, annak használatáért rendszeresen díjat fizetett.
A Kft. által kibocsátott számlák közvetített szolgáltatásról szóltak, és azokon kizárólag postai tárgyi adómentes postai szolgáltatás szerepelt, amely kapcsán áfát felszámítani, illetve levonni nem lehet. (Az adóhatóság ezzel párhuzamosan, a kérdéses számlákat kibocsátó Kft-nél is végzett ellenőrzést, melynek során a postai szolgáltatás számlázására vonatkozóan a Kft. eljárásának jogszerűségét nem vitatta.)
Az adóhatóság álláspontja szerint a társaság mind az Áfa tv. akkor hatályos, mind a számviteli törvény előírásait (ez utóbbi esetben elsődlegesen a közvetített szolgáltatás fogalmát érintőeket) figyelmen kívül hagyva járt el, az ügylet könyvviteli elszámolását, illetve az adólevonási jogának gyakorlását érintően.
Az alperes – az adóhatóság – ezért 2004. évre 55 890 000 Ft, 2005. évre pedig 54 840 000 Ft áfa adókülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest.
A jogerős adóhatósági határozat ellen a társaság keresetet nyújtott be, amelyben az SAP modul fejlesztésével és a postai költségekkel kapcsolatos megállapításokat, érdemi döntéseket és jogkövetkezményeket vitatta (ideértve azt is, hogy a Kft-t a számlák helyesbítésére kellett volna az adóhatóságnak felszólítania), ezeket érintően kérte az adóhatósági határozatok megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
A Legfelsőbb Bíróság – a felperesi indítványt elutasító – ítéletében kiemelte, hogy az adóhatóság a felperes üzleti partnerénél (az ominózus számlákat kibocsátó Kft-nél) is végzett ellenőrzést, melynek során a postai szolgáltatás számlázására vonatkozóan a Kft. eljárásának jogszerűségét nem vitatta.
Ezért, ha és amennyiben a Kft.-nél lefolytatott ellenőrzés során a Kft. által kibocsátott számlákat az adóhatóság hiteltelennek tartotta volna, akkor fel kellett volna hívnia a Kft.-t a számlák helyesbítésre, erre azonban nem került sor. Az ellenőrzés a Kft. terhére e körben jogszabálysértést nem állapított meg, tehát ennél fogva sincs az alperesnek jogszabályi lehetősége arra, hogy ugyanazon jogügyletet adózónként eltérően minősítse.
(A szóban forgó ítélet a Legf. Bír. Kfv. I. 35.497/2007. számú döntése, megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2008/2. )
Amint látjuk, nem okos dolog más által végzett fejlesztés költségeit úgy állni, hogy annak eredménye nem kerül a tulajdonunkba, sőt, bérleti díjat is fizetnünk kell.
A kulcsszó tehát a „nem a vállalkozás érdekében felmerült költség”, és az ügy áfa kihatásai is részben ebből következtek.
Tekintve, hogy cégcsoportról van szó, és egy ezen belül lezajlott fejlesztésről, nem is olyan könnyű eldönteni, hogy a költségek milyen „leosztásban” terhelhetik valójában az érintett vállalkozások valamelyikét.
A társasági adótörvény rögzít olyan költségeket, amelyek semmiképpen sem jelenhetnek meg egy vállalkozás adóalapot érintő költségei között, de az az általános megfogalmazás, hogy a „bevételszerző tevékenységgel összefüggő” költségek vehetőek csak figyelembe, okozhat fejtörést.
Itt a jogalkotó legfeljebb példálózó jellegű felsorolást adhat (3. számú melléklet A) pont, „A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások”), de nem érthető okokból nem lehet teljes körű: az adott vállalkozás körülményeinek, tevékenységének egyedi mérlegelésével dönthető el, elszámolható-e az adott tétel az adóalapból levonható költségként vagy sem.
Amit biztos, hogy tilos…
Egy cég gazdálkodásában felmerülhetnek olyan költségek, ráfordítások, amelyek a társasági adó alapjának megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Ezek egy része bár a folyó üzleti tevékenységgel elvileg összefügg, de valamilyen feltétel (mondjuk a megfelelő dokumentáció) hiányában nem vehetőek figyelembe, míg más részük nem kapcsolható a bevételszerző tevékenységhez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyes költségeket, ráfordításokat maga a társasági adóról szóló törvény „tilt le”, míg másokat a cég körülményeinek mérlegelésével lehet a bevételszerző tevékenységgel összefüggésbe hozni – vagy nem.
A társasági adó (tao) alapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel. A törvény (3. számú melléklet, A) pont) példálózó jelleggel felsorolja a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségeket és ráfordításokat. Ilyen költségnek minősül többek között:
Amit lehet, és amit talán…
Kiindulópontunk az, hogy költségként kizárólag a vállalkozás érdekében felmerült költségeket lehet/szabad elszámolni, olyan számlával, amely a vállalkozás nevére és címére szól!
A törvényileg tiltott költségek esetében a dolog egyértelmű. Akkor, ha olyan költségről van szó, amely az egyik cégnek jogos költség, míg a másiknak nem – azaz a társaság tevékenysége határozza ugyan meg az elszámolás lehetőségét, de az nem mindig egyértelmű, mondjuk azért, mert vélelmezhető (az is), hogy a tulajdonok személyes szükségletét elégítette ki, már nehezebb a döntés. (Ennek vizsgálata a NAV egyik kedvence.)
Lássunk fentiek magyarázatára egy ostobácska történetet!
A kisgyerekes szülők, nagyszülők a megmondhatói, hogy a popsitörlő kendő – csecsemő-barát mennyiségben – nem olcsó mulatság. Ha beszerzésekor kértünk a cégünk nevére szóló számlát, vajon elszámolhatjuk költségként úgy, hogy ne legyen ebből problémánk?
Tegyük fel, hogy vállalkozásunk magánbölcsődét működtet. Ez esetben az adóellenőrök nem akadnak fenn a popsitörlő kendők vásárlásáról szóló számlákon.
Bonyolítsuk picit a helyzetet, és tételezzük fel, hogy divatékszert készítő és értékesítő cégünk van. Ez esetben, ha a revizorok megtalálják a popsitörlő számláját, egészen biztosan firtatni fogják, hogy ez ugyan mi célt szolgál a vállalkozásban.
Keresnünk kell az ilyen eshetőségekre egy logikus, teljes mértékben elfogadható választ, lehetőleg olyat, amelynek a valóságtartalmát nem lenne könnyű megkérdőjeleznie (sőt bizonyítania) az adóhatóságnak. (És tegyük hozzá, többe kerülne a leves, mint a hús, azaz az adott tétel nagyságrendje nem is érné meg a túlzott hatósági igyekezetet.)
Például felelheti az ominózus kérdésre a vállalkozó azt, hogy tapasztalataink szerint ezzel a kendővel és némi szódabikarbónával, sokkal könnyebben és főleg olcsóbban megtisztíthatóak az ezüst és réz ékszerelemek, mint a speciális tisztítószerekkel.
– Tényleg? – húzza fel csodálkozva a szemöldökét az ellenőr.
– Természetesen. De nézze meg a technológiai szabályzatunkat! Abban is rögzítettük, hogy néhány, különleges esettől eltekintve, így kell elvégezni a tisztítást- feleli a vállalkozó.
Amint látjuk, lényeges, hogy aránylag magas valóságtartalommal dolgozzunk, és tényleg hihető legyen, hogy a kérdéses költség valóban csak és kizárólag a vállalkozói tevékenységet szolgálta. Ami pedig ugyancsak lényeges, az az, hogy tényleg készítsük el azt a bizonyos technológiai szabályzatot, amelyből kiderül, hogy a kissé furcsa költségelem (amelyet biztos, hogy kiszúrnak a revizorok) miért kötelező része a cég tevékenységének.
Csavarjunk még tovább a helyzeten, és képzeljük el, hogy vállalkozásunk kertépítő tevékenységre szakosodott cég.
Ez esetben, nincs az a technológiai szabályzat, amely igazolhatná, hogy a popsitörlőkkel kell megtisztítani a kerti szerszámokat, vagy a facsemetéket, virágokat megóvni a kártevőktől. Meggyűlne a bajunk az adóhatósággal, az biztos!
Természetesen nem az a célom a fentiekkel, hogy az adóalap jogtalan lefaragásához adjak – még csak nem is igazán használható – tippeket.
Arra szerettem volna rávilágítani, hogy sokszor milyen szűk a határ a „tényleg, de tényleg céges”, a „még belefér” és a „szó sem lehet róla” költségek között. Attól függ…
Ahogyan, mondjuk – és gondoljunk az értékcsökkenési leírásra is – egy hűtőpult lehet áru a műszaki kereskedésben, létfontosságú üzleti berendezés egy élelmiszerboltban és jóléti eszköz a kozmetikai szalonban.
Célszerű tehát, ha a vállalkozók megelégszenek olyan költségek elszámolásával, amelyek vagy egyértelműen a cég tevékenységéhez kapcsolhatóak, vagy csak icipici kétkedést keltenének a revizorokban.
Az üzleti év zárásakor amúgy is górcső alá vesszük a költségelszámolást, lehetőségünk van a megkérdőjelezhető tételek kigyomlálására, és esetleges adókihatásaik önellenőrzésére (ez még mindig olcsóbb, mintha a NAV „kertészkedik” a cégnél).
