Kisokos a fiktív számlákról
Ismertetjük a törvényi definíciót, elmondjuk az adóellenőrzések legfontosabb tapasztalatait és szólunk a fiktív számlák korrekciós lehetőségeiről is.
Kapcsolódó termékek: Számviteli kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A készpénzforgalom rengeteg adminisztrációval jár a vállalkozásoknak. Míg cikkünk első részében a pénzkezelési szabályzat és a házipénztár előírásait boncolgattuk, most megnézzük, mikor kell bevételi és kiadási pénztárbizonylatot használni, és arról is elmélkedünk, hogy vajon a tranzakciós illeték és a készpénzforgalom törvényi korlátozása ténylegesen át tud-e terelni a bankszámlaforgalomra.
Cikkünk első részében a házipénztár előírásaira is kitértünk. A házipénztárnál időzve ne felejtsük el, hogy a házipénztárban tartható készpénz havi átlagos állományának törvényi szinten meghatározott felső értékhatára (előző évi árbevétel 10%-a jelenleg), mindig 12 hónapig érvényes határérték. Ez a 12 hónap azonban nem a naptári évet jelenti! Az üzleti évről készült éves beszámoló (formájától függetlenül) jóváhagyásának időpontjától, a következő üzleti év beszámolójának jóváhagyásáig tart. Tehát ha a példa kedvéért eltekintünk az eltérő üzleti évet alkalmazóktól, és csak a naptári évet (január 1-től – december 31-ig) alkalmazókról beszélünk, akkor általánosságban elmondhatjuk, hogy június 1-től a következő év május 31-ig alkalmazunk azonos határértéket.
Ez azért van így, mert a kisvállalkozások általában májusban fogadják el a múlt évi beszámolót (május 31-e a beküldés határideje), melynek során a múlt évi árbevételt is jóváhagyják. Persze ettől eltérhetnek a cégek, de a számviteli elveket szem előtt tartva március cége előtt nem tűnik reálisnak a beszámoló jóváhagyása.
Bevételi és kiadási pénztárbizonylatok
A készpénzforgalom kezeléséhez hozzátartozik a bevételi pénztárbizonylatok és a kiadási pénztárbizonylatok kiállításának kérdése is.
Gyakran kérdezik, hogy hol van előírva ennek a pluszmunkát jelentő újabb bizonylatnak a kitöltése. Főleg a néhány fős kisvállalkozásoknak jelent ez többletmunkát. Sehol nincs előírva az, hogy a pénztárbizonylatok alkalmazása kötelező. A saját pénzkezelési szabályzatunkban kell meghatározni, hogy mikor alkalmazzuk.
Általános érvénnyel kimondható két alapvető szabály:
Ebből következik, hogy akkor kell pénztárbizonylatot kiállítani egy adott készpénzes bevételről vagy kiadásról, ha az adott készpénzmozgást semmilyen más bizonylattal nem tudjuk alátámasztani. Ilyen gazdasági esemény lehet például az, ha a cég alkalmazottja előleget vesz fel, vagy tagi kölcsönt adnak vagy kapnak szerződés alapján, vagy egy ügyfél letétet fizet be, stb.)
Érdemes tudni, hogy a pénztárbizonylatok sorszámozott, szigorú számadású bizonylatnak minősülnek, ezért a számviteli törvény vonatkozó előírásait a kezelésük során be kell tartani.
Pénzkezelési szabályzat: nemcsak akkor kell, ha van házipénztár
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. §-ának (5) bekezdése szerint, a számviteli politika keretében kell elkészíteni a pénzkezelési szabályzatot is (külön fejezet). A számviteli törvény 14. §-ának (8) bekezdése fogalmazza meg a pénzkezelési szabályzatra vonatkozó legfontosabb követelményeket. Ebből egyértelműen következik, hogy ahol pénzforgalom van, akár készpénzben, akár bankszámlán, ott kell lennie pénzkezelési szabályzatnak, sőt nemcsak a vállalkozás szintjén, hanem a pénzkezelő helyre (helyekre) lebontottan. Téves az a szemlélet, hogy pénzkezelési szabályzat csak akkor kell, ha házipénztárt működtet a gazdálkodó. (Pénzforgalmi könyvelést végzőkre, akik nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá, ez a szabály nem vonatkozik.)
Tranzakciós illeték: a készpénzforgalom irányába terel?
A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint, a hatékony elektronikus fizetési módok használatának széles körű elterjedését két fő tényező akadályozza hazánkban.
Az MNB jelentés szerint a magyar társadalom évente mintegy 106 milliárd forintot takaríthatna meg (ebből 24 milliárdot az állami fizetésekhez kapcsolódóan), ha az észak-európai országokhoz hasonló arányban a készpénzes és papír alapú fizetéseket felváltanák az elektronikus tranzakciók. Ezzel ellentétes irányba hat a pénzforgalmi tranzakciós illeték bevezetése.
Korlátozzák a vállalkozások közötti készpénzforgalmat
Mindezek ellenére 2013. január 1-től módosítják az adózás rendjéről szóló törvényben a készpénzforgalom korlátozását. A jelenlegi 38. §-a a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:
„A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, szintén pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak, a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást.”
(Figyelem! A kihirdetett törvényhez már benyújtottak egy módosító javaslatot, amely 5 millió forint helyett 1,5 millió forintra korlátozná a készpénzfizetést – a szerk)
A belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – az egyéni vállalkozónak is – (pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak) – legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. Leegyszerűsítve, ezek a vállalkozások. Egymás közötti ügyleteikben a készpénzzel történő fizetés a törvényi korlátig lesz 2013. január 1-től megengedett egy hónapon belül szerződésenként.
A további rendelkezések ennek a szabálynak a kijátszását hivatottak megakadályozni. Ezen korlátozásnak a megsértése esetén az adózó a készpénzfizetési korlátot meghaladó része után 20% mértékű mulasztási bírságot fizet.
Azon készpénzben teljesített kifizetéseket, amelyeket a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó, ugyanazon felek között kötött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesít, egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet a nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra.
Tehát hiába köt a két fél több szerződést, melynek ellenértékét készpénzben fizetik, ha be tudják bizonyítani, hogy ezzel csak kijátsszák a törvényi értékhatárt, akkor ki fogják szabni a mulasztási bírságot.
Ahhoz képest, hogy a mai fizetési fegyelem körülményei között elég jellemző, hogy úgy lehet beszerezni – azaz akkor vihető el az áru, ha előtte készpénzben kifizetik, elég nehéz lesz a rendelkezést egyeseknek betartani. Javasolt lesz az átutalással teljesített előleg, vagy a vevő készpénzben fizet be a bankba, stb.
Az elmúlt években is hoztak hasonló szabályokat, de mindig vissza kellett vonni a valós gazdasági körülmények miatt. Most azonban van idő felkészülni.
Ismertetjük a törvényi definíciót, elmondjuk az adóellenőrzések legfontosabb tapasztalatait és szólunk a fiktív számlák korrekciós lehetőségeiről is.
A fő pénzügyi kimutatások körén az IFRS 18 sem változtat, bontásban és besorolásban is alkalmaz azonban gyökeresen új megoldásokat, ami alapvető struktúrát érintő változást hoz.
Nagy téma a számlázás és kérdésköre, különös tekintettel, hogy a számla a költségelszámolás és így a könyvelés alapja, áfa tekintetében pedig az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele is. Számlázás kapcsán azonban számos kérdéskör, probléma, érdekesség felmerülhet.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!