Transzferár: a kisvállalkozásokat is ellenőrzik

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal évek óta kiemelten ellenőrzi a transzferárakat és az ezzel kapcsolatos nyilvántartási kötelezettség teljesítését. A fókuszban nemcsak a multinacionális társaságok állnak, hanem a kis- és középvállalkozások is.

Kire vonatkozik a transzferár-szabályozás?

A piaci ár alkalmazása kötelező a társasági adó törvény alanyai számára az adóalap kiszámításakor. A társaságok a gazdasági kapcsolataik során bármilyen árat alkalmazhatnak egymás között, de a társasági adóalapot úgy kell kiszámítaniuk, mintha piaci áron számoltak volna el egymással. A transzferár-nyilvántartási kötelezettség szűkebb kört érint, a kivételek közé tartoznak például a mikro- és kisvállalkozások. Annak eldöntése, hogy a cégen, cégcsoporton belül kell-e és milyen körben dokumentációt készíteni, a tulajdoni arányoktól függ, pontosabban a többségi befolyás lététől.

Milyen ügyletekre kell alkalmazni a transzferárat?

A nyilvántartási kötelezettség zömében a termékek és szolgáltatások értékesítésére vonatkozik. Az elmúlt évek módosításai nyomán azonban a nyilvántartási kötelezettség hatóköre szélesebb lett, így a nyilvántartási kötelezettség kiterjed a jegyzett tőke emelésekor adott apport értékelésére, az apporttal történő alapításra, az osztalék nem pénzben történő kifizetésére vagy a jogutód nélkül való megszűnés esetében a nem pénzben történő vagyonkiadásra is.

Hogyan határozzuk meg a piaci árat?

A transzferár-dokumentáció egyik kulcskérdése az az előírás, amely releváns, összehasonlítható adatok gyűjtését, tárolását írja elő. Természetesen a befektetett munkaidő és esetleges költségek megtérülhetnek, ha mindezek hatásaként olyan adatbázis jön létre, amely révén egyszerűen és egyértelműen igazolható, hogy a kapcsolt felek egymás között piaci árat alkalmaztak. Ha van ilyen adatbázisunk, akkor a legegyszerűbb módszer az összehasonlítás elvégzése. Az összehasonlításon kívül léteznek egyéb elfogadott módszerek is. A magyar szabályozás 2011. január 1-jétől kezdve a korábbi három módszer, az összehasonlító árak módszere, a költség-haszon módszer, illetve a viszonteladási árak módszere mellett nevesítve fogadja el a nettó ügyleti haszon, illetve a nyereségmegosztási módszert is. Ettől az időponttól kezdve a különböző módszerek egyenrangúvá váltak.

A transzferár-nyilvántartási szabályzat fajtái

A 22/2009-es PM rendelet szerint a transzferár-nyilvántartás elkészülhet közös nyilvántartás, ehhez kapcsolódó specifikus nyilvántartás vagy önálló nyilvántartás formájában.

A transzferár-nyilvántartás elkészítésével kapcsolatos gyakorlati nehézségekről részletesen olvashat Dr. Lakatos Mária cikkében, amely a Számviteli Tanácsadó 2011/4. számában jelent meg.

---