Kisokos a könyvvizsgálatról
Európai kontextusban is ismertetjük, értelmezzük a könyvvizsgálatot szabályozó előírásokat és a könyvvizsgálat folyamatát.
Számla? Nyugta? Számviteli bizonylat? (I. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az általános forgalmi adó alanyainak, ha terméket értékesítenek vagy szolgáltatást nyújtanak valaki másnak, az ügyletről bizonylatot kell kibocsátaniuk. Ez lehet számla, nyugta vagy (egyéb) számviteli bizonylat. De mikor melyiket kell kiállítani, és mely esetekben van választási lehetősége az adóalanynak?
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 159. §-a főszabályként azt írja elő, hogy az adóalany köteles – ha az Áfa tv. másként nem rendelkezik – belföldön, ellenérték fejében teljesített termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére (ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet) számla kibocsátásáról gondoskodni.
Arra nézve, hogy egy értékesítés belföldön teljesítettnek minősül-e, mindig az Áfa tv. előírásaiból kell kiindulni, mivel az áfa rendszerében az ügylet gyakran nem a fizikai megvalósulás helyén minősül teljesítettnek.
Mivel az Áfa tv. 11-14. §-ai egyes ingyenes ügyleteket az áfa rendszerében ellenértékes értékesítésként rendelnek kezelni, a számlakibocsátási kötelezettség ezekre is vonatkozik, ha a “fogadó oldalon” az adóalanytól eltérő személy, szervezet van.
Ha tehát például egy adóköteles tevékenységet folytató cég felújítja a számítógépes eszközparkját, és a régi gépeket ingyenesen átadja a dolgozói részére, akkor az ingyenes termékátadás áfa-köteles lesz (minthogy az adóköteles tevékenységhez beszerzett számítógépek áfa-tartalmát az adóalany levonásba helyezhette), és az ügyletről számlát kell kibocsátani, hiszen az adóalanytól eltérő személy részére történt az ingyenes átadás.
Amennyiben viszont egy kizárólag adómentes tevékenységet folytató szervezetnél kerül sor ilyen ingyenes gépátadásra, akkor az ügylet – a számítógépek beszerzéséhez kapcsolódó levonási jog híján – nem tartozik az ellenértékesként kezelendő ingyenes ügyletek közé, ezért számlát sem kell róla kiállítani.
Ha pedig ellenértékesként kezelendő ingyenes ügyletről van szó, de annak egyetlen “szereplője” maga az adóalany, akkor szintén nem kell számlázni az ügyletet, hiszen nem másik jogalany részére történt az értékesítés. Ez a helyzet például akkor, ha az adóalany saját vállalkozásban megvalósított beruházással tárgyi eszközt állít elő. Ez az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja értelmében ellenérték fejében teljesített termékértékesítésként kezelendő, ezért adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Mivel azonban nem más személy részére történik az értékesítés, számlakibocsátási kötelezettség nem kapcsolódik az ügylethez. Ha a tárgyi eszköz teljes egészében vagy részben adólevonásra jogosító tevékenységet fog szolgálni, az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételéül az Áfa tv. 120. § e) pontjának és 127. § (1) bekezdés e) pontjának együttes értelmezése alapján nem az ügyletről kiállított számla szolgál, hanem bármilyen olyan okirat, amely a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükséges, így pl. az üzembehelyezési jegyzőkönyv is megfelelő lehet e célra.
További esetkörök
A főszabályban meghatározott körön kívül az Áfa tv. egyes további esetekben is előírja számla kibocsátását.
Előleg
Míg a főszabály már teljesített ügyletek kapcsán írja elő a számlakibocsátást, előlegfizetésnél a törvény bizonyos esetekben már a teljesítést megelőzően is kötelező számlázást kapcsol.
Az Áfa tv. 59. §-a értelmében termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak, annak megszerzése (jóváírása, kézhezvétele) előleg jogcímén adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Ha az előleget egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy fizeti, a számlakibocsátás mindig kötelező. Nem adóalanynak és nem is adóalanynak nem minősülő jogi személy partner által fizetett előlegről viszont csak akkor írja elő a számlázást az Áfa tv., ha az előleg összege (ami már az adót is tartalmazza) eléri a 900 000 forintot, vagy ha az előleg összege ezen értékhatár alatt marad ugyan, de a partner kéri számla kibocsátását. Más szóval, ha például egy magánszemély vásárol tőlünk, akinek a szerződésünk értelmében a vételárból 50 000 forint előleget kell fizetnie, és nem kér számlát az előlegről, akkor nem kell előlegszámlát kibocsátanunk.
A következetesen képviselt adóhatósági álláspont szerint az áfa rendszerében előlegről kizárólag abban az esetben beszélünk, ha a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének szerződéses vagy jogszabályon alapuló kötelezettsége van a teljesítést megelőzően az ellenérték egy részét vagy teljes egészét megfizetni. Nem minősül előlegnek az áfa tekintetében az, ha a partner saját döntése alapján rendezi az ellenérték egy részét vagy egészét a teljesítést megelőzően. Ilyen esetben tehát sem adófizetési, sem számlakibocsátási kötelezettség nem kapcsolódik a teljesítésnél korábbi fizetéshez, függetlenül attól, hogy ki a partner és mekkora összegű előleget fizetett. Ez azért is lényeges, mert a számlakibocsátás határideje főszabály szerint a teljesítés napja, de legkésőbb az attól számított 8. nap, míg előlegfizetés esetén ez a 8 nap az előleg megszerzésétől indul. Ha tehát a partnerünk önkéntesen fizette meg előre akár a teljes vételárat, akkor hiába kéri egyből a számla kiállítását, arra a teljesítést megelőzően nem vagyunk kötelesek. Ez esetben nem is két számla (előleg- és végszámla) kibocsátásának van helye, hanem kizárólag a teljesítést fogjuk számlázni.
A pénz átvételét természetesen előlegnek nem minősülő előrefizetésnél is bizonylatolni kell, de erre már nem az Áfa tv. szabályai vonatkoznak, hanem az adóalanyra irányadó előírások, például a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.).
Az Áfa tv. rendelkezései értelmében a számla kötelező adatai közé tartoznak az értékesített termékre, nyújtott szolgáltatásra vonatkozó információk. Az előlegfizetés az ügylet tartalmát nem változtatja meg, csupán speciális adóztatási pontot keletkeztet, ezért az Áfa tv. 159. § (3) bekezdése előírja, hogy az előlegszámla azon termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható. Emellett a számlából értelemszerűen annak is ki kell derülnie, hogy az előleg bizonylatolását szolgálja.
Az előlegszámla kibocsátása nem váltja ki az ügylet teljesítéséről történő számlázást, vagyis a köznyelvben végszámlának nevezett számla kiállítását. Ez akkor is igaz, ha egy vagy több részletben előlegként a teljes ellenérték megfizetésére sor került a teljesítést megelőzően, és a teljesítéskor már nem marad pénzügyileg rendezendő összeg: a végszámlát nullásan is ki kell állítani.
Ha azonban a teljes ellenértéket egy összegben előlegként megfizetik, a hivatalos adóhatósági álláspont értelmében lehetőség van ún. egybizonylatos megoldás alkalmazására. Ekkor az előlegszámla és a végszámla ugyanazon számladokumentumra kerül, azaz a kibocsátott előlegszámlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfamérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor. Ez a megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék előlegről szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet majdani teljesítési időpontja, ugyanis ez utóbbi esetben az előlegszámlán az ügylet teljesítési időpontjának feltüntetése, és így az áfatörvény 169. § g) pontjának való megfelelés nem lehetséges.
Az uniós harmonizált szabályozással összhangban az Áfa tv. úgy rendelkezik, hogy a Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez adott előleg nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, ezért az adómentes Közösségen belüli termékértékesítéshez kapott előlegről számlát sem kell kibocsátani.