Jó tudni, ha megváltozott munkaképességű személyt alkalmaz a munkáltató

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban, azaz rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesülők ma már korlátozás nélkül vállalhatnak munkát ellátásuk folyósítása mellett. 2023 előtt azonban munkajogi szempontból nem volt közömbös, hogy rehabilitációs ellátásban, vagy rokkantsági ellátásban részesül-e a munkavállaló.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásuk folyósítása melletti munkavégzésük szempontjából társadalombiztosítási oldalról nézve azonos helyzetben vannak, akár rehabilitációs ellátás, akár rokkantsági ellátás mellett dolgoznak.

Munkajogi szempontból volt eltérés 2023. előtt: a rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy ugyanis munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősült, a rehabilitációs ellátásban részesülő azonban nem.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. § (1) bekezdés g) pontja 2022. december 31-ig hatályos rendelkezése szerint nyugdíjasnak minősül, aki

ga, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),

gb, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,

gc, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,

gd, egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,

ge, öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,

gf, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy

gg, rokkantsági ellátásban részesül.

A gg) pontban foglalt rendelkezés azért érdemelt figyelmet, mert társadalombiztosítási szempontból a megváltozott munkaképességű személyek ellátása (rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás) nem nyugellátás, hanem az egészségbiztosítás ellátása. (Lásd: 2019 évi CXXII. törvény 5.§ (2) bekezdés d) pontja)

A munkajogi helyzet azonban azt eredményezte, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló munkaviszonyát, mint munkajogilag nyugdíjasnak minősülő munkavállalóét, a munkáltató indokolás nélkül felmondhatta, és végkielégítésre sem volt jogosult nevezett.

A rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalóra az általános szabályok vonatkoznak 2023. előtt és ettől kezdve is, így a munkáltatói felmondást vele kapcsolatban indokolni kell, végkielégítésre is jogosult, ha a vonatkozó feltételeknek megfelel.

Változás 2023-tól

2023. január 1-jétől a Munka Törvénykönyve módosításával megváltozott a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló munkajogi helyzete.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294.§ (1) bekezdés g) pontjában hatályon kívül helyezésre került a gg) alpont, amely a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalót minősítette nyugdíjasnak.

Mindez azt jelenti, hogy ma már a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló munkajogilag nem minősül nyugdíjasnak, ezért vele szemben a munkáltatónak meg kell indokolnia a felmondását, és végkielégítésre is jogosult lesz nevezett, ha rendelkezik a végkielégítésre jogosultság feltételeivel (például legalább három éve áll a munkáltatónál munkaviszonyban). Sőt, amennyiben a munkaviszony a munkavállalóra irányadó nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg. a végkielégítés emelt összegben jár.

---