10 tipp könyvelőknek az egyszerűbb transzferárazásért 2.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hogyan lehet a bonyolult és összetett transzferárazási munkálatokat egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni? Két részes cikksorozatunk 2. részében további tippeket olvashat a kapcsolt vállalkozások és a transzferárazási ügyek könnyebb kezeléséhez.


Nézzük meg még egyszer, mi az a 10 legfontosabb feladat, amit egy évzárás keretében célszerű megtennie egy főkönyvelőnek, könyvelőnek, gazdasági vezetőnek ahhoz, hogy az akár több millió forintig terjedő mulasztási bírságokat elkerülhesse:

1. Kapcsolt vállalkozásokkal kötött adott évi ügyletek beazonosítása
2. Kapcsolt vállalati szerződések, szerződésmódosítások ellenőrzése
3. Kapcsolt vállalkozások bejelentésének ellenőrzése
4. Adóévre vonatkozóan a vállalati kategória megállapítása
5. Transzferár nyilvántartás készítési kötelezettségek felmérése
6. Kapcsolt vállalkozással megvalósult ügyletek árazási módszerének megállapítása
7. Transzferárak tesztelése
8. Adóalap-növelő és –csökkentő tételek megállapítása
9. Jegyzőkönyvek felvétele
10. Transzferár nyilvántartások összeállítása

Cikksorozatunk első részében az első 5 tippet újra elolvashatja, a következőkben pedig felfedjük a következő 5 tippet.

6. tipp: Kapcsolt vállalkozással megvalósult ügyletek árazási módszerének megállapítása

A gyakorlatban ez a legtöbb fejtörést okozó feladat a könyvelőknél, e témában érkezik a legtöbb kérdés hozzánk is. Ha a cikksorozat első részében bemutatott adatok alapján összeállításra került a tárgyévi ügyletlista (kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult tranzakciók táblázata), akkor a következő lépés, hogy az összehasonlító elemzés segítségével megállapítsuk, milyen módszerrel lehet alátámasztani az egyes ügyletek árképzését, az árazás piaci voltát.

A Tao. törvény 18.§-ban öt módszer kerül bemutatásra. E szerint a szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:

  • a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
  • b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
  • c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
  • d) ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel, amely azt a – megfelelő vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített – nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál;
  • e) nyereségmegosztásos módszerrel, amelynek során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben;
  • f) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-e) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

Hogyan induljunk neki a feladatnak? Azt javaslom, hogy tranzakciónként, és a minden egyes tranzakciónál legyen megvizsgálva, hogy a fenti 5 módszerből melyik (melyek) alkalmazható(k). 

  • Vizsgáljuk meg, hogy léteznek-e belső (vállalatcsoporton belüli) hasonló értékesítések, és azoknak hogyan alakul az árképzése.
  • Vizsgáljuk meg, hogy az adott termék/szolgáltatás elérhető-e a külpiacon és milyen feltételekkel, milyen áron érhető el?
  • Vizsgáljuk meg, hogy az adott termék/szolgáltatás a kapcsolt féltől történő beszerzés után független félnek kerül-e továbbértékesítésre? Ha igen, akkor a továbbértékesítésen elért haszonhoz találunk-e belső (cégcsoporton belüli) vagy külső (külpiaci) összehasonlítható haszon adatokat?
  • Vizsgáljuk meg, hogy a gyártó/előállító fél meg tudja-e állapítani a terméken/szolgáltatáson elért önköltséget és az arra jutó hasznot? Ha ige, akkor ehhez a haszonhoz találunk-e belső (cégcsoporton belüli) vagy külső (külpiaci) összehasonlítható haszon adatokat?
  • Ha a fentiek közül egyik sem lehetséges, akkor nagy valószínűséggel az ügyleti nettó nyereség módszer lesz alkalmazható, ahol más összehasonlítható vállalkozások haszonkulcs adataiból képzett tartományhoz hasonlítjuk a kapcsolt fél (felek) haszonkulcs (jövedelmezőségi) adatait.

Ha ezekkel a vizsgálatokkal elkészültünk, a következő feladat, illetve tipp a transzferárak tesztelése.

7. tipp: Transzferárak tesztelése

Az összehasonlíthatóság vizsgálatánál minden előző pontbeli esetben meg kell vizsgálnunk a kapcsolt tranzakció, majd az összehasonlítható (belső vagy külső) független tranzakció esetében az alábbiakat (összehasonlító elemzés):

  • Termék/szolgáltatás jellemzői
  • Szerződéses feltételek
  • Funkcióelemzés
  • Gazdasági körülmények
  • Üzleti stratégia

A fentieket célszerű táblázatba foglalni és szövegesen is elemezni, majd a megfelelő következtetéseket levonva megállapítható a megfelelő alátámasztási módszer. Ha a kiválasztott módszer (módszerek) alapján az a következtetés, hogy a transzferár nem felel meg a szokásos piaci árnak (ártartománynak), akkor a társasági adóalapot módosítani szükséges vagy lehetséges. Ha az adóalap alacsonyabb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, akkor adóalapot kell növelni. Ha az adóalap magasabb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, akkor adóalapot lehet csökkenteni. A növelés kötelező, a csökkentés pedig egy lehetőség.

8. tipp: Adóalap-növelő és –csökkentő tételek megállapítása

A végleges adóalap-növelő és csökkentő tételeket első körben tranzakciónként kell megállapítani. A csökkentő tételek alkalmazásához szükséges a Tao. tv. 18.§-ban előírt alábbi három feltétel teljesülése:

– az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna és 
– az adózóval szerződő kapcsolt vállalkozás 
• belföldi illetőségű adózó, vagy 
• olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint 
– az adózó rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét.

2017-től további feltétel is bekerült a jogszabályba a fentiek mellé:

  • az adózó rendelkezik a másik fél nyilatkozatával, amely szerint a másik fél a különbözet összegét (a másik félre vonatkozó jog szerinti szokásos piaci ár elve alapján meghatározott összeget) figyelembe veszi (vette) a társasági adó vagy annak megfelelő adó alapjának meghatározása során.

Ha a fenti feltételek nem teljesülnek egy-egy lehetséges csökkentő tételhez, akkor azt nem lehet csökkentő tételként beállítani. A következő feladat pedig a tranzakciónként már megállapított adóalap módosító tételek összesítése.

9. tipp: Jegyzőkönyvek felvétele

A szokásos piaci ár elvének be nem tartása miatti adóalap módosító tételekre javasolt tranzakciónkénti bemutatást tartalmazó jegyzőkönyvet készíteni. Azok a vállalkozások, melyek transzferár nyilvántartás készítésére kötelezettek, és az adóalap módosítással érintett tranzakcióikra készült transzferár nyilvántartás, ott ez a nyilvántartás tartalmazza magát a vizsgálatot, a levezetést és a következtetést, tehát ott nem szükséges külön jegyzőkönyv. Azonban mentesülő ügyleteknél (pl. amelyek az évenkénti 50 millió Ft alatti tételek), vagy azon cégeknél, melyek mikro-, vagy kisvállalkozások, ez a jegyzőkönyv fogja megalapozni azt, hogy miért pont az adott összeg kerül bele a társasági adóbevallásba növelő vagy éppen csökkentő tételként. Csökkentés esetén a jegyzőkönyveknek legyen a melléklete az előző pont szerinti okirat és minden egyéb más bizonyíték is.

 

10. tipp: Transzferár nyilvántartások összeállítása

A transzferár nyilvántartás készítésére kötelezett vállalkozásoknál (a nem mentesülő ügyletek esetében) maga a transzferár nyilvántartás tartalmazza a szokásos piaci ár elv betartásának vizsgálatát, a módszerek vizsgálatát, az alátámasztást, a bizonyítékokat és a következtetéseket. Ne felejtsük el, hogy az adóalap csökkentéshez szükséges feltételeket ilyen esetben is biztosítani szükséges.

Hatékony, bírság-mentes évzárást és transzferárazási munkálatokat kívánok.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft. 



Kapcsolódó cikkek

2021. december 3.

Díjbekérő vagy előlegszámla? Akár milliókat is megtakaríthatunk

A belföldi e-kereskedelemet folytató társaságok rendszerint rövid idő alatt teljesítenek nagy számú ügyletet. Ezért bármilyen számlázással, adófizetéssel és bevallással járó plusz kötelezettség jelentős adminisztrációs és finanszírozási többlet terhet keletkeztet számukra.

2021. december 3.

Tíz év alatt negyedére csökkent az adóelkerülés mértéke

Míg 2010-ben 22,3 százalék volt az áfaelkerülés mértéke, addig tavaly 6,1 százalék, ami kétszer kedvezőbb a régiós átlagnál – hívta fel a figyelmet pénteki Facebook-bejegyzésében Varga Mihály pénzügyminiszter az Európai Bizottság tanulmányára hivatkozva.

2021. december 3.

Templomosok – Nemzetközi gazdálkodás (4. rész)

A templomosoknak talán a legjelentősebb öröksége az, hogy nemzetközi szintű gazdálkodó szervezetté tudtak fejlődni. A kor intézményeit messze meghaladó szintű volt a pénzügyi tevékenységük, a modern bankrendszerek is sok mindenben hasonló gyakorlatot folytatnak. A profitérdekű gazdálkodás a kapitalizmus kialakulásának csíráit is magában hordta.