Az ország adórendszerében elég nehéz eligazodni. Önkénes alapon a hívek fizetik jövedelmük ötödét az egyháznak, a becslések szerint 20-25%-os az adóelkerülés. Klasszikus áfa nem létezik, helyette 8 százalékos kereskedelmi adót alkalmaznak, ám mivel a kereskedelem főleg bazárokban zajlik, ebből elég kevés jövedelem folyik be. A társasági adó magas, de ezt az állami és egyházi alapítványok nem fizetik. A személyi jövedelemadó progresszív és többsávos.
Irán nevével nap mint nap találkozhatunk a médiában, ritkán pozitív összefüggésben. Irán támogatja a libanoni Hezbollah és a gázai Hámász terrorszervezeteket, Irán áll a jemeni lázadók, a huthik mögött, akik most éppen azzal okoznak fejfájást a nyugati világnak, hogy támadják a Vörös tengeren a hajóforgalmat, ezzel veszélyeztetik Európa energiaellátását és az áruk szállítását a Szuezi-csatornán keresztül. Irán támogatja az iraki siitákat és drónokkal látja el az Ukrajnát megtámadó orosz hadsereget. Irán belpolitikai eseményeiről is ritkán hallani kedvező híreket. A női jogokat durván korlátozzák, az emiatt tiltakozó demonstrációkat brutálisan szétverték, a politikai ellenzéket bebörtönzik. A minap tartott látszatválasztást a durva szabálytalanságok miatt az ellenzékiek és reformerek bojkottálták, emiatt persze az ultrakonzervatív erők nyerték meg azt, még kevesebb esélyt adva a rendszer reformjának.
Mindezek alapján könnyű lenne Iránt egy kézlegyintéssel lator államnak, bukott államnak minősíteni, és ez nem is lenne alaptalan, de Irán mégis a térség egyik meghatározó középhatalma, a geopolitika fontos tényezője.
Az európaiak sokáig az országot az azt benépesítő nép, a farszik nevének görög változata alapján Perzsiának nevezték, ma is használjuk a kifejezést a perzsa szőnyeg vagy a perzsa macska összetételben.
Az ország neve, Irán az ősi perzsa „árják földje” kifejezésből származik. Az ország fényes múltra tekinthet vissza, két és fél ezer évvel ezelőtt az akkor ismert világ egyik legnagyobb és legfélelmetesebb birodalma volt az övék, akik sokáig folyamatos fenyegetést jelentettek a görög városállamok számára. Dareiosz perzsa uralkodó, majd fia, Xerxesz vezette hadjáratok létében fenyegették Hellász önállóságát. Nagy Sándor legyőzte III. Dareiosz perzsa uralkodót, lányát feleségül vette, a birodalmat uralma alá hajtotta. Halála után egyik hadvezére, Szeleukosz hozott létre görög-perzsa birodalmat. Az országot később a pártusok foglalták el, akik sikeresen ellenálltak a római hódításnak. Az iszlám terjedésével az Omajjád kalifátus része lett, majd a mongol hódítók igázták le az országot, nagy pusztítást vittek véghez a lakosságban. Az oszmán birodalom sok kísérlet ellenére sem tudta elfoglalni az országot. Végül Irán a 19. században ugyan megőrizte látszatfüggetlenségét, de Oroszország és a Brit Birodalom protektorátusakánt, félgyarmati státusba került.
1925-ben egy ambiciózus katonatiszt, Reza Pahlavi sahhá nevezte ki magát és a török modernizációt követve felzárkózási és szekularizációs folyamatot indított el. A második világháború alatt a britek és az oroszok megszállták az országot, Reza Pahlavit, akit németbarátnak tartottak, lemondatták, és fia, Mohamed Reza Pahlavi, az utolsó sah vette át a hatalmat. Az új sah folytatta, sőt felgyorsította apja modernizációs és szekularizációs törekvéseit, a hatvanas években meghirdette az ún. „fehér forradalmat”, az ország a jelentős olajjövedelemnek köszönhetően is, forradalmi változásokon ment át. Mindezt azonban durva, diktatórikus eszközökkel, elnyomással valósította meg, kiáltó egyenlőtlenségek és magas infláció mellett. Ez vezetett el az iráni forradalomhoz, amely 1979-ben megdöntötte rendszerét és hazahívat száműzetésből Khomeini ajatollahot, a népszerű ultrakonzervatív vallási vezetőt.
Khomeini vezetésével épült ki az új Iszlám Köztársaság, a teokratikus államberendezkedés és egyben radikális konzervatív fordulat. Valójában minden hatalom a legfőbb vallási vezető kezében van, még fontos testület az Őrök Tanácsa és a 88 fős választott testület, a Szakértők Tanácsa. A parlamentnek alárendelt szerepe van, demokratikus díszlet, ennek ellenére még ennek a szabad megválasztását is korlátozzák a tényleges hatalmat birtokló egyházi vezetők. Irán a fordulat óta radikálisan nyugatellenes, fő ellenségnek Izraelt és az Egyesült Államokat tekinti. Idén csatlakozott a BRICS nevű laza nyugatellenes csoportosuláshoz is.
Irán lakossága 90 millió fő, ezzel a világ huszadik legnépesebb országa, az elmúlt évtizedekben valóságos népességrobbanás történt, 1956-ban még csak 19 millió lakosa volt. Az iráni társadalom fiatal, a népesség átlagéletkora 32 év, az utóbbi időben csökken ugyan a születési ráta, de még így is jóval a reprodukciós szint fölött van. Az ország nagy területen fekszik, összesen 1,65 millió négyzetkilométer, területe a mai Németországénak négyszerese, nagyjából hasonló nagyságú népességgel.
Földrajzilag Ázsiában, a Közép-Keleten található, geostratégiai jelentőségű elhelyezkedéssel. Szomszédjai: Törökország, Pakisztán, Afganisztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán és Irak. Innen ellenőrizhető a Hormuzi-szoros, ami Európa olajellátása szempontjából kulcs fontosságú, itt halad át a világ hajón szállított olajforgalmának egy ötöde..
Soknemzetiségű ország, a többségi nemzet a perzsa, a lakosság nagyjából 60%-a, azeri nemzetiségű 17%, kurd 10% és még más kisebb nemzetiségek lakják. A lakosság 99%-a iszlám vallású, a túlnyomó többség a siita irányzathoz tartozik, kis számban vannak szunniták és zoroaszteriánusok is. Korábban jelentős zsidó közösség is élt Iránban, ma már a létszámuk elenyésző.
A munkaképes korú lakosság 40%-a munkanélküli, a népesség 55%-a a létminimum vagy az alatti szinten él. Az éves infláció 50%-os, az ország működésének minden szintjét áthatja a korrupció.
Iránt a Gondviselés gazdag ásványkincs tartalékkal ajándékozta meg. A világ ismert olajkészletének 10%-a és gázkészletének 15%-a Iránban van, ezzel Irán rendelkezik a világ legnagyobb ismert gázkészletével. 1908-ban tárták fel az első olajmezőt és 1913-ban kezdődött meg a tömeges kitermelés. Emellett nagy mennyiségben található Iránban feketeszén, vas- és színesfém ércek. Az ország kiváló adottságokkal rendelkezik a napenergia hasznosítására, amit mostanában kezdenek nagyüzemi szinten hasznosítani.
Az egy főre jutó éves GDP 5400 dollár, ami a közepes fejlettségű országok alsó harmadába sorolja Iránt. Az iráni gazdaság vegyesgazdaságnak számít, az állami és egyházi tulajdon túlsúlyával (mintegy 60%). Az egyházi alapítványok, az ún. bonyádok nagyon kedvező feltételekkel, gyakorlatilag adómentesen működnek és ők biztosítják a központi költségvetés bevételeinek 30%-át. A gazdasági életet meghatározza az árszabályozások és szubvenciók áttekinthetetlen rendszere, ami jelentős piactorzító hatással jár. A szubvenciók főleg az energiára és az alapvető élelmiszerekre vonatkoznak.
Irán külkereskedelmét nagy mértékben korlátozzák a nemzetközi szankciók, amiket az ország nukleáris fegyver előállítására irányuló kísérletei miatt szabtak ki 2012-ben. Bár ezen szankciók jelentős részét 2015-ben felfüggesztették, Trump elnök 2017-ben újból bevezette őket, és azóta az emberi jogi helyzet miatt az EU is szigorította a szankciókat. 2021-ben Irán exportja 110 milliárd dollárt ért el, aminek 56%-át a kőolajexport adta. A legjelentősebb exportpiac Kína, az összes export 30%-a irányult ide, ezt követi India, Dél-Korea és Törökország. Az import lényegesen szerényebb volt: mindössze 55 milliárd dollár, és ennek 42%-a Kínából érkezett, de az Egyesült Arab Emírségek és Törökország is jelentős beszállító az iráni piacon.
Jelenleg a kőolaj és az erre épülő vegyipar adja az export nagy részét, de a nagy gázkészletek miatt, ha a megfelelő vezetékek és cseppfolyosító kapacitások, terminálok, kikötők kiépülnek, akkor a világ egyik jelentős gázexportőre is lehet Irán.
Jelentős Irán ipari teljesítménye is: a petrolkémia mellett fontos szerepet játszik a vaskohászat, gépgyártás, gépjárműipar, a Kodro személy- és haszongépjárműveket itt gyártják, jelentős a textilipar és élelmiszeri feldolgozó ipar is. Az elmúlt időszakban sokat szerepelt a hírekben a Shahed nevű iráni katonai drón, ez kifejezetten magas színvonalú katonai eszköz, és fejlett a katonai rakétagyártás is.
Ami az ország adórendszerét illeti, abban elég nehéz eligazodni. Önkénes alapon a hívek fizetik hagyományosan a jövedelem egyötödét az egyháznak. A becslések szerint igen magas, 20-25%-os mértékű az adóelkerülés. Klasszikus áfa nem létezik, helyette van kereskedelmi adó (Sales tax), ez 8%-os, de mivel a kereskedelem főleg a bazárokban zajlik, ebből azért viszonylag kevés jövedelem folyik be belőle. A társasági adó magas, 25%-os, de az állami és egyházi alapítványok ezt nem fizetik be. A személyi jövedelemadó progresszív és több sávos. Évi 4000 euró alatt nulla kulcsos, 4000 és 28600 euró között 10%-os, az afölötti rész pedig 20%-kal adózik.
Irán adottságai, nyersanyagkincsei alapján lehetne virágzó ország, méltó fényes múltjához. A teokratikus rendszer, az elnyomó és irracionális államberendezkedés, a szubvenciók és árszabályozások rendszere, a durva állami beavatkozások, az egyenlőtlen verseny miatt az ország lényegesen lehetőségei alatt teljesít. Irán gazdag ország, lakói mégis szegények, e tekintetben hasonlítható Venezuelához és még számos más országhoz. Ha Irán népe leveti a jelenlegi rendszer béklyóit, a térség egyik vezető és megbecsült országa lehet.
A cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
