A helyi iparűzési adó megosztásának módszerei 1.

Szerző: dr. Veress Júlia
Dátum: 2020. február 3.
Címkék: , ,
Rovat:
Ha egy vállalkozó iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió Ft-ot, akkor az személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás, az eszközérték arányos megosztás módszerét vagy a kombinált módszer szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni. Most ezeket részletezzük.

A helyi iparűzési adó tárgyi hatálya alá, az adott önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység tartozik, mely a nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet jelenti. Helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett az, akinek a székhelye vagy a telephelye az adott önkormányzat területén található állandó jelleggel, vagy az önkormányzat területén 30 napot meghaladóan végez vállalkozási tevékenységet ideglenes jelleggel.

Amennyiben egy vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztani az önkormányzatok között. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalkozó tárgyévet megelőző iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió Ft-ot, akkor az személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás, az eszközérték arányos megosztás módszerét vagy a kombinált módszer szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni. Abban az esetben, ha az adóalap a 100 millió Ft-ot eléri, akkor a kombinált módszert kell alkalmazni. Jelen cikkben a megosztásra vonatkozóan igyekszünk segítséget nyújtani, illetve bemutatunk egy Kúriai döntést a témát illetően.

Jogszabályi rendelkezések

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) részletezi az iparűzési adó szabályait, melynek melléklete szerint a megosztásra vonatkozó számításokat. Mielőtt erre rátérnénk, érdemes a fogalmakat részletezni. A Htv. szerint állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Mindez azt is jelenti, hogy adókötelezettséget keletkeztet a székhely és a telephely. A Htv. Értelmező rendelkezések fejezete tartalmazza a fogalmakat. Székhelynek minősül belföldi vállalkozások esetében -többek között- az alapszabályban (alapító okiratban), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban) feltüntetett hely, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe vonatkozásában a székhely alatt a cégbejegyzésben a fióktelep helyeként megjelölt helyet kell érteni. A telephely fogalmát szintén tartalmazza a Htv.

Telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) -függetlenül a használat jogcímétől-, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), a napelem erőművet, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát. Mint ahogy a felsorolás szerint is látható, a felsorolás többet jelent a cégbíróságon bejegyzett telephelynél. A Htv. telephely fogalma igen tág, a fogalmat így érdemes mindig értelmezni. Mindezek mellett előfordulhat, hogy telephely nemcsak belföldön van, hanem külföldön is. Külföldön létesített telephelyen végzett tevékenység esetén a Htv. szerint ez a rész is része az adóalapnak, azt meg kell osztani a későbbiekben részletezettek szerint, azonban a külföldi telephelyre jutó adóalaprész után az adót nem kell megfizetni.

Abban az esetben, ha egy vállalkozó több belföldi önkormányzat illetékességi területén, illetve külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját- a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően- a vállalkozónak meg kell osztani az illetékes önkormányzatok között. A Htv. rögzíti, hogy ha egy vállalkozó tárgyévet megelőző iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió Ft-ot, akkor az személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás, az eszközérték arányos megosztás módszerét vagy a kombinált módszer szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni. Abban az esetben, ha az adóalap a 100 millió Ft-ot eléri, akkor a kombinált módszert kell alkalmazni. A Htv. külön is részletezi a villamos energiáról szóló törvény hatálya alá tartozó egyetemes szolgáltatókra, villamos energia vagy földgázkereskedőkre, villamos energia elosztó hálózati engedélyesre és földgázelosztói engedélyesre, az építőipari tevékenységet folytató vállalkozókra, valamint a vezeték nélküli és vezetékes távközlési tevékenységet folytató vállalkozókra. Az egyes településekre eső adóalapok együttes összege egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével. Az adóelőleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az adó számításánál.

Az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat- a kerekítés általános szabályai alapulvételével- hat tizedes pontossággal kell elvégezni. A vállalkozó köteles a megosztás módszerét, az adóelőleg és adó számításának menetét az adóhatóságok (állami, önkormányzati) által ellenőrizhető módon írásban is rögzíteni. A megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy valamelyik telephely szerinti település esetén nulla forint települési adóalapot eredményezne.

Abban az esetben, ha a vállalkozónak a székhely szerinti településen kívül legalább egy telephelye van és az adóalapot a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszer vagy a kombinált módszer szerint kell megosztani, akkor a magánszemély vállalkozó, illetve nem magánszemély vállalkozó esetén az ügyvezető, ügyvezetők után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10 %-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni. Az eszközérték arányos megosztás módszerét nem lehet alkalmazni akkor, ha székhely szerinti településen eszközérték nem mutatható ki.

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás esetében a székhely, telephely szerinti településekhez tartozó foglalkoztatottak után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegű ráfordításnak kell tekinteni a számvitelről szóló törvényben így felsoroltakat, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény (a továbbiakban: Tao tv.), illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint elszámolható költségeket. Nem magánszemély vállalkozó esetén az ügyvezető(k) után figyelembe veendő ráfordítások esetében azok legalább 10 százalékát a székhely szerinti településhez kell kimutatni, illetve amennyiben az ügyvezetővel kapcsolatosan az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem keletkezett, akkor az ügyvezetőre tekintettel 500 ezer Ft-ot szükséges figyelembe venni az adóalap megosztásakor személyi jellegű ráfordítás jogcímeként. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik. A megosztás során össze kell adni a településenként kimutatott személyi jellegű ráfordításokat és százalékos arányban meg kell határozni, hogy az egy-egy településnél kimutatott személyi jellegű ráfordítás mekkora részt képvisel az összes személyi jellegű ráfordításból, majd az így kapott arányszám – melyet hat tizedesjegyig szükséges kimutatni – figyelembevételével kell ezt követően településenként megosztani a helyi iparűzési adó alapját.

A Számv. tv. 79. § határozza meg a személyi jellegű ráfordítások fogalmát, így ide tartozik az alkalmazottaknak munkabérként kifizetett összeg, a személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok. Minden esetben vizsgálni szükséges azt, hogy a felmerült költség, valóban a foglalkoztatott kapcsán merül fel, annak a jogviszonyához, béréhez, jövedelméhez, illetve az ténylegesen az adott településhez köthető. Ide tartozik a bruttó bér, munkadíjként elszámolt járandóság, jutalom, prémium, 13. havi fizetés, pl.

A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is.

Bérjárulékok a szociális hozzájárulási adó, a szakképzési hozzájárulás, továbbá minden olyan adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi jellegű ráfordítások vagy a foglalkoztatottak száma alapján állapítanak meg, függetlenül azok elnevezésétől.

Természetesen ezen rendelkezéseket a Tao tv., valamint az Szja tv. elismert költség szerinti minősítését vizsgálni szükséges. Így pl. a szakképzési hozzájárulás az adott cég státuszára tekintettel fizetendő, s nem az egyes foglalkoztatottak után, így a számítás során figyelmen kívül kell hagyni.

A következő részben egy kúriai döntést mutatunk be a témában.

A szerző jogász LL.M. EIBL, áfa -és nemzetközi adószakértő.


Kapcsolódó cikkek: