A járulékcsökkentés 5 mítosza

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pártpolitikai oldaltól függetlenül nagy az egyetértés a politikusok között abban, hogy a járulékokat csökkenteni kell. A közgazdászok azonban korántsem látják ezt ennyire egyértelműnek.

A járulékokat csökkenteni kell – annyiszor elhangzott már e mondat az utóbbi években, hogy már olyan állításnak tűnik, mint hogy 2 x 2 az 4. Az állításhoz tartozik néhány népszerű pró érv is. Olyan érvek, amelyeknek csak ritkán nézünk a mélyére. Tegyük meg most!

1. mítosz: A járulékcsökkentés növeli a foglalkoztatást

Minél olcsóbb egy termék, annál kelendőbb. Miért ne lehetne ez igaz a munkára is?
A fenti állítás azonban nemcsak hogy nem igaz minden termékre, de sajnos az emberi erőforrás kelendőségére is csak korlátozottan alkalmazható.

Fazekas Károly, az MTA Közgazdasági Intézetének a vezetője felhívta a figyelmet egy tanulmányában, hogy „a magyar vállalatok munkaerő-keresletének munkaerő költség-rugalmassága -0,3 körülire tehető. Ez azt jelenti, hogy például egy igen jelentős, tíz százalék körüli adó- és járulékmérsékléssel – amely nagyjából három százalékkal csökkentené a bruttó munkaköltséget – is csak szűk egy százalékkal lehetne növelni a foglalkoztatni kívánt dolgozók számát, azaz egy általános adómérsékléstől valójában igen szerény eredmények várhatók.”

Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere 5 százalékpontos járulékcsökkentést hajtott végre, ami semmilyen érzékelhető változást nem hozott a foglalkoztatásban.

A volt miniszter persze azt nyilatkozta, hogy ha ez nem történt volna, akkor még sokkal rosszabb mutatók lettek volna a foglalkoztatásban, és hogy ennek köszönhető, hogy Magyarországon a munkanélküliségi mutatók jobbak mint Szlovákiában, de hát azért ehhez hozzá kell tenni, hogy Magyarország munkanélküliségi mutatói mindig is jobbak voltak, mint Szlovákiában, a járulékcsökkentés előtt és utána is. Tehát semmi bizonyíték nincs arra, hogy a járulékcsökkentés érdemlegesen befolyásolta volna a foglalkoztatottságot.

2. mítosz: A járulékcsökkentéssel segítjük a vállalkozásokat

Minden segítséget megérdemelnének az ezer sebből vérző, Magyarországon működő vállalkozások, kiszámíthatóbb szabályozást, a tervezettnél is szélesebb körű átalányadózási lehetőséget, s még lehetne sorolni.

Az alacsonyabb járulékszint azonban aligha megfelelő módja a vállalkozások támogatásának. Aligha van még egy olyan tényező, amely ágazatonként és vállalatméretként annyira különböző lenne, mint a munkaerőköltség aránya az összes költséghez képest. S ne feledjük, mennyire drága a járulékcsökkentés: a Bajnai-féle több mint 300 milliárd forintba került a költségvetésnek, a munkahelyvédelmi terv költségeit is körülbelül ennyire becsülik. Ilyen költségvetési érvágást nehéz máson behozni, mint a szociális transzferek további csökkentésén. Ami az amúgy is gyér vásárlóerő további csökkenést idézi elő, ami sokkal jobban sújtja a túlnyomórészt hazai felhasználásra termelő, szolgáltató kkv-kat, mint a nagyobb, exportképes cégeket.

3. mítosz: A járulékcsökkentéssel növeljük a versenyképességet

A versenyképességnek számtalan összetevője van. Az egyik valóban a munkaerő költsége, de annak is csak az egyik befolyásoló tényezője a járulékszint. A viszonylag magas járulékszintet bőven ellensúlyozza az alacsonyabb bázis, az alacsonyabb bérszint.

Vagy akár azt is mondhatjuk: igaz, hogy a kelet-európai uniós tagországokban általában magasabbak a társadalombiztosítási költségek, mint a nyugatiakban, de a társasági adók annyira alacsonyak, hogy ezt ellensúlyozzák. S ezt nem akárki mondja, hanem a FedEE, az európai munkaadóknak a szövetsége, amely ezt annak kapcsán közli tagjaival, hogyan is tudnának minél több bérköltséget megspórolni.

4. mítosz: Azért kell csökkentenünk a járulékokat, mert majdnem nálunk a legmagasabb Európában az adóék (a munkát terhelő adók aránya)

Ezen logika szerint az áfát csökkentenünk kellene, mert nálunk a legmagasabb Európában, a társasági adót pedig növelnünk kellene. S hozzá kellene igazítanunk a uniós átlaghoz a lakosság egészségi állapotát is (nem feledhetjük, hogy a járulékok a nyugdíjak, és az egészségügyi kiadások finanszírozására valók). S főleg persze a járulék bázisát, a munkabért is az uniós átlaghoz kellene igazítanunk. Ha mindezt megtettük, már valóban nem is lesz olyan nehéz a járulékokat az uniós átlaghoz közelíteni.

5. mítosz: A járulékcsökkentéssel stimuláljuk a gazdaságot

Erdős Péter közgazdász egy tanulmányában rámutat arra, ha a multinacionális cégek termelésnöveléssel reagálnának egy járulékcsökkentésre – mint ahogy nyilvánvalóan nem, mivel azt inkább a világpiaci kereslet növekedése idézhetné elő – nos, még akkor is megkérdőjelezhető lenne egy ilyen intézkedés értelme. A multinacionális cégek ugyanis más módon gyakorlatilag nem hajtanak hasznot a magyar gazdaságnak, minthogy fizetik a munkabéreket és azon járulékait, hiszen társasági adót keveset fizetnek, a magyar beszállítók aránya alacsony. „A „hozamot” főként a multik által kifizetett bér és bérjárulék jelenti, és nem az anyagok-alkatrészek, félkésztermékek szállítása.” – fogalmaz Erdős.

Hogy a kkv-k kibocsátását aligha lódítja meg a járulékcsökkentés, aligha kell hosszasan bizonygatni, különösen ha belegondolunk abba, hogy a járulékcsökkentés bevételcsökkentését ellensúlyozó költségvetési lépések biztosan szűkítik a belső keresletet. A járulékcsökkentéshez valójában csak a túlnyomórészt exportra termelő vállalatoknak fűződik érdekük. A járulékcsökkentéssel ugyanis az a legnagyobb baj, hogy „valamin be kell hozni”, az államháztartási folyó hiányt elengedni nem lehet. Újabb megszorítások pedig már igazán nem hiányoznak senkinek.

Járulékcsökkentés-történelem 2007-től 2007 november: a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztériuma rendel egy tanulmányt a Kopint-Tárki Zrt.-től az adóbázis szélesítésének nemzetközi tapasztalatairól. A tanulmány szerint hazánkban – nemzetközi összevetésben – a munkát s a fogyasztást terhelők adók magasak, a tőkét terhelők alacsonyak. A tanulmány javasolja az ingatlanadó bevezetését, s hogy az ebből befolyt összegből csökkentsék a járulékterheket. 2007 december: a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal (GVK) is 8-10 százalékpontos járulékcsökkentést javasol, az érv: magasabb a munkát terhelő adók szintje, mint az EU átlaga. A GVK a járulékcsökkentést az ugyancsak EU-átlag fölötti fogyasztási adó megemeléséből finanszírozná. (A kerekasztal tagjai jelentős részben a vállalkozások érdekképviselői, üzletemberek voltak, mellettük helyet kaptak tudományos kutatók is. A munkavállalókat egy személy, Gaskó István képviselte.) 2008 február: Gyurcsány előadást tart, amelyben három lehetséges adóreformtervet tár a nagyérdemű elé. Ezek egyike „járulékközpontú”. 2008 augusztus: napvilágot lát a Fideszben nagy tekintélynek örvendő gazdasági szakértők, Cséfalvay Zoltán és Matolcsy György által is jegyzett „Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon” címet viselő tanulmány. A szerzők a járulékok csökkentését, s a vagyoni és forgalmi típusú adók emelését javasolják (tipikusan ilyen az ingatlanadó, s az áfa). A 4 nagy adótanácsadó cég – PricewaterhouseCoopers, Deloitte, Ernst & Young, KPMG – adóreform-elképzelést tesz közzé. Ennek meghatározó elemei a 10 százalékpontos járulékcsökkentés, az áfaemelés, s az ingatlanadó bevezetése. Az egyik adótanácsadó cég – Deloitte Zrt. – vezetője a későbbi pénzügyminiszter, Oszkó Péter. Gyurcsány Megegyezés címmel esszét tesz közzé fizetett hirdetésként a Népszabadságban. Ebben közli, hogy a kormány adócsökkentési alapot képez, s az adócsökkentés következtében föllépő fehéredési hatás többletbevételét fordítja további adócsökkentésekre. Így négy év alatt csökkentené a járulékokat 10 százalékponttal. 2008 október: Gyurcsány közli: válság van, így nincs mód semmilyen adókönnyítésre, változatlanul maradnak az adótörvények. 2009 január: Gyurcsány az Országgyűlés rendkívüli ülésén mégis bejelenti: mérsékelné a járulékkulcsokat. Megemelné viszont az áfát, ingatlanadót vezetne be. 2009 április: kiderül a Bajnai-program: ugyancsak tartalmazza a járulékcsökkentést, az áfaemelést s az ingatlanadó bevezetését. 2009 július 1.: életbe lép az 5 százalékpontos járulékcsökkentés a minimálbér kétszereséig, ez 2010-re már a teljes munkabérre kiterjesztődik. 2010 ősz: kiderül, hogy a Fidesz a járulékcsökkentés helyett adóreform gyanánt az egykulcsos szja bevezetését választja, de Orbán Viktor hangsúlyozza: középtávon nem mondott le a járulékok csökkentéséről. 2012 október 1: a 300 milliárdos célzott járulékcsökkentési program parlamenti megszavazása.

Elmerült az új Mt. részleteiben? Itt a segítség: Munkajogi e-kommentár Könnyen kezelhető, áttekinthető felület • Folyamatosan frissülő és bővülő adatbázis • Egyszerűen kereshető magyar és nemzetközi jogi anyagok Részletekért kattintson >>>

---