A kiváról részletesen – a kiva számítása (3.)
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az őszi adócsomag részeként jelentősen megemelték a KIVA belépési korlátai közül a bevételre és a mérlegfőösszegre vonatkozó határokat. Ezzel, valamint a már elfogadott adókulcs-csökkentéssel együtt sok cégnek érdemes átgondolnia a KIVA-ra történő áttérést 2021. január 1-jével. Négyrészes cikksorozatunkban bemutatjuk a KIVA előnyeit, a KIVA választásának feltételeit, illetve azt, hogy mire kell figyelni a belépéskor. Ezt követően a KIVA-alanyiság megszűnését és az ezzel kapcsolatos teendőket, végül azokat a kedvezményeket és technikai szabályokat szedjük össze, amiket a KIVA szerint adózóknak érdemes észben tartaniuk.
Az adó alapja
Kezdjük az egyszerűbb kérdéssel, azzal, hogy milyen adókat vált ki a KIVA: a KIVA-t választó cégeknek nem kell (i) társasági adót, (ii) szociális hozzájárulási adót és (iii) szakképzési hozzájárulást fizetni. A KIVA-alany tehát lényegében a nyereségadó és a munkáltatói járulékok megfizetése alól mentesül. A mentesülésért cserébe, részben azonos alapra vetítve kell a KIVA-t megfizetni. A KIVA adóalapja ugyanis az alábbi tételek összegéből tevődik össze azzal, hogy sosem lehet kevesebb a személyi jellegű ráfordítások összegénél:
- Személyi jellegű ráfordítások;
- A tagok részére kifizetett tőke, osztalék;
- A pénztár (tehát a készpénzállomány) növekménye, de legfeljebb a pénztár értékének az ún. mentesített értéket meghaladó része;
- Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek összege;
- A megfizetett bírság, pótlék;
- A nem magánszeméllyel vagy kapcsolt vállalkozással szemben fennálló behajthatatlannak nem minősülő követelés elengedett összege.
Az adóalapot csökkenti (i) tőkebevonás esetén a saját tőke növekedéseként elszámolt összeg, (ii) a kapott osztalék, (iii) a pénztár értékének csökkentése, valamint (iv) az elhatárolt veszteség.
Egyes, nem nyilvánvaló tételekkel részletesen is foglalkozunk.
Személyi jellegű ráfordítások
Személyi jellegű ráfordításnak a KIVA szempontjából a járuléalapot képező jövedelmek (elsősorban a munkabér), a béren kívüli és az egyes meghatározott juttatások minősülnek. A KIVA alá tartozó vállalkozások tagjai után a minimálbér 112,5%-át kell személyi jellegű kifizetésként figyelembe venni, ha nem keletkezik legalább ekkora összegű járulékalapot képező jövedelme a tagnak. A KIVA is ismeri tehát a társas vállalkozó után fizetendő minimumjárulék intézményét.
Azt, hogy a KIVA egyik célja a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás kiváltása, az is mutatja, hogy az utóbbi két adó tekintetében igénybe vehető kedvezmények – szakképzettséget nem igénylő munkavállalók, munkaerőpiacra lépők stb. után érvényesíthető adókedvezmények – a KIVA alapját is csökkentik. Ez technikailag úgy valósul meg, hogy a KIVA alapjának meghatározása során nem minősül személyi jellegű ráfordításnak a kedvezményezett foglalkoztatottak után a szocho alapját csökkentő kedvezmények éves összege. Tehát aki például a Szocho tv. 10. §-a alá eső, szakképzetséget nem igénylő munkakörben foglalkoztat munkavállalót, az az adott munkavállalóra tekintettel elszámolt személyi jellegű ráfordítást csökkentheti a munkavállaló bruttó munkabérének 50%-ával, de legfeljebb a minimálbér összegével.
Különös jelentőséggel bír a KIVA-ban a pénztárállomány változása. A jogalkotó szándéka ezzel az volt, hogy megakadályozza azt a gyakorlatot, hogy a pénztárállomány növelésén keresztül a vállalkozás készpénzállománya nem ellenőrizhető módon adott esetben ne a vállalkozás érdekében kerüljön felhasználásra. Hiszen nyereségadó hiányában a pénztárban lévő pénzeszközök még adózatlan jövedelmek maradnak egészen addig, amíg azt osztalékként a cég ki nem fizeti.
Éppen ezért a pénztár – és itt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a készpénz-állományról van szó, nem a bankszámlaegyenlegről – növekedése adóalap-növelő, csökkenése adóalap-csökkentő tétel.
A helyzetet bonyolítja, hogy a KIVA bevezette a pénztár mentesített értéke fogalmat azért, hogy elismerje, egy vállalkozás életében természetes (is) lehet a pénztár növekedése, feltéve, hogy az arányban áll a forgalommal. A pénztár mentesített értéke éppen ezért a tárgyévi forgalom 5%-a, de legalább 1 millió forint. Mivel a pénztárállomány tárgyévi növekménye legfeljebb a pénztár mentesített értékét meghaladó összegben növeli az adóalapot, ezért mindaddig, amíg a pénztárban lévő összeg nem éri el a forgalom 5%-át, vagy forgalomtól függetlenül az 1 millió forintot, ezzel a módosító tétellel nem kell számolni.
A kettős adóztatás elkerülés érdekében természetesen a pénztár csökkenése csökkenti az adóalapot.
Elhatárolt veszteség
A KIVA esetében is van elhatárolt veszteség szabály, amely két elemből áll:
- Egyrészt a KIVA alanyiságot megelőzően, a társasági adóban még fel nem használt elhatárolt veszteség;
- Másrészt a KIVA alanyiság alatt, ha a személyi jellegű ráfordításokon kívüli adóalap-tételek összege negatív (megj.: ilyen esetben tehát a KIVA alapja a személyi jellegű ráfordítás lesz, hiszen annál nem lehet kevesebb az adóalap, de a negatív, le nem vont összeg görgethető).
Az elhatárolt veszteség korlátozás nélkül használható fel azzal, hogy főszabály szerint egyetlen évben sem lehet a KIVA alapja – még az elhatárolt veszteség levonása után sem – kevesebb, mint a személyi jellegű ráfordítások összege.
Fontos és észben tartandó kivétel ugyanakkor, hogy az elhatárolt veszteséggel a személyi jellegű ráfordítások összege alá csökkenthető a KIVA alap akkor, ha az adott évben tárgyi eszközzel (beruházással), szellemi termékkel, kísérleti fejlesztés aktivált értékével kapcsolatban merült fel a cégnek költsége. Ilyen esetben ezen költségek erejéig az elhatárolt veszteség a személyi jellegű ráfordítások csökkentésére is felhasználható azzal, hogy természetesen ez már további elhatárolt veszteséget nem keletkeztethet. Újabb példáját láthatjuk tehát annak, hogyan támogatja a KIVA adóhalasztással a beruházásokat.
Transzferár
A KIVA szerint adózóknak is figyelemmel kell lenni a transzferár-szabályokra. A törvény szerint „amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásával kötött szerződésében, megállapodásában olyan ellenértéket (ügyleti értéket) határoz meg, amely nem felel meg a szokásos piaci árnak, az adóalapot a szokásos piaci ár és az ügyleti érték különbségével úgy módosítja, hogy az olyan adóalapnak feleljen meg, mint ha független vállalkozással kötött volna szerződést, megállapodást”.
A KIVA logikájából adódóan a transzferár kérdések ritkán hatnak ki ténylegesen a fizetendő adóra, hiszen a KIVA alapját nem érinti sem az értékesítés nettó árbevétele, sem a személyi ráfordításokon kívüli költségek. A transzferárazás elsősorban az elhatárolt veszteség, illetve a kifizetett osztalék esetén lehet álláspontunk szerint ténylegesen releváns.
Összegzés
Az adóalap egyébként elsőre bonyolultnak tűnő szabályait úgy lehet tehát összefoglalni, KIVA alapját tehát elsősorban a személyi jellegű ráfordítások, valamint a kivont tőke és osztalék adja, csökkentve a szochoban is érvényesíthető kedvezményekkel és a kapott osztalékkal. Az adóalap meghatározásának egyéb tételei főleg a visszaélések megakadályozását célozzák (pl.: annak megakadályozásával, hogy a pénztár túlzottan növekszik anélkül, hogy osztalékot fizet a cég).
Az alábbi táblázatban még egyszer összeírtuk az adóalapot növelő és csökkentő tételeket. A táblázatban összekapcsoltuk az egymással szorosan összefüggő elemeket:
+ | A Tbj. szerint járulékalapot képező személyi jellegű ráfordítás |
– | Szociális hozzájárulási adóban elszámolható adóalap-kedvezmények |
+ | A minimálbér 112,5%-a a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás helyett, ha utóbbi nem éri el a minimálbér 112,5%-át |
+ | A Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatás |
+ | A Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás. |
+ | Tőkekivonás során a saját tőke csökkenésének összege |
– | Tőkeemelés során a saját tőke növekedésének összege |
+ | Jóváhagyott fizetendő osztalék (kivéve a KIVA alanyiságot megelőző időszak adózott eredménye és eredménytartalékára tekintettel kifizetett osztalékot) |
– | Kapott osztalék |
+ | Pénztár értékének növekedése, de legfeljebb a pénztár ún. mentesített összeget meghaladó értéke |
– | Pénztár értékének csökkenése, de legfeljebb a pénztár előző évi mérlegben kimutatott értékének a mentesített értéket meghaladó részét |
+ | Nem a vállalkozás érdekében felmerült költség |
+ | Megfizetett bírság, pótlék |
+ | behajthatatlannak nem minősülő követelés elengedése esetén az elengedett követelés összegét, kivéve, ha 1. a követelés elengedése magánszemély javára történik, vagy 2. az adózó olyan külföldi személlyel vagy magánszemélynek nem minősülő belföldi személlyel szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll. |
– | Elhatárolt veszteség |
+/- | Transzferár-korrekció |
= | ADÓALAP |
Ha a fenti adóalap kisebb, mint a személyi jellegű ráfordítások összege, akkor pedig az adó alapja a személyi jellegű ráfordítások összege (kivéve, ha a cég a tárgyévben beruházást végzett és ennek összegéig elhatárolt veszteséget számol el a KIVA alap személyi jellegű ráfordításnál alacsonyabb összegre csökkentésére).
A fenti szabályokat összevetve a KIVA következő belépési (és a következő részben bemutatandó kilépési) korlátaival kijelenthető, hogy a KIVA a növekedést és foglalkoztatást célzó – elsősorban hazai tulajdonú – mikro- és kisvállalkozások részére kínál egy kedvező adózási módot. A cikk következő részében a KIVA alanyiság megszűnését mutatjuk be.
A cikk szerzője, dr. Fischer Ádám a Niveus Legal Services partnere. A Niveus Consulting Group aaz Adó Online szakmai partnere.