A Kürosz-henger és az emberi jogok – 1. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az emberi jogok gyakori hivatkozási alap politikusok, érdekvédők részéről. Amikor viszont ezek megnevezése, felsorolása kerül szóba, sokkal inkább a bizonytalanság érhető tetten. Érdemes ezekről kicsit részletesebben is szólni, különösen az emberi jogok történelmi előzményeit, illetve a jelenleg érvényes dokumentumokat sorra véve.

Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket …

(Biblia, Iz 45.1-6.)

Az emberi jogok első dokumentumának egy két és félezer évvel ezelőtti agyaghengert, az úgynevezett Kürosz-hengert tekintik a kutatók. A perzsa birodalomból terjedt el a gondolati kör Kínába, Indiába, Görögországba, illetve a Római Birodalomba.

Rómában született meg a „természetjog” fogalma. Ez alapvetően abból indult ki, hogy az emberek az életük, tevékenységük során általában bizonyos íratlan törvényeket követnek, tehát jogi szabályozás nélkül is a társadalom többsége betart bizonyos szabályokat. Ilyen például a másik ember elfogadása, tisztelete, a barátság, a tulajdon elfogadása, a gyermekek és szülők, az elesettek segítése. A római jog a dolgok természetéből eredő ésszerű gondolatokon alapult.

A mai emberi jogi dokumentumoknak számos, az egyéni jogokat elismerő előzménye is volt, ilyen például a Magna Charta (1215) vagy a magyar Aranybulla (1222), a Petition of Right (a Jog Kérvénye – 1628), az USA Alkotmánya (1787), a francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789), vagy az amerikai Bill of Rights (Jogok törvénye – 1791).

Ezek részletes ismertetésére most nem vállalkozhatunk, mert egyrészt már korábban is többel foglalkoztunk az Adó Online lapjain, illetve a későbbiekben is szándékozunk néhány ilyenről írni.

Most a Kürosz-hengert mutatjuk be, a második részben ejtünk szót a XX.-XXI. századi helyzetről.

Kürosz-henger

A Kürosz-henger (British Múzeum)

Nagy Kürosz uralkodásáról

II. Kürosz (Kurus, Cyrus, Cirusz, …) Kr.e. 600 körül született, nevét nagyapja, I. Kürosz után kapta. Az utókor a II. sorszámot elhagyva őt nevezi Nagy Kürosznak. Apja, I. Kambüszész a perzsák királya volt, egyben a médek vazallusa. Apja halála után, Kr.e. 559-ben Kürosz lett a perzsa király.

Kürosz fellázadt a méd uralom ellen még uralkodásának első évtizedében. Több sikeres hadjárattal uralma alá került a méd birodalom, ezek a hadjáratok Kr.e. 539-ben fejeződtek be.

A lídek királya, Kroiszosz (magyarosan Krőzus, a gazdagságáról híres uralkodó) a médek szövetségese volt, ezért szövetséget alakított ki a perzsákkal szemben. Kroiszosz a kor szokásainak megfelelően a vállalkozás előtt jóslatot kért a delphoi Apollón templomtól. Hérodotosz írja: „A lüd király a hadjárat kimenetelét illetően jóslatot kért a delphoi görög jósdától. Ajándékokkal érkező követei a kérdésükre a következő választ kapták: „Ha megtámadod Perzsiát, egy nagy birodalom fog megdőlni.” A király örült a jóslatnak, s megindította hadait.

Kroiszosz elindította a hadjáratot, aminek eredményeként saját birodalma bukott meg, az Kürosz perzsa birodalmának része lett (ez Kr.e. 547-546 körül történt). Kroiszosz ezt követő sorsára több változatot is leírtak az ókori történetírók. Plutarkhosz így meséli el a történetet:

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok – Szolón

28. Aiszóposz, a meseíró, ugyanebben az időben szintén Szardeiszben tartózkodott mint Kroiszosz nagy tiszteletben tartott vendége. Amikor értesült a dologról, bántotta, hogy a király oly nyersen bánt Szolónnal, és jó tanácsképpen így szólt a bölcshöz: „Hidd el, Szolón, királyoknak vagy mondjunk minél kevesebbet, vagy minél kedvesebbet.” „Zeuszra mondom, nem – felelte Szolón -, hanem vagy minél kevesebbet, vagy minél hasznosabbat.”

Kroiszosz nagyon lenézte Szolónt. Később azonban háborúba keveredett Kürosszal, a háborút elvesztette, az ellenség elfoglalta városát, ő maga fogságba került, és úgy volt, hogy máglyán kell meghalnia. Az egész perzsa hadsereg és Kürosz szeme láttára megláncolva hurcolták a máglyára, s ekkor hangosan háromszor felkiáltott: „Szolón, Szolón, Szolón!” Kürosz elcsodálkozott, s odaküldte embereit, kérdezzék meg tőle, miféle ember vagy isten ez a Szolón, hogy nyomorúságában csak hozzá folyamodik.

Kroiszosz ekkor, semmit el nem hallgatva, elmesélte az egész történetet:

„Az a férfiú a görög bölcsek egyike – mondotta. – Egykor magamhoz hívattam, de nem azért, hogy hallgassak rá, vagy olyan dolgokat tanuljak tőle, amelyekre bizony igen nagy szükségem lett volna, hanem hogy lássa akkori boldogságomat, s hites tanúként hírét vigye. Most már tudom, hogy szerencsétlenebb vagyok boldogságom elvesztése miatt, mint amilyen szerencsés voltam, amikor magaménak mondhattam. Boldogságomból nem volt más hasznom, csak a dicsőség és mások csodálata. Most azonban, hogy sorsom balra fordult, szörnyű és elkerülhetetlen szenvedés zúdult rám. Szolón előre látta, mi következik; óva intett, hogy ne feledkezzem meg életem végéről, és ne bízzam elvakultan a bizonytalan jövőben.”

Mindezt jelentették Kürosznak, s mert bölcsebb volt Kroiszosznál, és látta, hogy Szolón szavainak igazságát a tények igazolták, nemcsak hogy szabadon engedte Kroiszoszt, hanem élete végéig tiszteletben is tartotta. Szolónnak mindenképpen dicsőségére vált, hogy néhány szavával megmentette egy király életét, egy másikat pedig bölcsességre tanított.

Kürosz-henger

Kroiszosz a máglyán (vörös alakos amfora, Kr.e. 500–490, Louvre)

Kürosz az Új Babiloni Birodalmat is megtámadta, ez a birodalom is Perzsia része lett Kr.e. 540-ben.

Kürosznak további hadjáratai is voltak, valószínűleg utolsó hadjárata során, Kr.e. 530-ban vesztette életét. Halálának körülményeire is több változat van, az kevésbé valószínű, hogy a 70 körüli uralkodó (akkoriban ez aggastyánnak számított) csatában vesztette volna életét.

Küroszt a mai Irán területén lévő Paszargadaiban temették el, ahol ma is megvan egy Kr.e. 530 körül emelt síremlék, amelyet Nagy Kürosz sírjaként tisztelnek.

Kürosz-henger

Nagy Kürosz feltételezett mauzóleuma Paszargadaiban (az UNESCO Világörökség része)

Nagy Sándor hódításai során eljutott Kürosz sírjához, amelyet feldúlva talált. Így ír az esetről Plutarkhosz:

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok – Nagy Sándor

Alexandrosz, mikor Kürosz sírját feltörve találta, a tett elkövetőjét kivégeztette, pedig a vétkes egy pellai származású előkelő makedón volt, név szerint Polümakhosz. Amikor elolvasta a sírfeliratot, megparancsolta, hogy a szöveget véssék rá a síremlékre görögül is. A szöveg így hangzott: „Ember, bárki vagy és bárhonnan jöttél, tudtam, hogy eljössz: én Kürosz vagyok, aki a perzsák birodalmát alapította. Ne irigyeld tőlem azt a kevés földet, amely testemet fedi.” Ezek a szavak mélyen meghatották Alexandroszt, mert a bizonytalanságra és a változandóságra emlékeztették.

Nagy Küroszt fia, II. Kambúdzsija (Kambüszész) követte a Perzsa Birodalom élén.

Kürosz hódításaival létrehozta a világtörténelem legnagyobb birodalmát. Ez nagyobb volt, mint Nagy Sándor egy évszázaddal későbbi, csak ideig-óráig fennálló birodalma.

Kürosz-henger

Nagy Kürosz birodalma

Kürosz – korabeli mércével mérve – rendkívül fejlett közigazgatást, az úgynevezett szatrapia-(satrapa-)rendszert vezette be az uralma alá eső tartományokban. Ez – feltéve, hogy a kiszabott adókat rendben befizették az uralkodó kincstárába – rendkívül nagy önállóságot biztosított, megtűrték a meghódított területeken gyakorolt szokásrendet, vallásokat, illetve ezeket bizonyos szinten a birodalmi rendbe is beillesztették. Kürosz felismerte, hogy az akkori viszonyok mellett csak egy ilyen laza irányítási rendszer lehet hatékony. Postarendszert is kialakítottak.

Az agyaghengerről

A közvetlenül Kürosz idejére datálható kevés fennmaradt információforrás egyike a Kürosz-henger. Ez egy agyaghenger, amelyen akkád ékírásos szöveg található. A Kr.e. 539- ben történt perzsa hódítást követően az Esagila (Marduk temploma Babilonban) alapjaiba helyezték, 1879-ben fedezték fel, és ma a londoni British Museumban őrzik.

A henger szövege istentelennek minősíti a megbuktatott babiloni királyt, Nabonidust, és úgy mutatja be Küroszt, mint aki kedves Marduk főistennek. Leírja, hogy Kürosz hogyan segítette Babilón lakosainak életét, hazatelepítette a Babilonba áttelepített népeket, valamint hogyan állította helyre a templomokat és a kultuszszentélyeket. Bár a szövegben külön nem említik, a zsidók hazaengedését „babiloni fogságukból”, a későbbiekben ezt a cselekedetet is ennek az általános hódítási-birodalmi politikának a részeként értelmezték.

A henger szövege egyes szám első személyben Kürosz nagyságát dicsőíti:

Én vagyok Kürosz, a világmindenség királya, a nagy király, a hatalmas király, Babilon királya, Sumer és Akkád királya, a világ négy negyedének királya, Kambüszész, a nagy király fia, Kürosz, a nagy király unokája, Teiszpesz, a nagy király leszármazottja, Anszán városának királya, a királyság örökös magja, akinek uralkodását Bel (Marduk) és Nabu szeretik, és akinek királyságával, örömükre, foglalkoznak. Amikor a béke hírnökeként Babilonba mentem, ünnepség és ujjongás közepette alapítottam meg uralkodói rezidenciámat a palotában.

A British Museum a hengert „az ókori mezopotámiai propaganda eszközeként” írja le, amely azt a mezopotámiai hagyományt tükrözi, amely szerint a Krisztus előtti harmadik évezredtől kezdve a királyok reformnyilatkozatokkal kezdték meg uralkodásukat. A henger hangsúlyozza Kürosz folytonosságát a korábbi babiloni uralkodókkal, megerősítve erényét, mint hagyományos babiloni királyt, miközben becsmérli elődjét.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete a hengert 1971 óta „az emberi jogok ősi nyilatkozatának” minősítette, miután az akkori főtitkár, U Thant ajándékba kapott egy másolatot az iráni sah húgától. A másolatot az ENSZ székházában állították ki.

Grüll Tibor közlése szerint néhány évvel ezelőtt Kínában megtalálták egy lócsonton Kürosz szövegének a másolatát perzsa nyelven.

Nagy Kürosz és a zsidók

Bár a Kürosz-henger szövege nem szól külön a zsidókról, a Biblia viszont több helyen is dicsérően említi Nagy Küroszt. Ezek között is kiemelkednek Izajás jövendöléseinek 45:1-6. versei:

Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket, és megoldja a királyok derekán az övet; hogy megnyissa előtte az ajtókat, és ne maradjon egyetlen kapu se zárva: „Előtted megyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vaszárakat leütöm. Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak. Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél. Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek, hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más.”

Az Ószövetségben egyedül Küroszt nevezik a nem zsidók közül az Úr fölkentjének, azaz Messiásnak, ezért is választottuk e cikk mottójának a Biblia ezen szavait.

A babiloni fogságból való hazaküldést, illetve a templom újjáépítésének elrendelését, és annak babiloni kincstárból való finanszírozását írja le Ezdrás könyvének 1:1-7 versei:

I. HAZATÉRÉS ÉS A TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSE

Cirusz rendelete

Ezd 1,1-4.

Cirusznak, a perzsák királyának első évében – hogy az Úrnak Jeremiás által hallatott szava beteljesedjék -, az Úr fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét, így kihirdette – írásban is – egész birodalmában:

„Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben.

Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik.

Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül.”

A száműzöttek hazatérnek

Ezd 1,5-7.

Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát.

Szomszédaik minden segítséget megadtak nekik: ezüstöt, aranyat, természetbeli adományt, jószágot és rengeteg értékes holmit, ezenkívül mindenféle önkéntes adományt.

Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen.

Kürosz-henger

Nagy Kürosz és a zsidók (miniatúra, vsz. Jean Fouquet (–1478) festménye)

Mindezeket – tömörebben – így fogalmazza meg az I. században élt Josephus Flavius zsidó történetíró A zsidók története című művében:

Cyrus uralkodásának első évében, a hetvenedik évben népünk Babylonba hurcolása után, megkönyörült Isten a rabszolgaság és inség láttán, amelyet a szerencsétleneknek el kellett viselniök, mint ahogy Jeremiás próféta megjövendölte, mielőtt még a város elpusztult: hogy miután Nabukodonozornak és utódainak rabszolgái voltak és ezt a rabszolgaságot hetven esztendeig tűrték, megint visszajutnak hazájukba, hogy a templomot felépítsék és régi, boldog életüket visszaszerezzék. A jövendöléshez híven Isten arra indította Cyrust, hogy egész Ázsiában ilyen tartalmú rendeletet tegyen közhírré: „Cyrus király rendeli: Mivel a mindenható Isten engem tett a földkerekség királyává, azt hiszem, hogy ő az, akit az izraeliták népe imád. Próféták által megjövendölte az én nevemet és hirdette, hogy jeruzsálemi templomát Judea országában megint felépítem.”

Irodalom:

Flavius, Josephus: A zsidók története (Renaissance kiadás, Budapest, 1946)

Mik az emberi jogok?

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok – Nagy Sándor (Helikon Kiadó, Budapest, 2015)

Régészeti leletek és a Biblia (interjú Grüll Tiborral)

Xenophón: Kürosz nevelkedése – Anabazis (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1979)


Kapcsolódó cikkek

2024. április 12.

Niveus: milliókat nyerhetnek bizonyos cégek még néhány hétig

A 2024-es adótörvény módosítások egy egyszeri amnesztiát biztosítanak a társaságok számára, lehetővé téve a korábban be nem jelentett részesedések utólagos bejelentését. Így azok is mentesülhetnek a társasági adó (TAO) megfizetése alól, akik korábban nem jelentették be a NAV felé a más társaságokban szerzett tulajdonrészüket és azt most pótolják. Az utólagos bejelentésre május 31-ig van lehetőség-foglalja össze a Niveus Consulting Group.

2024. április 12.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (7. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.