A magánszálláshely-szolgáltatás adózása – jogszabályi fogalmak, adókötelezettségek (1. rész)


Elsősorban a turisztikai régiókban jellemző, hogy magánszemélyek a tulajdonukban lévő ingatlant magánszálláshelyként üzemeltetik. A szállásadók az őszi kiránduló szezonban is készülnek a vendégek fogadására. Sorozatunk első részében a jogszabályi fogalmakat és az adókötelezettségeket tekintjük át.

Releváns jogszabályok:

Elsősorban a turisztikai régiókban jellemző, hogy magánszemélyek a tulajdonukban lévő ingatlant magánszálláshelyként üzemeltetik. A szállásadók az őszi kiránduló szezonban is készülnek a vendégek fogadására.

  1. Szálláshely-szolgáltatás, magánszálláshely definíciója

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 23. pontja szerint szálláshely-szolgáltatásnak minősül üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása. Ugyanezen § 39. pontja szerint magánszálláshely az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás vagy üdülő, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat. A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó követelményeket a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X.20.) Korm. rendelet tartalmazza.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás fogalmat használja, míg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) fizetővendéglátó tevékenységről beszél bizonyos feltételek fennállása esetén.

  1. Adóhatósági bejelentkezés

A kereskedelmiszálláshely-szolgáltatás kötelezően adóköteles szolgáltatásnyújtás az Áfa tv. alapján, így az adóalanynak az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény szabályai alapján bejelentkezési és adószám-kiváltási kötelezettsége van a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé. A szálláshely-szolgáltatási tevékenység – az adózó választásának megfelelően – adószámos magánszemélyként vagy egyéni vállalkozás keretében is folytatható. Írásunkban a magánszálláshelyet adószámos magánszemélyként kiadó adózókra koncentrálunk.

A magánszemély az adószám megállapítását (vagy, ha már rendelkezik adószámmal, úgy az ahhoz tartozó tevékenységi körének a magánszálláshely-szolgáltatással való bővítését) a 2023-as évben a 23T101 jelű nyomtatványon kérheti a NAV-tól.

A magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység végzését a területileg illetékes önkormányzat jegyzője felé is be kell jelenteni, aki a bejelentés megtételéről, a tevékenység nyilvántartásba vételéről igazolást állít ki, ez tartalmazza a magánszemély által üzemeltetett szálláshely típusát is. A nyilvántartásba vétel számát a NAV bejelentésre szolgáló nyomtatványán nem kell feltüntetni.

  1. Adókötelezettségek

Az adózót a magánszálláshely idegenforgalmi célú hasznosításából keletkező jövedelme után – a konkrét eset függvényében – a következő adókötelezettségek terhelik:

  • személyi jövedelemadó,
  • szociális hozzájárulási adó,
  • általános forgalmi adó,
  • turizmusfejlesztési hozzájárulás,
  • idegenforgalmi adó.

Magánszálláshely-szolgáltatás esetén a magánszemély a személyi jövedelemadóban többféle tevékenységi forma és adózási mód közül választhat. Az adózó – a feltételeknek való megfelelés esetén – fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyként tételes átalányadózást választhat, míg, ha nem felel meg a vonatkozó jogszabályi feltételeknek (vagy saját döntése alapján nem szeretné a tételes átalányadózást választani), az Szja tv. önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályait alkalmazza (10 százalékos költséghányad, vagy tételes költségelszámolás).

Az önálló tevékenységek azonos elszámolási módjának kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység tekintetében tételes átalányadózást alkalmazó adózó más önálló tevékenységére vagy tevékenységeire ne alkalmazhatná a tételes költségelszámolást vagy a 10 százalékos költséghányadot.

A magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység után felmerülő személyi jövedelemadó-kötelezettséggel részletesebben cikksorozatunk II. részében foglalkozunk, míg az általános forgalmi adó-szabályokat a III. részben ismertetjük.

A felsorolt egyéb adókötelezettségek tekintetében az alábbiakat kell figyelembe venni.

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 1. §-a sorolja fel mindazon Szja tv. szerinti jövedelmeket, amelyek szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség alá esnek. A tételes átalányadózást választó, fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyek jövedelmei nem tartoznak az adóköteles körbe, így a tételes átalányadó megfizetése esetében az adózó mentesül a szociális hozzájárulási adó fizetése alól. Ha a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmére a személyi jövedelemadóban az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat alkalmazza – akár választása szerint, akár annak okán, hogy nem felel meg a fizetővendéglátó fogalmának –, abban az esetben szociális hozzájárulási adó megfizetésére kötelezett. Ha az önálló tevékenységből származó jövedelem kifizetőtől származik, az adó megfizetésére a kifizető kötelezett. Ha az önálló tevékenységből származó jövedelem nem kifizetőtől származik, az adót a természetes személynek kell megfizetnie.

A magánszálláshely hasznosítással foglalkozó magánszemély köteles idegenforgalmi adót fizetni az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatnak.

Az Áfa tv. 3. számú melléklet II. részének 5. pontja szerinti kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás ellenérték fejében történő nyújtása turizmusfejlesztési hozzájárulás-köteles.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

NGM: nem a szegénység, hanem az óvatosság miatt fogyaszt keveset a lakosság

Az elmúlt napokban látott napvilágot az Eurostat friss adatközlése, miszerint a magyar háztartások fogyasztása az uniós átlag 70 százalékát éri el. Az adatot többen helytelenül értelmezve, a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa, ami teljességgel nonszensz és szándékos hazugság – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).