A magánszemély jövedelmeihez kapcsolódó Szja, Szocho és Szakho közötti összefüggésekről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nincs olyan év, amikor a magánszemélyek jövedelmét érintően ne lenne változás, ami éberen tartja a szakemberek figyelmét. 2021. év elején a SZÉP kártya juttatás értelmezése és a szakképzési hozzájárulás (a továbbiakban szakho) alapjának meghatározása okozott némi bizonytalanságot.
Ezidáig az adó mértékében bekövetkezett változásokat kellett figyelemmel kísérni – gondolok itt arra, mely esetekben alkalmazunk 18%-os adóalap növelést a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja tv.) értelmében. Az utóbbi időben azonban a szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban szocho) mértékében életbelépő évközi változásokra is ügyelni kell már, sőt jövőre a szakho kivezetésére is sor kerül, ami a fél százalékpontos szocho-csökkenéssel együtt összességében 2 százalékpontos megtakarítást fog eredményezni a kifizető részére.
Az egyes adókötelezettségek megállapításakor megfigyelhető, hogy a magánszemélyek jövedelmét terhelő adónemek – bizonyos tekintetben – egymásra épülnek.
Az Szja tv. meghatározza az egyes jövedelemkategóriákat és azt, hogy mely jövedelmek után kell szja adóelőleget– és melyek után kell adót fizetnie a magánszemélynek, illetve a jövedelem kifizetésében közreműködő kifizetőnek.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban Tbj tv.) a foglalkoztató és a biztosított közötti jogviszonyban alapvetően az Szja adóelőleg alapján határozza meg a járulék alapját, esetenként minimum járulékalap meghatározása mellett.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban Szocho tv.) az adó alapjául szolgáló jövedelmeknél hivatkozik az Szja tv-ben meghatározott jövedelemkategóriákra, valamint a Tbj törvényben meghatározott járulékalapra is, miközben már nem csak a kifizető, foglalkoztató és a jövedelmet szerző magánszemély kötelezettségét állapítja meg, hanem megismerkedhetünk a külföldi kifizető speciális szabályaival is.
Annak érdekében, hogy ne kövessünk el hibákat, érdemes a magánszemély különböző kategóriába tartozó jövedelmein keresztül átgondolni az adótörvények egyes rendelkezéseit.
Az egyes adótörvényekben eltérő szabályok vonatkoznak arra, mikor és kinek kell az adókat és járulékot megállapítania és megfizetnie – ez többnyire akkor vet fel kérdéseket, amikor a magánszemély nem a munkáltatójától részesül jövedelemben.
Az adót és járulékot magyar kifizetőtől, illetve magyar munkáltatótól származó jövedelmek esetén a jövedelmet juttatónak kell megállapítania. Abban az esetben azonban, ha a jövedelem külföldről érkezik, akkor a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó rendelkezések eltérnek attól függően, hogy adó, vagy járulékfizetési kötelezettségről beszélünk. Sőt még a fizetendő adó összegét is befolyásolhatja, ha a szocho-t a magánszemélynek kell megfizetnie. Olyan esetben ugyanis amikor a szocho megfizetéséért a magánszemély a felelős és a szocho költségként nem elszámolható, akkor mind az szja mind a szocho alapjaként a bevétel 87 százaléka szolgál.
Példával szemléltetve az adókötelezettséget, amikor egy magyar magánszemély külföldi munkáltatóval megkötött jogviszony alapján végez tevékenységet Magyarországon egy magyar társaságnál, a következőket kell átgondolni.
Az Szja törvény alapvetően a magánszemély kötelezettségét írja elő minden olyan esetben, amikor a jövedelem nem kifizetőtől származik. A kifizető fogalmát az Adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban Art. tv) határozza meg. Fő szabály szerint a külföldi munkáltató nem minősül kifizetőnek, mivel az Art. tv területi hatálya nem terjed ki a külföldi kifizetőre. (Ez alól
kivételt jelent a külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetés, mely esetben a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviselet kifizetőnek kell tekinteni.)
Munkaviszonyból származó jövedelem esetén a jövedelmet szerző magánszemélynek negyedévente kell megfizetnie az szja-előleget.
Abban az esetben, ha a magánszemély a külföldi jogviszony alapján Magyarországon biztosított, akkor a külföldi foglalkoztató által Magyarországon foglalkoztatott magánszemély foglalkoztatásakor abból kell kiindulni, hogy a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztatónak a javára biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző foglalkoztatott részére kifizetett járulékalapot képező jövedelem után társadalombiztosítási járulékot kell megállapítani levonni és bevallani. Ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettséget és szocho-t nem teljesíti, akkor az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettség teljesítéséért és a jogkövetkezményekért a foglalkoztatottat terheli felelősség (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot). (Tbj. 87. §)
Ez a rendelkezés fő szabályként a külföldi munkáltató kötelezettségét állapítja meg, azonban ha a magánszemély fizeti meg a szocho összegét és azt nem térítik meg részére, akkor a bevételnek a 87%-át kell jövedelemnek tekinteni.
Egyéb kifizetések esetén alkalmazandó helyes eljárásokról a cikk folytatásában olvashat.
A cikk szerzője Horváthné Szabó Beáta adószakértő, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.
