A műanyagokhoz kapcsolódó termékdíjszabályok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Unió műanyag stratégiájának egyik sarkalatos pontja a műanyagból készült termékek tervezésének, gyártásának és felhasználásának körforgásközpontú szemlélete. E szerint gondoskodni kell arról, hogy egyre nagyobb mértékben legyen a műanyag újrahasználható, hasznosítható, feldolgozható és mindez ne csak lehetőség legyen, hanem azt valóban használják többször, hasznosítsák, illetve dolgozzák fel, továbbá, hogy az ennek a szemléletnek meg nem feleltethető műanyag termékek szoruljanak ki a piacról, és a csomagolásra, a tárolásra jelenjenek meg a környezetet kímélő valós alternatívát nyújtó egyéb anyagok, megoldások. Ennek a tagadhatatlanul hasznos szemléletnek nemcsak a jogalkotás, hanem a társadalom, az egyén szintjén is meg kell jelennie, fontos, hogy ne csak akkor fejezzük ki az ellenérzésünket, amikor látjuk a felvételeket arról, hogy az óceánok mennyire szennyezettek műanyaggal, hanem a mindennapokban is kerüljük a használatát, keressük a tartós, környezetkímélő megoldásokat; ha használnunk kell, használjuk a műanyagokat többször, illetve gyűjtsük azokat szelektíven. A továbbiakban azt fogjuk áttekinteni, hogy a jogalkotás a jogszabályi környezet megváltoztatásával közvetlenül és közvetetten miként járul hozzá mind a piac átalakulásához, mind a szemléletformáláshoz. Az Adó szaklap írása.

1. A SUP-irányelv

Kiindulásképpen, a csomagolással összefüggő főbb jogforrások említése – mint például az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i, a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelv, az Európai Parlament és a Tanács 1994. december 20-i, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelve (a továbbiakban: 94/62/EK-irányelv), a műanyagokra vonatkozó uniós stratégia – mellett pár szót szükséges szólni az Európai Parlament és a Tanács 2019. június 5-i, az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló 2019/904/ EU irányelvről (a továbbiakban: SUP-irányelv) mint a Bizottság műanyag stratégiájának egyik fontos eleméről.

A SUP-irányelv kezelni kívánja a műanyaghulladék folyamatosan növekvő keletkezése, a műanyaghulladék környezetbe juttatása miatt kialakult problémát a műanyagok életciklusának körforgásossá tételével. A SUP-irányelv akként határozza meg a műanyagot, hogy az olyan polimert tartalmazó anyag, amelyhez adalékanyagok vagy egyéb anyagok adhatók, a késztermék fő szerkezeti alkotóelemeként funkcionálhat, ide nem értve azokat a természetes polimereket (a polimerizáció a természetben megy végbe, ide tartozik például a cellulóz), amelyek kémiailag nem módosítottak, a felhasznált természetes polimer szerkezete megegyezik a feldolgozás (vegyi eljárás, fizikai-ásványtani átalakítás) végeredményeként létrejövő polimer kémiai szerkezetével.

A fentiekből az is következik, hogy a módosított természetes polimerekkel gyártott műanyagok vagy a bioalapú, fosszilis vagy szintetikus alapanyagú műanyagok, tekintettel arra, hogy a természetben nem fordulnak elő, a SUP-irányelv hatálya alá tartoznak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a biológiailag lebomló műanyagok a SUP-irányelv szerint műanyagnak tekintendők, ennek oka feltehetően egyebekben az, hogy a jelenlegi széttagolt szabályozási környezetben nem található olyan általánosan elfogadott szabvány, amely alapján kétséget kizárólag igazolható ezen anyagok gyors lebomlása a környezet károsítása nélkül.

Mint fogyasztók, az empirikus módszer alapján is megállapíthatjuk, hogy a biológiailag lebomló (vagy akként aposztrofált) műanyag zacskók, hordtasakok piaca rendkívül differenciált, vannak nagyon jó minőségű, biztonsággal, többször használható termékek és olyanok is, amelyek már az első használatot követően megviselődnek, egyes termékeknek kellemetlen a szaga, míg másoknak egyáltalán nincs.

Az egyszer használatos műanyagtermékek környezetre, egészségre, gazdaságra gyakorolt jelentősen káros hatása miatt, e káros hatások csökkentésére külön jogi keret kialakítására van szükség, hiszen ezek a gyakran használt termékek komoly környezeti és gazdasági károkat okoznak, a használatukat követően rendszerint eldobják őket, nincsenek újra használva és hasznosítva sem. A SUP-irányelv különbséget tesz aközött, hogy az egyszer használatos műanyagnak van-e megfelelő, fenntarthatóbb, megfizethető alternatívája vagy sem. Míg az előbbiekre a tiltás, az utóbbiakra a korlátozás vonatkozik. Ezen túlmenően a SUP-irányelv tartalmaz előírást a termék jelölésére, a termék tervezésére vonatkozóan, illetve a kiterjesztett gyártói felelősség rendszeréhez kapcsolódóan, amelyek jelen cikknek nem képezik a tárgyát.

2. A hazai szabályozás

Az uniós célkitűzések megvalósításának eszközeként a hazai jogszabályi környezetben egyfelől módosult a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, amely felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy rendeletben szabályozza, tiltsa meg egyes műanyag termékek forgalomba hozatalát, továbbá a környezetvédelmi termékdíjról  szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Termékdíj tv.) is új fogalmakat vezetett be, amelyekkel az alábbiakban részletesebben foglalkozunk.

2.1. Az egyszer használatos műanyagokat betiltó kormányrendelet

Az egyes egyszer használatos, valamint egyes egyéb műanyagtermékek forgalomba hozatalának korlátozásáról szóló 301/2021. (VI. 1.) Korm. rendelet betiltja bizonyos egyszer használatos műanyagtermékek forgalomba hozatalát, a termék első alkalommal történő forgalmazását. Ide tartozik például a fültisztító pálcika, a szívószál, az italkeverő pálcika, a tányér, az evőeszköz, az expandált polisztirolból készült ételtároló edény, ételtartó, italtároló és italtartó pohár. Tilalom vonatkozik továbbá minden oxidatív úton lebomló műanyagból készült termékre, amelyek azzal a tulajdonságukkal, hogy mikro műanyaggá aprózódnak, jelentősen hozzájárulnak a környezetszennyezéshez.

A könnyű műanyag hordtasak (falvastagsága 15 mikron és 49 mikron közötti) forgalomba hozatalára vonatkozó tiltó rendelkezés a SUP-irányelvi előírásnál szigorúbb szabályt állapít meg, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a biológiailag lebomló könnyű műanyag hordtasakra a tiltó szabály nem vonatkozik. A termékeket 2021. július 1-jétől nem lehet (belföldön, első alkalommal) forgalomba hozni, de a belföldön ezt megelőzően forgalomba hozott termékek a készlet erejéig felhasználhatók.

2.2. A termékdíjtörvény változásai, új definíciók

A Termékdíj tv. 2021. július 1-jei hatállyal a forgalomba hozatali tilalommal nem érintett műanyag hordtasakok forgalmazásának korlátozására, az uniós elvárásoknak megfelelően, használatuk tartós csökkentésének előmozdítására új fogalmakat és ezen új fogalmakhoz kapcsolódóan új díjtételeket vezetett be.

A műanyag definíciójában – figyelemmel a szabályozás fókuszára – a műanyag hordtasak jelenik meg a késztermék fogalma helyett a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk 5. pontja értelmében vett polimer, amelyhez esetleg adalékanyagokat vagy egyéb anyagokat is adtak, és alkalmas a műanyag hordtasakok fő szerkezeti alkotóelemeként való felhasználásra, beleértve a biológiailag lebomló műanyagokat is.

A biológiailag lebomló műanyag fizikai és biológiai bomlásra képes, úgy, hogy végül szén-dioxiddá (CO2), biomasszává és vízzé bomlik, és komposztálás és anaerob lebontás útján is hasznosítható, összhangban a csomagolásra vonatkozó európai szabványokkal.

A biológiai úton történő lebomlás, a műanyag bomlása főként mikroorganizmusok hatására történik, amely során víz, szén-dioxid és biomassza képződik. Ez a bomlás végbemehet aerob vagy anaerob körülmények között. A biológiailag lebomló műanyagnak akár aerob (komposztálás), akár anaerob (az elkülönítetten gyűjtött biohulladék ellenőrzött körülmények között, oxigén kizárása mellett történő lebontása) lebontásról van szó, hasznosíthatónak kell lennie a vonatkozó európai szabványokban foglaltak szerint. A szabályozás szövegéből kiindulva, mind aerob, mind anaerob lebomlás során le kell tudni bomlania a terméknek.

A műanyag-, könnyű műanyag-, és a nagyon könnyű műanyag hordtasak fogalmakat a 94/62/EK irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tekintetében történő módosításáról szóló 2015/720 parlamenti és tanácsi (EU) irányelv (a továbbiakban: 2015/720 tanácsi irányelv) vezette be. Annak érdekében, hogy előmozdítsák a könnyű műanyag hordtasakok átlagos felhasználási szintjének tartós csökkenését, a tagállamoknak, így Magyarországnak is intézkedéseket kellett hoznia a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának jelentős mértékű csökkentésére, mert a felhasználásuk nagy mértékű szemeteléshez vezet, az újrahasznosítás mértéke rendkívül alacsony.

A műanyag hordtasak olyan, műanyagból készült, fogófüllel ellátott vagy fogófül nélküli hordtasak, amelyet az áruk vagy termékek értékesítési pontján biztosítanak a fogyasztók részére. Kivételt képez a hajlékonyfalú műanyag hűtőtasak, hűtőtáska.

A könnyű műanyag hordtasak: olyan műanyag hordtasak, amelynek falvastagsága 50 mikronnál kevesebb.

A nagyon könnyű műanyag hordtasak olyan műanyag hordtasak, amelynek falvastagsága 15 mikronnál kevesebb, és amelynek felhasználása higiéniai célokat szolgál, vagy amelyet ömlesztett élelmiszerek elsődleges csomagolására használnak azokban az esetekben, amikor az segít megelőzni az élelmiszer-pazarlást.

dr. Szántay Anikó Katinka írásában, amely az Adó szaklap 2021/14. számában jelent meg, a fentieken túl az új fogalmakhoz kapcsolódó termékdíjtételekről és a műanyag hordtasak termékdíjának szabályozásáról olvashat.

---