A Trianont követő stabilizációs kísérletek – 3. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az I. világháború alatt korábban nem ismert inflációs folyamatok indultak el. Az 1918-19-es magyarországi események, majd a trianoni békediktátum tovább súlyosbították a pénzügyi helyzetet is, a fedezet nélküli pénzkibocsátás a korona gyors elértéktelenedéséhez vezetett. Végül a megoldást egy új pénznem, a pengő bevezetése jelentette, illetve a monetáris politikáért felelő Magyar Nemzeti Bank megalakulása.


A magyar nép bámulatos jóakaratot tanúsított a terhek viselésében, a közös jó érdekében. A költségvetés egyensúlya a névtelen adófizető műve.

(idézet Royall Tyler népszövetségi tanácsadó jelentéséből)

Az Osztrák-Magyar Monarchia monetáris politikájáért az 1878-ban létrejött Osztrák-Magyar Bank volt felelős. A kiegyezésben ennek szabályozási kérdései ugyan nem tartoztak a közös ügyekhez, de gyakorlati okokból ezt így kezelték a birodalomban. A korábbi ezüstalapú pénzkibocsátás helyébe 1892-től lépett az aranykorona rendszer (ennek kialakításában Wekerle Sándornak volt meghatározó szerepe), amely csere révén stabil, aranyfedezettel bíró valuta jött létre. Ez a rendszer megbízhatóan működött az I. világháború kitöréséig.

Százkoronás érme 1908-ból

 

Az infláció rejtett adózást valósít meg, 1914-től az első világháború végéig a fedezetlen pénzkibocsátás, a háború finanszírozására kibocsátott kötvények összességében már 60%-os inflációt eredményeztek.

A trianoni békeszerződés a Monarchia utódállamaira kötelezettségeket írt elő a monetáris rendszerre vonatkozóan is.

A versaillesi békék előírásai a monetáris politikára

Az 1919. szeptember 10-én aláírt osztrák békeszerződésben kötelezték az utódállamokat a korábban használt bankjegyek felülbélyegzésére, majd a valutacserére. Rendelkeztek egyszersmind az Osztrák-Magyar Bank felszámolásáról is, megszüntetve (sőt megtiltva!) ezzel a közös valutából származó előnyöket a Monarchia utódállamai között. A trianoni békemegállapodás szinte szó szerint megismételte az osztrák békeszerződés vonatkozó részeit, a legfontosabb kötelezettségeket a 189. Cikk tartalmazta (ld. a mellékletben.

Az utódállamok különböző időpontokban ugyan, de viszonylag gyorsan éltek a felülbélyegzés eszközével, majd bevezették saját valutáikat is. Ez – Ausztriát és Magyarországot kivéve – a birodalomtól való függetlenségük kinyilvánításának is eszköze volt.

Magyarország utolsóként alkalmazta a felülbélyegzést 1920 tavaszán. A bankjegyekre a „Magyarország” feliratot nyomtatták. A bankjegyek felét bevonták a felülbélyegzési eljárás során, és cserébe 4%-os kamatozású, át nem ruházható államkötvényt bocsátottak ki. Ez a kényszerkölcsön-kötvény a későbbiekben vagyonadó fizetésére és a földreform során juttatott földbirtok ellenértékének megfizetésére volt felhasználható. Így a felülbélyegzés és a kényszerkölcsön eredményeképpen a forgalomban lévő érvényes bankjegyek összértéke a bemutatott 8,87 milliárd korona helyett 4,435 milliárd koronára csökkent.

A felülbélyegzéseket követően az Osztrák-Magyar Bank teendői Magyarországon 1921. július 31-ével megszűntek.

Felülbélyegzett 10 koronás

 

A bankjegyek cseréjéről és önálló magyar jegyintézet felállításáról a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi XIV. törvénycikk rendelkezett, ezzel létrejött a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő Magyar Királyi Állami Jegyintézet. A Magyar Nemzeti Bank létrejöttéig ez az intézmény látta el a központi bank szerepét.

Az infláció felgyorsulása

Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter kezdetben sikeresnek tűnő, majd kudarcba fordult stabilizációs kísérlete újabb fedezetlen pénzkibocsátást eredményezett, ami egekbe emelte az inflációt.

A háború elején a százkoronás papírpénz száz aranykoronával volt egyenértékű. 1918-ra már csak 40, 1919-re 6, 1922-re fél aranykoronát ért. Az infláció ezt követően gyorsult fel igazán. A következő táblázat szemléletesen mutatja be a pénzromlás sebességét:

Időszak

Az aranykorona értéke papírkoronában

1923 első fele

1 074

1923 második fele

5 714

1924 első fele

14 580

1924 második fele

15 481

1925 első fele

14 516

1925 második fele

14 442

A pénzügyminisztérium vezetését 1921. december 3-án Kállay Tibor vette át. Eleinte Hegedüs módszerét követve „bankópréssel”, vagyis az infláció felpörgetésével kísérletezett, de ennek sikertelenségét belátva radikálisabb lépésekhez nyúlt. Kikényszerítette az adóreformot, illetve sikerült 1923-ra a Népszövetséggel egy újjáépítési kölcsön kereteit megfogalmazni (erről a cikksorozat következő részében lesz szó). Ennek eredményeként az infláció további növekedését 1924 év közepére sikerült megállítani, sőt a megvalósított intézkedések és a kilátásba helyezett kölcsönök stabilizálták a valutarendszert.

Az infláció – természetesen – átrendezte a jövedelmi és vagyoni viszonyokat is. Az alapvető élelmiszerek árdrágulása az általános infláció akár 2-3-szorosát is elérte. A bérek növekedése viszont elmaradt az árak növekedésétől, általában a felét sem érte el az inflációnak, ami növelte a társadalmi rétegek egymástól való távolságát (differenciáltságát). A hadikölcsönök és a bankbetétek elértéktelenedtek, akiknek viszont jelzálogkölcsönük volt, a korábbi érték szinte jelképes töredékéért meg tudtak szabadulni kötelezettségeiktől. Ez különösen kedvezett az ingatlantulajdonosoknak.

A Magyar Nemzeti Bank létrejötte

A központi hatalomtól és az államigazgatástól is független jegybank felállításáról a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. törvénycikkben döntött az országgyűlés. A törvény alapján a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő Magyar Királyi Állami Jegyintézet megszűnt, és a jegybanki teendőket a részvénytársasági formában működő, 1924. június 24-én felállított Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette át. Első elnöke Popovics Sándor volt.

Popovics Sándor egy 3000 forint névértékű emlékérmén

 

Az eredeti szándékok szerint csak magánosok jegyezhettek volna részvényeket, de a 300 000 db részvényből végül 118 5010 db, az alaptőke 39,5%-a a kincstár tulajdonába került. Az MNB működése azóta folyamatos, a tulajdoni hányadban viszont változás következett be, jelenleg 100%-ban állami tulajdonban lévő intézmény.

A bank deviza- és aranykészletét kiegészítette a Bank of England 4 millió fontos (ez 82 millió aranykoronának felelt meg) kölcsöne, illetve kötelezettségvállalása a koronának fontra való korlátlan átváltására.A Magyar Nemzeti Bank épülete

A Magyar Nemzeti Bank épülete

 

A pengő bevezetése

Mivel a papírpénz-rendszer aranyfedezet nélkül alapvetően bizalmi kérdés, és a korona ebben az értelemben 1914 és 1924 között ezt a bizalmat elveszítette, egy új pénznem bevezetése segíthetett a bizalom visszaszerzésében.

A pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 1925. évi XXXV. törvénycikk rendelkezett egy új, aranyalapú valuta bevezetéséről. A pengő elnevezés arra utalt, hogy az aranyból vert pénzek csengtek, az ezüstből vertek pengő, míg a rézből vertek kongó hangot adtak. A XVIII. században az ezüstpénzeket pengő forintnak nevezték.

A törvény pontosan meghatározta a pengő aranytartalmát:

3. § Az értékpénzt alkotó arany érmék 900 ezredrész aranyat és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek.

Egy kilogramm ötvözött aranyra 3420 pengő, következéskép egy kilogramm finom aranyra 3800 pengő esik.

4. § Arany értékpénzül

a) húsz-pengős

b) tíz-pengős

érmék veretnek.

Egy kilogramm ötvözött aranyból 171 darab húsz-pengős vagy 342 darab tízpengős, tehát egy kilogramm finom aranyból 190 darab húsz-pengős vagy 380 darab tíz-pengős arany érme veretik.

A húsz-pengős nyerssúlya 5.8479531 gramm, finomsúlya 5.2631578 gramm, a tíz-pengős nyerssúlya 2.9239765 gramm, finomsúlya pedig 2.6315789 gramm.

A forgalom számára nem vertek nemesfémpénzt.

A pengő bevezetésének időpontja 1927. január 1-je volt, egy pengő 12 500 koronának felelt meg (ezt is rögzítette a törvény).

1000 korona csak nyolc fillért ért a pengőrendszerben (felülbélyegzéssel)

 

Mivel a bevezetés és a pénzcsere hosszabb időt vett igénybe, ezért a bevezetés időpontját követően is kötelező volt elfogadni a koronát még egy ideig.

A pengő a II. világháború végéig értékálló pénzként működött (a pengő bukásáról a későbbiekben fogunk értekezni).

Hogy mennyire jó pénznek számított annak idején a pengő, azt a következő kuplészöveg is megidézi számunkra:

Havi kétszáz pengő fixszel

ma egy ember könnyen viccel.

Havi kétszáz pengő fixszel

feleségül venném önt.

Mert a jólét az nem kényszer,

nekem nem kell ház és ékszer,

vacsoráznom sem kell kétszer,

sose voltam én úgy fönt.

 

Havi kétszáz fix,

csak ennyi az egész,

havi kétszáz fix,

s a boldogságunk kész.

 

Havi kétszáz pengő fixszel

ma egy ember könnyen viccel.

Havi kétszáz pengő fixszel

feleségül venném önt.

 

Havi kétszáz fix,

csak ennyi az egész,

havi kétszáz fix,

s a boldogságunk kész.

 

Havi kétszáz pengő fixszel

ma egy ember könnyen viccel.

Havi kétszáz pengő fixszel

feleségül venném önt.

 

(A havi 200 fix zeneszerzője: Rozsnyai Sándor, szövegírója: Vadnay László)

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, 2000, Budapest, 328-351.pp.)

Magyarország története –1918-1919, 1919-1945 (Akadémiai Kiadó, 1978, Budapest, 435-443., 492-501. pp.)

Melléklet: A Trianoni békeszerződés valutacserére vonatkozó rendelkezése

189. Cikk. 1. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított két hónapon belül külön erre a célra szolgáló s államonkint eltérő bélyeggel ellátni az Osztrák-Magyar Banknak saját területeiken levő bankjegyeit, hacsak ez a felülbélyegzés már előbb meg nem történt.

2. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított tizenkét hónapon belül a fent meghatározott módon felülbélyegzett bankjegyeket saját pénzjegyeikre vagy valamely új pénznemre általuk meghatározható módozatok szerint becserélni.

3. Azoknak az Államoknak Kormányai, amelyek az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek becserélését felülbélyegzés, saját pénzjegyeiknek vagy valamely új pénznemnek kibocsátása útján már keresztülvitték és ennek a műveleteknek folyamán a bankjegyeknek összességét vagy egy részét felülbélyegzés nélkül a forgalomból kivonták, kötelesek az ekként forgalomból kivont bankjegyeket vagy felülbélyegezni, vagy a Jóvátételi Bizottság rendelkezésére bocsátani.

4. Azok a Kormányok, amelyek a bankjegyeket a jelen cikk rendelkezései értelmében saját pénzjegyeikre vagy valamely új pénznemre becserélték, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított tizennégy hónapon belül az Osztrák-Magyar Bank minden bankjegyét amelyet a becserélés folyamán bevontak, akár felül vannak bélyegezve, akár nem, a Jóvátételi Bizottsághoz beszolgáltatni.

5. A Jóvátételi Bizottság a hozzá a jelen cikk rendelkezései értelmében beszolgáltatott minden bankjegyre nézve az idetartozó Függelék rendelkezései szerint jár el.

6. Az Osztrák-Magyar Bank felszámolásának műveletei az Ausztriával kötött Békeszerződés aláírását követő napon kezdődnek.

7. A felszámolást a Jóvátételi Bizottság részéről erre a célra kinevezett biztosok végzik. A felszámolás folyamán a biztosoknak a Bank alapszabályait és általában a Bank üzletvezetésére vonatkozó szabályzatokat kell szem előtt tartaniok, amennyiben a jelen cikk rendelkezéseivel nem ellenkeznek. Ha a felszámolásra irányadó jogszabályok értelmezése iránt kétségek támadnak, akár a jelen cikkekben és Függelékekben, akár a Bank alapszabályaiban foglalt rendelkezésekről van is szó, a vitás esetben vagy a Jóvátételi Bizottság vagy a Bizottság részéről kinevezett döntőbíró határoz. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

8. A Bank részéről az 1918. évi október hó 27.-ike után kibocsátott bankjegyek kizárólagos biztosítékául a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a nevezett bankjegyek fedezetéül a banknál letétbe helyezett kötelezvények fognak szolgálni. Ellenben a Bank cselekvő vagyonának egyéb részeire a kérdéses bankjegyek birtokosainak semminemű joguk sem lesz.

9. A Bank részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek birtokosainak, amennyiben ezek a bankjegyek a jelen cikk rendelkezései értelmében a felszámolásnál való figyelembe vétel követelményeinek egyáltalán megfelelnek, egyenlő joguk lesz a Bank minden cselekvő vagyonára. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a különféle bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe helyezett kötelezvényeket nem lehet a Bank cselekvő vagyonához tartozóknak tekinteni.

10. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek fedezetéül a Banknál letétbe helyezett kötelezvényeknek meg kell semmisíteni azt a részét, amely megfelel azoknak a bankjegyeknek, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia 1914. évi július hó 28.-án fennállott területein az ezen területek átcsatolásaiban részes vagy az említett Monarchia feldarabolásából keletkezett Államok, ideértve Ausztriát és Magyarországot is, becseréltek.

11. Azok a kötelezvények, amelyeket a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek fedezetéül letétbe helyeztek és amelyek a jelen cikk 10. pontjának alkalmazása következtében megsemmisítésre nem kerültek, ezentúl is megfelelő összeg erejéig biztosítékául fognak szolgálni az ugyanezen kibocsátások olyan bankjegyeinek, amelyek az 1919. évi június hó 15.-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia területein kívül voltak. Ilyen bankjegyeknek kell tekinteni valamennyi más bankjegy kizárásával: 1. azokat a bankjegyeket, amelyeket az utódló Államok saját területeiknek a volt Monarchia határain kívül eső részén gyűjtöttek össze és a jelen cikk 4. pontja értelmében szolgáltatnak be a Jóvátételi Bizottsághoz; 2. az összes többi Államokban összegyűjtött bankjegyeket, amelyeket az idetartozó Függelék rendelkezéseinek megfelelő módon a Bank felszámolásával megbízott biztosoknál mutattak be.

12. Az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott összes többi bankjegyek birtokosainak semminemű joguk nincs a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről a bankjegyek fedezetéül letétbe helyezett kötelezvényekre, sem általában a Bank cselekvő vagyonára. Azok a kötelezvények, amelyeket a 10. és 11. pontok rendelkezéseihez képest sem meg nem semmisítettek, sem nem érvényesítettek, érvényüket vesztik.

13. Kizárólag Ausztriának és Magyarországnak Kormányai lesznek, mindegyik az őt illető rész erejéig és minden más Állam kizárásával, felelősek az érvényüket nem vesztett mindazokért a kötelezvényekért, amelyeket a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok a bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe helyeztek.

14. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek birtokosai semmiféle igényt sem támaszthatnak sem Ausztria sem Magyarország Kormányaival, sem pedig bármely más Állam Kormányával szemben olyan károk címén, amelyek őket az Osztrák-Magyar Bank felszámolása folytán esetleg érték.

15. Abban az esetben, ha a jelen Szerződés aláírásának kelte miatt gyakorlati nehézségek merülnének fel, a Jóvátételi Bizottságnak a jelen cikkben megállapított határidőket joga lesz megváltoztatni.

 



Kapcsolódó cikkek

2022. július 1.

800 éves az Aranybulla – Püspökök, várispánok (7. rész)

II. András király nem egységes szabályozásként adta ki az Aranybullát, az gyakran csak kiegészítette egyéb intézkedéseit, döntéseit. Ez azt is jelenti, hogy nem kis jelentősége van annak is, hogy mit nem tartalmazott a kiváltságlevél. Ez nem kis mértékben jelenti a végrehajtott adóreformot is. Az adóintézkedések egy része csak utalásszerűen tartalmaz hátrányos intézkedéseket az egyház és a várispánok kárára.

2022. június 30.

Nem titkolózhatnak sokáig a multik az adóparadicsomokról

Az EU végül kihirdette azon irányelvet, amely alapján a 750 millió eurónál nagyobb éves árbevétellel rendelkező multinacionális cégcsoportok számára adatszolgáltatást írnak elő – derül ki a Niveus közleményéből.