A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (4. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

A sorozat előző részeit itt találja.

A Közösségen belüli termékértékesítést elősegítő vélelmezett értékesítőkről szóló forgatókönyvek utolsó két darabjához értünk. Az első három forgatókönyv belföldi értékesítéseket vizsgált, míg a második három különböző Közösségen belüli távértékesítésekkel foglalkozott.

Jöjjön most egy olyan (2b.) forgatókönyv, amelyben Közösségen belüli távértékesítés történik, ahol a termékek az 1. tagállamban, az elektronikus felület és a vevők pedig a 2. tagállamban vannak. A 2. tagállambeli vevő elektronikus felületen keresztül rendel terméket egy az EU-ban nem letelepedett elsődleges értékesítőtől. Az elektronikus felületet a 2. tagállamban hozták létre. Az elsődleges értékesítő az 1. tagállamban tart olyan termékeket, amelyeket a 2. tagállambeli vevőnek adnak fel/fuvaroznak el (Közösségen belüli távértékesítés).

Az áfával kapcsolatos következmények úgy foglalhatók össze, hogy az adóalany az elektronikus felület lesz, mint a vélelmezett értékesítő, tekintve, hogy az elsődleges értékesítő nem az EU-ban telepedett le. Az elektronikus felület dönthet úgy, hogy az uniós szabályozás szerint működik, az elektronikus felület a letelepedési helye szerinti 2. tagállamban regisztrál az uniós szabályozásba, és azt az áfa-azonosító számot fogja használni, amellyel a 2. tagállamban már rendelkezik. A felületnek az 1. tagállamban (ahonnan az áruk feladása történik) nem kell áfa-alanyként regisztrálnia.

Két adóztatandó ügyletünk van, elsődleges értékesítő elad az elektronikus felületnek, aki értékesít a 2. tagállambeli vevő részére. Az első értékesítés során konkrét fuvarozás nem történik, ezért a teljesítés helye az 1. tagállamban van, az elsődleges értékesítőnek az 1. tagállamban kell áfa-alanyként regisztrálnia. A második értékesítéshez kapcsolódik fuvarozás, a teljesítés helye a 2. tagállamban van, az áfát a 2. tagállamban kell megfizetni (a termékekre a 2. tagállamban alkalmazandó áfa-kulcs szerint).

Az áfa felszámíthatósága mindkét értékesítés során akkor keletkezik amikor a fizetést az elsődleges értékesítő elfogadja. Az áfa fizetésre kötelezett személy az első értékesítés során adólevonási joggal mentesített, míg a második esetben az elektronikus felületnek az egyablakos ügyintézési rendszeren keresztül kell áfát fizetnie a 2. tagállam adóhatósága számára.

Az áfa-bevallást az elektronikus felület az egyablakos ügyintézési rendszer szerinti áfa-bevallást nyújt be a 2. tagállam adóhatóságának, amelyben feltünteti a 2. tagállamot megillető áfa-összegét és az áfa mértékét.

Az utolsó (2c.) forgatókönyv szerint is Közösségen belüli távértékesítés történik (a termékek az 1. tagállamban, a vevők a 2. tagállamban vannak, az elektronikus felület pedig harmadik országban található). A 2. tagállambeli vevő elektronikus felületen keresztül rendel terméket egy az EU-ban nem letelepedett elsődleges értékesítőtől. Az elektronikus felületet harmadik országban hozták létre. Az elsődleges értékesítő az 1. tagállamban tart olyan termékeket, amelyeket a 2. tagállambeli vevőnek adnak fel/fuvaroznak el (Közösségen belüli távértékesítés).

Az elektronikus felület, mint vélelmezett értékesítő lesz az adóalany, mivel az elsődleges értékesítő nem az EU-ban telepedett le. Az elektronikus felület választhatja az uniós szabályozást. Az azonosítót kiadó tagállam bármely olyan tagállam lehet, ahonnan a termékeket értékesítik.

Két adóztatandó ügyletünk van, ez mindenben megegyezik az előbbi forgatókönyvben ismertetettekkel. A teljesítés helye is megegyezik a fentebb leírtakkal. Az első értékesítés esetén nem történik szállítás, így a teljesítés helye az 1. tagállamban van, ezért az elsődleges értékesítőnek az 1. tagállamban kell áfa-alanyként regisztrálnia. Második esetben történik szállítás a teljesítés helye a 2. tagállamban van az áfa-t a 2. tagállamban kell megfizetni (a termékekre a 2. tagállamban alkalmazandó áfa-kulcs szerint).

Az áfa felszámíthatóságának szabályai, illetve az áfa megfizetésére kötelezett személy előírásai szintén megegyeznek a fentebb leírtakkal.

Az áfa-bevallására az elektronikus felület kötelezett, aki az egyablakos ügyintézési rendszer szerinti áfa-bevallást nyújt be a 1. tagállam adóhatóságának, amelyben feltünteti a 2. tagállamot megillető áfa-összegét és az áfa mértékét.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---