A vikingek és az adózás – Portyák, rablóhadjáratok (3. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2018. január 26.
Rovat:

A vikingeket kíméletlen rabló hadjárataikról ismerjük. Legalább is ez a sztereotípia terjedt el a közvélekedésben. Ez részben igaz, de a negatív megítélésben igen jelentős szerepet játszik az, hogy a korabeli történetírók a keresztény papok, szerzetesek voltak, akik célpontjai voltak a viking támadásoknak. A megítélést tovább bonyolítja, hogy a keleten portyázó svéd vikingek, az úgynevezett varégok egészen más módszereket alkalmaztak.


„Földünk hatalmas és gazdag, de nincs közöttünk rend. …Jertek, uralkodjatok rajtunk.”

(Nesztor-krónika, a vikingek behívása)

A cikksorozat első részében tisztáztuk azt, hogy kik voltak a vikingek, mit jelent a viking szó, milyen más elnevezéssel illették őket, továbbá mit értünk viking korszak alatt, valamint milyen okok vezettek a vikingek kirajzásához. Áttekintettük még a vikingekről szóló legfontosabb korabeli forrásokat, illetve a cikksorozathoz felhasznált irodalmi hivatkozásokat is megadtuk.

A második részben a viking nemzetek államalapításairól volt szó, illetve a kereszténység felvételéről. Főleg Dánia és Norvégia korabeli történetével foglalkoztunk.

Ebben a részben bemutatjuk a nyugati és keleti portyázásokat, hadjáratokat, illetve külön is kitérünk a Novgorodi Fejedelemség és a Kijevi Nagyfejedelemség alapítására.50 rubeles orosz aranyérme Rurik alakjával (2011)

50 rubeles orosz aranyérme Rurik alakjával (2011)

Tengeri és folyami portyák

A viking kor kezdetét a lindisfarne-i kolostor 793-ban történt feldúlásával és kifosztásával szokásos azonosítani. Ez nem jelenti azt, hogy korábban nem voltak ilyen portyák, de ez az akció váltotta ki Európában az igazán nagy közfelháborodást, különösen a védtelen szerzetesek lemészárlása váltott ki nagy visszhangot.

(Mielőtt elítélnénk ezt a kalóztevékenységet, megjegyezzük, hogy a tengerparti népeknek sokáig jövedelemszerző forrása volt a kalóztevékenység, sőt ezt az uralkodók is támogatták, ha országuk ellenségeit fosztogatták. Angliában például ez még a XVII. században is támogatott volt. Ma is létezik ez a tevékenység, hírhedtek például a maláj és a szenegáli kalózok. A vikingekhez nagyon hasonló rabló hadjáratokat folytattak a magyarok is a Kárpát-medencébe való betelepedésüket követően. Csak a magyar történelemben ezt a romantikus „kalandozások” szóval illetjük, de például Saint Gallenban vagy Aquileiában egészen más volt a korabeli áldozatok véleménye.)

A kezdeti portyák közös sajátossága volt, hogy viszonylag kis létszámú viking harcosok vettek benne részt, kevés, általában egy-két hajóval, kikötöttek, ahol zsákmányt reméltek, akcióikat igen rövid idő, néhány óra alatt folytatták le, majd nagyon gyorsan elhagyták a helyszínt. Az akciók kegyetlenek voltak, az ellenálló lakosságot lemészárolták (gyakran akkor is, ha nem ütköztek ellenállásba), a nőket megerőszakolták, amit saját maguknak fontosnak tartottak, azt magukkal vitték. Ez nem feltétlenül jelentett értékes dolgokat, a zsákmánynak nem az értéke számított, hanem az, hogy hősiességüket a zsákmánnyal tudták odahaza bizonyítani. Olyan településeket támadtak meg, ahol nem voltak fegyveresek, a várakat és a helyi erőkkel való összecsapásokat inkább elkerülték.

Kezdetben még rabszolgákat sem ejtettek, ez inkább a későbbi szervezettebb akcióknak volt a velejárója.

Már két évtizeddel későbben is az ötletszerű fosztogatások helyébe a szervezett zsákmányszerző akciók léptek, Godfred dán király harcosai 810-ben már kétszáz hajóval támadták frízföldet (ez nagyjából a mai Hollandia partvidékét jelenti). A kegyetlen mészárlás helyébe az anyagi javak megszerzése lépett.

A megtámadott területek sokszor képesek voltak hatékony ellenintézkedéseket tenni, különösen, ha nem volt belső megosztottság, illetve megfelelő módon képesek voltak erődíteni (falakkal körülvenni stb.) a nagyobb településeket. Hatékony módon tudott védekezni például Angliában Offa merciai király 796-ban vagy Nagy Károly is a gyors ellenintézkedéseivel. Nagy Károly 814-ben meghalt, birodalma szétesett, utódai marakodtak a hatalomért, ilyen körülmények között már nem volt eredményes a fellépés a viking támadások ellen.

III. Leó pápa megkoronázza Nagy Károlyt 800. december 25-én

A viking támadások következő korszaka 834-bern kezdődött. Nagy Károly örökösei egymás ellen harcoltak, ez meggyengítette a védekezőképességet, az utódok több alkalommal is a vikingeket hívták szövetségbe. Lothar már 841-ben hűbérbirtokot adományozott a kereszténységet felvevő dán királyi ágnak (más kérdés, hogy ez előidézte az elűzésüket is).

A vikingek ugródeszkaként használták az elfoglalt szigeteket és partvidékeket, a területfoglalásnak az is célja volt, hogy a környező területeket rendszeresen meg lehessen sarcolni, illetve az ilyen területekről lehessen nagyobb akciókat indítani. Igen eredményes akciókat indítottak a szárazföld belseje felé. Kifosztották például Hamburgot, Rouent, Tours-t, Bordeaux-t.

Párizst 845-en támadták meg és fosztották ki. 120 viking hajóval mintegy ötezer viking fegyveres sarcolta meg a várost. Végül II. (Kopasz) Károly király kénytelen volt kifizetni a 7000 francia font (mintegy 2570 kg) ezüstből és aranyból álló hadiadót.

A vikingek megtelepedtek a Szajna és a Loire torkolatvidékén, Aquitániában. A rablások után nem állnak tovább, hanem rendszeresen sarcolják a településeket, minden értéket elrabolnak vagy elfogadnak (sarcként), ami értékkel bír, pénzzé lehet tenni.

A partvidékeken megtelepedett vikingek először meghatározott időszakra szóló, majd később évente ismétlődő adót kértek a meg nem támadás fejében. Ez volt a dánok pénze, dánok adója, elterjedt nevén a danegeld.

A fosztogatás új szintre lépett 865-től indított akciók (Nagy Hadsereg) esetében. A kifosztás mellet már megjelent a területfoglalás is, Angliában és az ír szigeten is önálló fejedelemségeket hoztak létre (Yorki Királyság, Dublini Norvég Fejedelemség). Másfél évtizeddel később, 879-től újabb váltás következett be a viking hadviselésben, a tengeri és folyami portyák mellett megjelent a szárazföldi hadviselés is, amikor már lovasságot is bevetettek, a szállítást társzekerekkel oldották meg. Megsarcolták Provence-t, Achent, Triert, Koblenzet, sőt a tengeren megkerülve a Gibraltári szorost még itáliai városokat is sarcra kényszerítettek (például Pisa-t).

Párizs 845-ös viking hajók általi ostroma egy 1800-as évekbeli német metszeten

Jelentős változást hozott a 885-ös és 886-os év. A vikingek óriási haderővel ismét Párizst ostromolták meg. Most viszont már sikertelenül. Hiába vetettek be a vikingek ostromgépeket, katapultokat, eltorlaszolták a Szajnát, Párizst nem sikerült bevenniük. A vikingek máshol is vereségeket szenvedtek (például Angliában, Írországban). Ez megtörte a viking támadások lendületét, illetve eloszlatta azt a hiedelmet, hogy a vikingek legyőzhetetlenek.

Jelentős változást eredményezett a viking támadásokban Normandia létrejötte. 911-ben Rollo viking vezér felvette a keresztséget, hűségesküt tett Együgyű Károly francia királynak, elfoglalhatta a normadiai partvidéket, és esküje arról szólt, hogy megvédi Franciaországot a (további) viking támadásoktól. Rollo a megállapodást betartotta, ez védelmet jelentett Franciaország belső vidékei számára. Rollo leszármazottai uralkodtak Normandia felett, a legismertebb közülük Hódító Vilmos, aki másfélszáz évvel később Anglia trónját is megszerzi majd magának.

Angliában is visszaszorultak a vikingek a X. század harmincas éveiben. Æthelstan wessexi király 937-ben legyőzte az ellene szövetkező trónkövetelőket (köztük a viking Olaf Guthfrithsont is). Æthelstannak ezt követően hűbéresküt tett a walesi és a skót uralkodó is, ezzel Æthelstan Britannia jelentős része felett megszerezte a hatalmat).

Portyázás keleten

A svéd vikingek, a varégok inkább kelet felé portyáztak. A Balti tenger keleti partvidékein már a VII. század végétől foglaltak el területeket, de alapvetően nem támadási, sarcolási célból, hanem főleg kereskedelmi lerakatok számára. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne használták volna ki a fosztogatási lehetőségeket!

Tengerentúli vendégek (N. K. Rerich, 1901)

A varégok egyik legfontosabb kereskedelmi áruja a rabszolga volt. Ezt főleg finn, lapp és szláv „forrásokból” szerezték be, a rabszolgák eladása viszont Skandináviától Bizáncig bárhol megtörténhetett.

Skandináv leletek bizonyítják, hogy kereskedelmi tevékenységük során kapcsolatba kerültek a bagdadi kalifátussal, Indiával, a selyemúton zajló kereskedelemmel is. A rabszolgák mellett fontos tárgya volt a kereskedelemnek a prémek, a méz, a viasz, a selyem, a borostyán, az ezüstnemű, a kardpenge, a fűszerek.

A kelet-európai nagy folyókon (Dvina, Szvir, Dnyeper, Dnyeszter, Volga stb.) hajóikkal közlekedtek, ahol nem volt vízi út, ott szétszedték hajókat, és elvitték a következő folyóig. Utazásaik során élénk kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki a bizánciakkal, sőt sokan beálltak a bizánci császár testőrségébe is. Innen ered a varég elnevezés is, ugyanis a testőr, védő, kísérő görögül variakos, és ennek változatai a varég, varjág szavak. A leghíresebb viking testőr Harald Sigudsson (Keménykezű Harald) volt, aki egyébként nem svéd, hanem norvég volt. Később II. Harald néven Norvégia királya lett, majd 1066-ban esett el a Stamford Bridge-i csatában. Történetét külön cikkben fogjuk bemutatni.

A varég testőrség korabeli ábrázolása

Novgorodot a varég Rurik (~830-879) alapította. A Nesztor-krónika szerint szláv őslakosok hívták be Rurikot a szlávok közötti anarchia felszámolása céljából. Rurik megteremtette a békét, de közben uralma alá hajtotta a szlávokat, és adófizetésre kötelezte őket.

Rurik és leszármazottai uralkodtak Novgorodban, a Kijevi Nagyfejedelemségben, majd Oroszországban is a XVI. század végéig. Az orosz és szovjet történetírás nem osztja ezt az álláspontot, véleményük szerint a Nesztor-krónika erre vonatkozó szövegrésze későbbi betoldás, sőt Erzsébet cárnő, majd Sztálin hatalmi szóval döntötte el a vitákat. (Ez a „holnaptól kezdve minden másképp volt” sokszor felbukkant a történelem során. Hasonló módon Tell Vilmost is valóságos alaknak tekintették a svájciak, és bíróság elé citálták azt, aki ezt tagadni merte, de manapság is találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy politikai érdekek mentén történik a múlt értelmezése.) Mi a továbbiakban a skandináv álláspont szerint ismertetjük a történetet.

Rurik alakja (pajzzsal) a novgorodi milleneumi emlékművön

Mielőtt ezt a behívás elméletet elvetnénk, néhány más példát érdemes megemlíteni: I. és II. Ulászlót is meghívták a magyar trónra, Nagy Lajos és Báthory István is ilyen behívásos módszerrel volt lengyel király, sőt a jeruzsálemi Szent Sír temploma kulcsainak őrzője ma is egy muszlim család, mert a keresztények nem tudtak megegyezni egymás között. Szintén behívás eredményeként kerültek az angol királyok Írország trónjára, hogy aztán egy évezreden keresztül gyűlölni lehessen az angolokat (ez utóbbiról még lesz szó a vikingek történetével kapcsolatban).

A varégok más településeken is kereskedelmi lerakatokat hoztak létre, így például Kijevben is. Ezeken a településeken minden bizonnyal a módosabb réteghez tartoztak, így jelentős befolyásuk lehetett a települések vezetésére is.

A varégok a Dnyeperen keresztül 864-ben érték el Kijevet, ahol Novgorod után újabb jelentős kereskedelmi központot hoztak létre.

Az első kijevi nagyfejedelem valószínűleg Rurik sógora, Oleg (skandináv neve Helgi, ~845-912, uralkodott 879/882-819) volt. Oleg már 883-tól adófizetésre szorította a Kijev környéki szlávokat. Az egyik szláv törzs, a drevljánok esetében ez fejenként egy nyusztprém volt. Oleg a Kijevi Nagyfejedelemség uralmát Rurik halála után kiterjesztette Novgorodra is, a következő nagyfejedelem viszont már Rurik fia, Igor (Yngvar vagy Igorson, ~877-945, uralkodott 912-945) volt. Igor halálának szintén vannak adózási vonatkozásai (a történetet be fogjuk mutatni).

Az első fejedelmek még megmaradtak őseik hitén, csak I. (Nagy Szent) Vlagyimír (~956/958-1015, uralkodott 978/980-1015) veszi fel a kereszténységet 988-ban, a földrajzi helyzetnek megfelelően a keleti (bizánci) hitvallás szerint.

Vlagyimir megkeresztelése (V. M. Vasznyecov, 1890)

A skandináv történészek véleményét erősíti az, hogy Igor nagyfejedelem fiát, Szvjatoszláv nagyfejedelmet (~915/920-972, uralkodott 945-től) bizánci források Igorson néven említik, de arab források is ruszoknak a skandináv életmódot folytatókat nevezték.

Az kijevi és orosz uralkodókat nem vesszük sorra, de néhány adózási érdekességre még kitérünk majd a vikingekről szóló sorozatunkban is.

Irodalom:

Bárány Attila: Britek, angolszászok, vikingek (Attraktor, Gödöllő, 2008)

Brøndsted, Johannes: A vikingek (Corvina Kiadó, Budapest, 1983)

Gimeno, Daniel: Kelták és vikingek – Nagy civilizációk (Kossuth Kiadó, Budapest, 2010)

Rimaszombati Károly: Vikingek az Angolszász Krónikában (JATE Történész Diákkör, Szeged, 1997)

Roesdahl, Else: A vikingek (General Press Kiadó, Budapest, 2007)

 

 


Kapcsolódó cikkek:


Nincs még minden veszve – Cafeteria 2019
2018. szeptember 25.

Nincs még minden veszve – Cafeteria 2019

Az évközi változások jelentősen megnyirbálják a cafeteriarendszer lehetőségeit 2019 januárjától. Egyfelől a vállalatok érdeke áttekinteni, hogy a közterhekkel együtt milyen cafeteriastruktúrát érdemes kialakítani jövőre, másrészt mi az, ami valóban fontos a munkavállalók számára és ezeket a lehetőségeket hogyan tudja a társaság a cafeteriában, vagy ezen kívül biztosítani.

Nagyot nőttek az adóbevételek
2018. szeptember 24.

Nagyot nőttek az adóbevételek

Áfából és személyi jövedelemadóból mintegy 170 milliárd forinttal több bevételt számoltak el, mint 2017 első nyolc hónapjában.

Marad 120 forint a benzin jövedéki adója
2018. szeptember 24.

Marad 120 forint a benzin jövedéki adója

Nem változik októbertől az üzemanyagok jövedéki adója, mivel az adóhatóság által vizsgált időszakban 50 dollár fölött maradt az ásványolaj Brent napi jegyzések alapján meghatározott hordónkénti átlagára.