Távirányítóval manipulálták a tachográfot
A NAV pénzügyőrei néhány óra alatt két olyan teherautót is ellenőriztek, amelyekben a sofőrök távirányítóval manipulálták a menetíró készülékek adatait.
Áfa a határokon túl – Németország III. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunk jelen részében – mely egyben a német áfaszabályokról szóló sorozat utolsó része – a tipikusan bejelentkezési kötelezettséget keletkeztető ügyletek közül utolsóként az importra vonatkozó szabályrendszert ismertetjük, ezen túlmenően pedig bemutatjuk a németországi áfa-visszaigénylés specialitásait.
Az importra vonatkozó szabályok a német áfa rendszerében
A német áfaszabályozás a magyarhoz hasonlóan főszabály szerint alapvetően azt a tagállamot tekinti az importügylet teljesítési helyének, ahol a termék a Közösség területére való behozatalakor van. Ezen főszabálytól eltérően, amennyiben az importált termék nincs szabad forgalomban, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az importált terméket szabad forgalomba helyezik, illetve ahol speciális vámjogi helyzete megszűnik, vagy kikerül azon vámeljárás alól, amely alá a Közösség területére történő behozatalkor vonták.
A fentiek alapján tehát abban az esetben, ha egy magyar vállalkozás közvetlenül Németországba importál terméket úgy, hogy az adott termék szabad forgalomba helyezése is megtörténik Németországban, úgy a fent ismertetett szabályok alapján az ügylet teljesítési helye Németországban lesz. Ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy a termék a szabad forgalomba helyezését követően nem kerül továbbfuvarozásra, Németországban – egyes speciális esetektől eltekintve – import áfafizetési kötelezettség is keletkezik. Ebből következően a példában szereplő magyar adóalanynak bejelentkezési kötelezettsége keletkezik Németországban.
A bemutatott példából következik a kérdés, hogy miként minősül az ügylet, ha a terméket a németországi importot követően Közösségen belüli értékesítés formájában azonnal elfuvarozzák egy másik adóalany külföldi telephelyére. Ebben az esetben a német szabályozás hasonlóan a magyarhoz lehetővé teszi, hogy a termék importja mentesüljön az import áfa fizetésének kötelezettsége alól. Fontos azonban kiemelni, hogy ebben az esetben az ügyletnek meg kell felelnie a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó, korábbi cikkünkben bemutatott feltételeknek. Amennyiben a magyar vállalkozásnak csak ilyen ügylete van, akkor a németországi bejelentkezési/ bevallási kötelezettségét közvetett vámjogi képviselő útján is tudja teljesíteni.
A németországi termékimportra vonatkozó mentességek sorában továbbhaladva a következő kategória a vámmentességet élvező termékek köre. A német szabályrendszer meghatároz bizonyos termékkört, amelyek importja vám- és áfamentes kategóriába tartozik. Tekintettel arra, hogy ezen termékkör folyamatosan változik, így a jelenlegi állapot ismertetésétől itt eltekintenénk, azonban felhívjuk a figyelmet, hogy németországi import esetén a témában történő előzetes tájékozódás hasznos lehet.
A következő importra vonatkozó mentességi szabály a Németországban állomásozó külföldi NATO-erők által végzett termékimport, illetve, ami talán magyar adóalanyok számára is releváns lehet, az olyan termékek importja, amelyek az importálást követően közvetlenül Németországban állomásozó NATO-erőknek kerülnek átadásra.
A fentieken túl, további mentességi szabály az importhoz kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozik. A szabályozás alapján, abban az esetben, ha az adott szolgáltatás díja beépül az importált termék adóalapjába, a szolgáltatás főszabály szerint mentes az adó alól. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy szolgáltatások esetében alapvetően akkor lehet releváns az említett szabály, ha az adott német adóalanyiság gazdasági jelenléte Németországban eléri azt a szintet, amely lehetővé teszi számára, hogy szolgáltatásokat nyújtson, illetve vegyen igénybe (székhely, telephely).
Tehát például abban az esetben, ha a magyar vállalkozás németországi telephelyén keresztül nyújt fuvarozási szolgáltatást német adóalany partnerei részére olyan módon, hogy a fuvar a hamburgi kikötőből Münchenig tart, úgy alapesetben az említett szolgáltatáson német áfát kellene felszámítani. Abban az esetben azonban, ha például a hamburgi kikötőben lévő termék még nincs szabad forgalomban, úgy a magyar alvállalkozó németországi telephelyén keresztül nyújtott szolgáltatás ellenértéke feltehetőleg beépül az import adóalapjába, és ezáltal teljesíti a fenti mentességi feltételt. Ennek alapján a magyar adóalany németországi telephelyének adószáma alól áfamentes számlát állít ki német adóalany partnerének.
A fenti példával kapcsolatban fontos azonban megjegyezni, hogy a mentességi feltétel teljesülését a magyar joggyakorlathoz hasonlóan minden esetben igazolni kell akár utólag is egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során.
Áfa-visszaigénylés
Közösségi szinten az áfa-visszaigénylés rendszerét alapvetően két különálló témára lehet bontani. Az első az adott tagállami nyilvántartásba vett adóalanyok belföldi visszaigénylései. A második pedig az adott tagállamban nem letelepedett, de a tagállamot érintő külföldi adóalanyok visszaigénylései. Míg az első téma szabályait minden esetben az áfadirektíva, illetve a nemzeti áfaszabályozás határozza meg, addig a második téma szabályrendszerét a 2008/9EC („8. direktíva”) és a 86/560/EEC („13. direktíva”) direktívák határozzák meg.
A 8. direktíva alapvetően a Közösségen belüli visszaigénylések rendszerét szabályozza, a 13. Direktíva pedig egy közösségi és egy Közösségen kívüli adóalany közötti ügylet áfa-visszaigénylésének rendszerét határozza meg.
Dr. Kőmíves Krisztina és Farkas Gábor, az Áfa-kalauz 2013/7-8. számában megjelent cikkéből a fentieken kívül kiderül, milyen módon igényelhető vissza az áfa a 8. direktíva alapján, illetve a belföldi áfa-visszaigénylés alapvető tudnivalóit is megismerheti. A cikksorozat első és második részét itt és itt találja.