Áfaellenőrzés: mi alapján ítél a NAV?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Áfatörvény bevezetését követően felmerült tipikus hibákat, tévedéseket mutatja be az Adó Kódex cikke. Kiderül, hogy a jogszabály értelmezése körül milyen bizonytalanságok vannak, és az adóhatóság miként ítéli meg a vitatott eseteket.

Egy sima – egy fordított

Az adózónál az adóhatóság kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett.

A vizsgált adózó 2008 áprilisában ingatlan, továbbá gépi berendezések és kézi szerszámok megvásárlására adásvételi szerződéseket kötött. Mind az ingatlan, mind a gépek adásvételi szerződésében vételárelőleg fizetéséről is rendelkeztek a felek, amit a szerződés aláírásakor egyenlített ki az adózó.
Az adásvételi szerződésekkor két számlát bocsátottak ki. Az első számla együttesen tartalmazza a két adásvételi szerződés szerinti előleget, a második számla pedig a két ügylet együttes vételár-különbözetét tartalmazza.

Az Áfatörvény 88. § (1) bekezdése, 142. § (1) bekezdés e) pontja alapján a revízió megállapította, hogy mivel az értékesítő az ügyletet adókötelessé tette, ezért a társaság ingatlanértékesítése a fordított adózás alá tartozó ügylet, mely esetben az adót a vevőnek kell megfizetnie.
Az értékesítést végző vállalkozás helytelenül bocsátotta ki az ügyletekre vonatkozó számlákat, mert az ingatlanértékesítés a fordított adózás alá tartozik, míg a gép és kéziszerszámok értékesítésére az általános szabályok vonatkoznak, ezért külön kellett volna választania a társaságnak az ingatlan értékesítését és a gépek, kéziszerszámok értékesítését.

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, szabályszerűen kiállított számla. Ennek hiányában a beszerzése után megfizetett adó levonási joga nem illeti meg az adózót.
Az ingatlan után az áfát az adózónak kell megfizetnie, továbbá a részletezett számla hiányában az adózónak nincs módja a gép és kéziszerszámok általános forgalmi adójának visszaigénylésére.

Fentiek alapján az adóhatóság 9294 ezer forint jogosulatlan visszaigénylést, továbbá 7700 ezer forint befizetendő adókülönbözetet állapított meg az adózó terhére.

Nem jó, csak ha fordított

Az adózónál 2008. év I. negyedévére végzett az adóhatóság kiutalás előtti áfa ellenőrzést.

Az adózó e bevallásában 1562 ezer forint visszaigényelhető adót vallott. A kft. az alvállalkozója által 2008 márciusában kiállított társasház gipszkartonozási, ács és tetőfedő valamint festési munkákhoz kapcsolódó számlái alapján összesen 661 ezer forint általános forgalmi adót helyezett levonásba.
Az alvállalkozói szerződéseket vizsgálva a revízió megállapította, hogy mivel ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési munkákról volt szó, a fordított adózás szabályai alkalmazandók az ügyletre, így a vizsgált számlára az Áfatörvény 169. §-ában foglaltak szerint nem alapítható adólevonási jog [Áfatörvény 142. § (1) bekezdés b) pontja].

Az adófizetésre a szolgáltatást igénybe vevő adózó a kötelezett, így a hivatkozott számlák 661 ezer forintos áfa-összegét az adózónak kellett volna fizetendő adóként 2008. év I. negyedévében bevallani.

Az adózónak ugyanakkor lehetősége lett volna a fizetendő adóként megállapított összeget egyben levonható adóként is figyelembe venni, de nem rendelkezett az Áfatörvény 120. § b) pontjában, a 168. §-ában és a 169. §-ában meghatározott, az adólevonási jog gyakorlásához szükséges tárgyi feltételekkel, a jogszabály által előírt tartalmú számlával.

A fenti megállapítások következtében az adózó tárgyidőszaki visszaigényelhető adója 240 ezer forintra csökkent. Mivel az adózó negyedéves bevallásra kötelezett, ezért a negatív előjelű különbözet összege legkorábban az esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha a különbözet abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 250 ezer forintot [Áfatörvény 186. § (1) bekezdés bb) pontja].

Fentiek alapján a kft. áfa visszaigénylésére nem volt jogosult.

Mindezek alapján a revízió, az adózó terhére, 1562 ezer forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg az általános forgalmi adó adónemben.

Átmeneti rendelkezés – nyilatkozat kihatása a múltra

A revízió az adózó 2007. IV. negyedévi, általános forgalmi adóbevallását vonta bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalást megelőző ellenőrzés alá.
Az adóalany tárgyidőszaki bevallásában 15035 ezer forint általános forgalmi adót helyezett levonásba szállodai beruházással kapcsolatosan a generálkivitelező által – az 1992. évi LXXIV. törvény (régi Áfatörvény) rendelkezései szerint – kibocsátott három darab részszámla alapján, melyhez az adózó csatolta a teljesítést igazoló műszaki ellenőri igazolásokat is. Az adózó és a generálkivitelező élt a 2007. évi CXXVII. törvény (új Áfatörvény) átmeneti rendelkezései között biztosított lehetőséggel, mely alapján a kivitelezési munkálatokra vonatkozóan a régi Áfatörvény helyett az új törvény rendelkezéseinek alkalmazását választották. Az erre vonatkozó nyilatkozatot a hatósághoz 2008. február 15-én nyújtották be [Áfatörvény 269. § (1) bekezdés].

Az adózó a tárgyidőszaki áfabevallását önellenőrzéssel nem módosította, a hivatkozott három számla vonatkozásában – a fordított adózás szabályainak megfelelő – számlahelyesbítés nem történt.

Tekintettel arra, hogy az új Áfatörvény 269. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy amennyiben a felek 2008. február 15-ig bejelentik az adóhatóságnak, hogy az áthúzódó ügyletükre vonatkozóan az ügylethez kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket az új Áfatörvény rendelkezései alapján állapítják meg, akkor annak szabályai alkalmazandók, még akkor is, ha az adott jogok és kötelezettségek a törvény hatálybalépését megelőzően keletkeztek. Így, abban az esetben, ha a felek az együttes döntésük alapján a fenti rendelkezéseket kívánják alkalmazni az ügyletre, akkor nem csak az ügylet 2007. december 31-ét követően teljesült elemeire, hanem az ügylet 2008. január 1-jét megelőzően teljesült elemeire is az új Áfatörvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

A szóban forgó ügyletben a számlakibocsátó ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési szolgáltatást nyújtott, melyre – választásuk miatt – az új Áfatörvény alapján a fordított adózást kell alkalmazni. Az adólevonásnak azonban tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az ügylet teljesítését hitelesen tanúsító számla. Ennek megfelelően a szolgáltatás nyújtójának a kérdéses számlákat a fordított adózás szabályainak megfelelően helyesbíteni kellett volna, és mindkét félnek önellenőrzéssel módosítani kellett volna bevallását.

A revízió az adózó levonható adóját 15035 ezer forinttal csökkentette [Áfatörvény 142. § (1) bekezdés b) pontja, 120. §-a, 119. § (1) bekezdése, 127. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a 169. §-a].

Mivel az adózó mindhárom befogadott számla ellenértékét a teljesítés hónapjában megfizette, a fizetendő adót mindhárom számla vonatkozásában 2007. év IV. negyedévében kellett volna megállapítania az adóalap után, így az ellenőrzés az adózó fizetendő adóját a hivatkozott törvényi feltételek figyelembevételével 15035 ezer forinttal megnövelte [Áfatörvény 60. § (1) bekezdése, 65. §-a].

Az ellenőrzés eredményeként a fenti időszak vonatkozásában 30070 ezer forint adókülönbözetet állapítottak meg, melyből 15296 ezer forint jogosulatlan általános forgalmi adó visszaigénylésnek, 14271 ezer forint adóhiánynak minősült, tekintettel arra, hogy az adózó áfa folyószámláján 53 ezer forint túlfizetés volt.

Az eladó akarta fordítva, ezért aztán fordult a kocka

Az adóhatóság a kft. 2008. I. negyedévi általános forgalmi adó bevallásának kiutalás előtti ellenőrzését végezte, melynek során az alábbi megállapítást tette.
Az adózó a vizsgált időszakban megvásárolt egy beépített ingatlant egy ingatlanforgalmazó kft.-től. Az ingatlanforgalmazó számlájában a feltüntetett és áthárított adótartalom 159130 ezer forint volt. A vételárat az adózó a vizsgált időszakban teljes egészében átutalással kiegyenlítette.

A hivatkozott ingatlan első rendeltetésszerű használatbavétele az ügylet előtt már megtörtént, a használatbavételi engedély is két évnél régebben emelkedett jogerőre.
Mentes az adó alól a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el két év [Áfatörvény 86. § (1) bekezdés j) pontja].

Tehát az adott ügylet tárgyát képező ingatlan és a hozzá tartozó földrészlet értékesítése mentes az adó alól, kivéve, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján úgy döntött, hogy az említett termékértékesítését adókötelessé teszi [Áfatörvény 88. § (1) bekezdése a) pontja].
Az eladó az Adóhivatal nyilvántartása szerint a beépített ingatlan és az ehhez tartozó földrészlet adókötelessé tételét választotta, választását előzetesen szabályszerűen bejelentette.

Mivel az értékesítő élt az adókötelessé tételre vonatkozó választási jogával, ezért – a hatályos szabályozás szerint – az adót a fordított adózás szabályai szerint a termék beszerzője fizeti [Az Áfatörvény 142. § (1) e) pontja].

Ha az adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy az ellenérték megtérítésekor, vagy a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani. A felsoroltak közül az az időpont alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be [Áfatörvény 60. § (1) és (2) bekezdése].

Mivel jelen esetben az adófizetési kötelezettség megfordult, a termék beszerzője lett az adó fizetésére kötelezett, abban az időpontban, amelyik a fenti események közül leghamarabb bekövetkezett. Jelen esetben a számla kézhezvétele történt legelőször, tehát ebben az időpontban kell megállapítani a fizetendő adót.
Fordított adózás esetén a számlakibocsátó áfát tartalmazó számlát nem bocsáthat ki, helyette egyértelmű utalást kell feltűntetnie a számlán, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője az adófizetésre kötelezett [Áfatörvény 169. § kb) pontja].

Mivel a számla nem a fordított adózás szabályai szerint lett kiállítva, ezért revízió az adózó által vallott fizetendő adó összegét az ingatlanvásárlás áfa összegével, 159130 ezer forinttal megnövelte.

Az adózó a beszerzései között a tevékenységgel összefüggően a szóban forgó ingatlan vásárlásának ellenértékét, továbbá ingatlan bérbeadásához kapcsolódó általános működési költségeket számolta el.

Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha a törvény másként nem rendelkezik – amikor az előzetesen felszámított adónak (120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani [Áfatörvény 119. § (1) bekezdése].

Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez – ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is –, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított [Áfatörvény 120. § b) pontja].

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § b) pontjában említett esetekben mindazon okirat, amely a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükséges, illetőleg – az előzőekben említettek sérelme nélkül – termék Közösségen belüli beszerzése esetében, valamint egyéb olyan esetben, amelyben a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója – ilyen minőségében – belföldön vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla [Áfatörvény 127. § (1) bekezdés b) pontja].

Az ingatlanforgalmazó kft. választásával az ingatlan értékesítését adókötelezetté tette, ezért az adó fizetésére a vizsgált vásárló társaság kötelezett a fordított adózás szabályai szerint, mely társaság ezen adó összeget a 120. § b) pontja alapján egyidejűleg le is vonhatja.

A revízió a megállapítás kihatásaként 159130 ezer forint adókülönbözetet állapított meg az adózó terhére, mely összeg jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.

Kisné Agócs Éva és dr. Juhász István cikkében valamint a Kódex további írásaiban számos példát és esetleírást megismerhet az adóhatóság, valamint a bíróság gyakorlatából. A cikk teljes terjedelemben az Adó Kódex 2012/05. számában olvasható. Az Adó Kódex 2012/05. száma a Complex Kiadó webshopjában önállóan is megvásárolható.

---