Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hitler vagyonos emberként halt meg. Az máig rejtély, hogy hová tűnt a felhalmozott vagyona. Igen valószínű, hogy a tárgyi vagyonának nagy része a fosztogatók martaléka lett, ingatlanjainak egy része a szövetségesek bombatámadásainak lett az áldozata, bankszámláin felhalmozott vagyonát pedig a bankok, vagy a bankok székhelyének államai nyúlták le. Nem lényegtelen momentum, hogy vagyonát legális formában szerezte, adót viszont nem szívesen fizetett.
A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk.
(Hitler: Mein Kampf, 1. kötet 6. fejezet)
A témához kapcsolódó irodalom, beleértve az irodalomjegyzékben feltüntetett műveket is, rendkívül ellentmondásos. Az adatok jelentős mértékben eltérnek egymástól, illetve tényként ismertetett eseményeket is gyakran másként mutatnak be, sokszor a szerzők véleménye befolyásolja, hogy mit tekintenek bizonyítottnak. A cikkben törekedtünk ezeket az ellentmondásokat kiszűrni, amennyire ez lehetséges volt.
Adolf Hitler élete összefonódott a náci párt (NSDAP) hatalomért folyó harcaival, a II. világháborúval, a holokauszttal, és természetesen a fasizmus ideológiájának megteremtésével. Ezekről a cikkben nem lesz szó.
Kevesebbet írtak Hitler másik énjéről, vagy ha igen, azt is a győztesek szemüvegén keresztül jelenítik meg, mégpedig arról, hogy szerette a művészeteket, Wagner operáiért rajongott, de a klasszikus műalkotásokat is nagyon kedvelte. Hitler szerette a gyerekeket, és szerette a nőket is. Ez utóbbira vonatkozóan mindig valamilyen perverzitást vagy fogyatékosságot is terjesztettek róla, amelyeket soha nem tudtak bizonyítani. Eva Braunnal való kapcsolata férfi-nő kapcsolat volt, még ha nem is szokványos, csak politikai okokból a nyilvánosság előtt ez nem jelent meg.
Hitler soha nem dohányzott, odafigyelt az étkezésére, 1931-től vegetáriánus lett, csak ritkán ivott alkoholtartalmú italt, néha egy-egy korsó sört fogyasztott el. Aszkétizmusa nem volt teljes, fontosnak tartotta a luxusautókat és a kiváló minőségű lakásokat, villákat, több is volt a tulajdonában ezekből.
Hitler élete az I. világháború végéig
Adolf Hitler 1889. április 20-án született az Osztrák–Magyar Monarchia területén, a Linztől 90 kilométerre a felső-ausztriai Braunau am Inn nevű kisvárosban. Apja Alois Hitler (1837–1903) vámügyi tisztviselő volt, anyja, Klara Pölzl (1860–1907) a harmadik felesége Alois Hitlernek. Hitler a hatból negyedik gyermekként látta meg a napvilágot, de testvérei közül csak húga, Paula érte meg a felnőttkort, ő 1960-ban halt meg.
Adolf Hitler szülőháza az ausztriai Braunau am Inn-ben
Gyakran lehet találkozni az Adolf Schicklgruber névvel is, de Hitler ezt a nevet soha nem viselte. Ez apai nagyanyjának volt a neve, és mivel apja törvénytelen gyermek volt, jó ideig ezt a nevet viselte, majd a Hitler nevet vette fel. Apja előbb cipésznek tanult, meg is szerezte a cipészmesteri oklevelet, de e mesterség helyett inkább állami alkalmazásba állt, belépett a vámőrséghez. Évekig közlegényként szolgált, 1875-ben vámtiszt, majd 1892-ben főtiszt lett.
Alois Hitler jó anyagi körülményeket biztosított családjának, köszönhetően annak, hogy magas hivatalokat töltött be. A hivatal viselése gyakori költözéssel is együtt járt. A kisiskolás Hitler jó tanuló volt, ez 11 éves korában változott meg. Az életrajzírók szerint ebben a költözések, illetve az iskolai elvárások változásai is szerepet játszottak.
Apja 1903-ban meghalt. Hitler ekkor mindössze 14 éves volt. A középiskolából eltanácsolták, másik iskolába ment, de tanulni ott sem akart szerinte fölösleges dolgokat. Az apja után kapott árvatámogatás kényelmes életet biztosított számára. 1905-ben Bécsbe ment, az árvatámogatás és a családi segítség lehetővé tette, hogy azt csináljon, amit akart, színházba járt, olvasott, rajzolt, festegetett, de rendszeres tanulmányokat nem folytatott. 1907-ben felvételizett a Művészeti Akadémiára, de elutasították. Elismerték, hogy ügyesen rajzol, festeget, de hiányolták képeiből a művészi gondolatot. (Talán jobb lett volna, ha felveszik!)
Anyja 1907 karácsonyán meghalt, Hitler ezt követően soha nem ünnepelte a karácsonyt. A következő évben ismét megpróbálkozott az akadémiai felvételivel, de ez ismét sikertelen volt.
Elkezdődött Hitler lecsúszása. Elmúlt már 18 éves, árvaellátást, családi támogatást nem kapott, az öröksége elfogyott, a sorozás elől is menekülnie kellett. Végül 1910-ben egy olcsó férfiszállásra jelentkezett be, elkezdett eladás céljára képeslapokat rajzolni, festeni, ebből három évig fenn tudta tartani magát, naponta elkészült egy általában 35×40 cm-es képpel, amely majdnem mindig bécsi utcarészletet ábrázolt, és ezeket 5–10 koronáért el is tudta adni. Azt tervezte, hogy tanulmányait Münchenben folytatja majd, erre gyűjtött. Összesen mintegy 3400 rajzot és festményt készített 1909 és 1945 között (építészeti vázlataival együtt), hogy ebből mennyi maradt fenn, arra csak becslések vannak 700 és 2300 között. Időnként előbukkannak művei árveréseken, leütési áruk a több tízezer dollárt is eléri.
Elterjesztették róla, hogy szobafestő is volt. Ez nem igaz, Hitlernek soha nem volt rendes polgári foglalkozása, fiatalként bohém életet élt, majd jött a katonáskodás, azt követően a politikusi lét.
A fiatal Hitlerre jelentősen hatott az alldeutsch (nagynémet, pángermán, össznémet) mozgalom ideológiája, amely egy olyan nagynémet birodalomról vizionált, amelyből a magyar, a szláv, és a zsidó elemeket el lehet távolítani. Később főművében már kritizálta ezt az ideológiát, a magyarokat elfogadhatónak tartotta.
Festészeti ambícióinak 1913 körül végleg búcsút mondott, és az építészet felé fordult. Építészeti elképzelései modernnek számítottak, felülmúlták Mussolini vagy Sztálin építészeti elképzeléseit. Később kancellárként ezek részben meg is valósultak, előbb Paul Ludwig Troost, majd 1934-től Albert Speer kivitelezésében. Több ikonikus épülete fennmaradt, például a berlini Olimpiai Stadion, vagy a Német Művészetek Háza Münchenben. Autópálya építései annak idején gazdaságilag kevésbé voltak indokoltak, de később Németország fejlődéséhez ezek megépítése nagyon jó alapul szolgált.
Olimpiai Stadion, Berlin, 1936
Hitler 1913 májusában felült a vonatra, és elutazott Münchenbe. Itt korábbi bohém életmódját folytatta, képei eladásából élt, mégis sokkal jobban érezte magát a tiszta német Münchenben, mint a multikulturális Bécsben.
|
Bosszantó volt számomra az a faji egyveleg, amely e birodalom fővárosát jellemezte, bosszantó volt ez a csehekből, lengyelekből, magyarokból, ruténekből, szerbekből és horvátokból álló népkeveredés, és mindenek felett visszataszító az emberiség örök bomlasztó eleme, a zsidóság és mindig csak a zsidóság. (Hitler: Mein Kampf, 1. kötet 3. fejezet, véleménye Bécsről) |
Münchenben érték utol az osztrák sorozó tisztek, de testi gyengesége miatt alkalmatlannak nyilvánították a katonai szolgálatra.
Az első világháború kitörését követően kérvényezte, hogy osztrák állampolgársága ellenére a német hadseregben szolgálhasson, 1914 augusztusában bevonult. Bátor katona volt, többször megsebesült, de felépülése után mindig visszatért egységéhez. Az egyik legveszélyesebb feladatot végezte, futárszolgálatot látott el. Már 1914 decemberében kiérdemelte a vaskereszt második fokozatát, majd 1918-ban megkapta az első fokozatot is (ezt alacsony rangban lévőknek nem nagyon adták meg). Felterjesztették magasabb rangra is, de tiltakozott ellene, maradt szakaszvezető. A háború végét sebesültként érte meg.
Adolf Hitler katonatársaival 1916. október 26-án (felső sor, jobbról a második)
A két világháború között
A világháborús vereséget követően Hitler bent maradt a hadseregben, a belső elhárító részlegnél kapott feladatokat. Egyik ilyen munkája volt 1919 szeptemberében, hogy vegyen rész a Német Munkáspárt gyűlésén. Hitler nem tudta visszatartani magát, felszólalt, programot hirdetett. Felvették a pártba. Ezt követően már nem maradhatott a hadseregben. Aktív tevékenységével elérte, hogy 1921 júliusában már ő lett a közben átnevezett Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) elnöke.
A Német Munkáspárt (a későbbi NSDAP) 1920. január elsejei keltezésű pártigazolványa Adolf Hitler úrnak
A hatalmat – Mussolini példáját követve (Marcia su Roma, 1922. október 27-29.) – 1923. november 8-9-én fegyveres erőszakkal kívánták megszerezni. A felkelést Hitler és Ludendorff tábornok vezette, és a kiindulási helyéről kapta a „sörpuccs” elnevezést. A hadsereg a puccsot leverte, 21 halálos áldozat volt. A vezetőket bíróság elé állították. Hitlert 5 év börtönre és 200 márka pénzbírságra ítélték, Ludendorffot felmentették.
A Hitler–Ludendorff-per fővádlottai (balról jobbra): Heinz Pernet, Friedrich Weber, Wilhelm Frick, Hermann Kriebel, Erich Ludendorff, Adolf Hitler, Wilhelm Brückner, Ernst Röhm, Robert Wagner
Hitler mindössze 13 hónapot töltött börtönben, de ez alkalmat adott arra, hogy megírja a Mein Kampf első változatát, pontosabban írógépbe diktálta Rudolf Heß-nek (aki később a helyettese lett, és akinek a „Heil Hitler!” köszöntést és a „Führer” elnevezést köszönhetjük). A műben áttekintette addigi pályafutását, megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját.
Hitler könyvével utat mutatott a jövő politikusainak is, könyvet kel írni vagy íratni a politikai hitvallásról.
A politika terén Hitler elállt a hatalom erőszakos megszerzésétől, helyette az aktív propagandát, és a választásokon való sikeres szereplést tűzte ki célul. Igaz, hogy pártját a sörpuccs után betiltották, de ennek ellenére 1924-ben már indultak a választásokon. A propaganda szerepéről egyébként könyvében is részletesen írt, két fejezetet is szentelt ezzel kapcsolatos nézeteinek.
|
Kikhez kell a propagandának szólnia? A művelt intelligenciához, vagy a kevésbé képzett tömegekhez? Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia! A propaganda feladata nem az egyesek tudományos kiképzése, hanem a tömegnek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerűségekre stb. való figyelmessé tétele úgy, hogy azok jelentősége a tömeg érdeklődésének középpontjába kerüljön. Minden propagandának népszerűnek kell lennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni. Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. Ha tehát a propaganda a háborúban való kitartás fokozását célozza, és éppen ezért az egész népre irányul, a túlságosan magas szellemi előfeltételek kerülésére a legnagyobb gondot kell fordítani. Minél kisebb a tudományos tehertétel és minél inkább a tömeg érzelméhez szól a propaganda, annál átütőbb az eredmény. Ez a propaganda helyességének és helytelenségének legkitűnőbb fokmérője, és semmi szín alatt sem egynéhány tudósnak vagy esztétikai ifjoncnak a kielégítése. A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja. Ezáltal azonban az eredmény is tovább gyengül, mígnem végleg elmarad. (Hitler: Mein Kampf, részlet az 1. kötet 6. fejezetéből) |
Szabadulását követően Hitler gyakran tartott beszédeket (a belépésért fizetni kellett, valószínűleg ez is Hitler számlájára került), utazásait autóval és repülővel tette meg. Egyértelműen kijelenthető, hogy az akkoriban modernnek számító felfogásával, módszereivel egyre szélesebb tömegbázist tudhatott maga mögött.
Mindez oda vezetett, hogy az 1928-as választásokon az NSDAP a 491 képviselői helyből 12-t szerzett meg, de 1930-ban már 107-et az 575-ből, és ezzel a Reichstag második legerősebb pártja lettek. Hitler 1932. február 26-án felvette a német állampolgárságot. Erre azért volt szüksége, mert indulni akart az államfő-választásokon. Hitler második lett az igen idős Hindenburg mögött, aki megkapta a szavazatoknak 52,93%-át, Hitler 36,68%-ot ért el..
Az 1932-es parlamenti választásokon már 230 mandátumot szerzett az NSDAP, majd a politikai patthelyzet miatt 1932. novemberére kiírt új választásokon 196-ot. A politikai válsághelyzetet megoldandó, a korábbi kancellár (Franz von Papen) javaslatára Hindenburg Hitlert nevezte ki kancellárrá 1933. január 30-án.
Hindenburg 1934. augusztus 2-án meghalt. Nem írtak ki új választást, helyette törvényt hoztak az elnöki és kancellári jogok összevonásáról „Vezér és Nemzeti Kancellár” cím alatt, természetesen ezt a posztot Hitler töltötte be. Az összevonást népszavazáson is megerősíttették, 90% volt az igenek aránya. A 30-as években még több alkalommal tartottak népszavazást, mindegyik alkalommal 90% körüli vagy azt meghaladó eredmény támogatta Hitler politikáját.
Művészetek Háza, München
Hogy mennyire volt népszerű Hitler, jól mutatja az is, hogy 1931-től a második világháború végéig hatszor szerepelt az amerikai Time címlapján, sőt 1938-ban őt választották meg az év emberének.
A II. világháború kitöréséig még számos esemény kapcsolódott Hitlerhez (például: a Reichstag leégése, hosszú kések éjszakája, Anschluss, kristályéjszaka), de ezeket nem részletezzük, mert jól ismertek, illetve a témánk szempontjából kevésbé relevánsak.
A II. világháború kitörésétől Hitler haláláig
A II. világháború eseményeit – ahogyan azt a bevezetőben is írtuk – nem részletezzük.
A Mein Kampf eladásai a világháborús években csúcsokat döntöttek. Volt olyan év, amikor több mint 10 millió példányt adtak el. A 10-15%-os jogdíjak igen gazdaggá tették Hitlert. A Vezér és Nemzeti Kancellár tisztség betöltéséért is komoly tiszteletdíjat kapott, mindkét tisztség után felvette a tiszteletdíjat és a juttatásokat is igénybe vette.
Egyáltalán nem mellékesen, a hivatali teendői miatt étkezésre, utazásra, lakhatásra nem nagyon kellett költenie, sőt még a tulajdonában lévő Berghof (ez nem azonos az ún. berchtesgadeni Sasfészekkel, de annak közelében van) fenntartási, átépítési munkálatait is a Birodalmi költségvetésből finanszírozták. Hitler ezt második rezidenciaként használta, számos vendéget fogadott a Berghofban, így például Mussolinit, David Lloyd George-ot, Aga Khant, Neville Chamberlaint, a Windsori herceget és feleségét.
Hitler utolsó napjait a kancellária bunkerében töltötte, itt megfogalmazta politikai és személyes végrendeletét. Ezt három példányban készítették el, az aláírásra 1945. április 29-én került sor. Ezt követően a végrendelet egyes példányait három küldöncre bízták, hogy azok juttassák el a címzettekhez. A végrendelet végrehajtójának Hitler a titkárát, Martin Bormannt jelölte ki.
Április 30-án Hitler a környezetében ciánkapszulákat osztogatott, próbaként egyet kedvenc kutyájának, Blondinak is beadott. Az állat halálát követően Eva Braunnal visszavonult, mindketten öngyilkosok lettek, Eva Braun ciánnal, Hitler főbe lőtte magát. (Hitler halálának körülményeiről több változat is megjelent a sajtóban, ez az egyik változat, amelyet a bunkerben lévő túlélők beszámolói támasztottak alá.)
Bormann holtestét később megtalálták, lelőtték. A szövetségesek mindhárom küldöncöt elfogták, a végrendeleti példányokat megtalálták náluk (egyiküknek például a zakója válltömésében volt elrejtve az irat). Kijelölt utódjának, Dönitznek szánt példány az USA nemzeti archívuma tulajdona Washingtonban.
A cikk második részében szó lesz Hitler gazdaságpolitikájáról, jövedelmeiről, az adóhivatallal való levelezéséről és ennek hatalmi erővel való lezárásáról, végrendeleteiről, illetve vagyonának sorsáról.
