Az egyéni vállalkozókat érintő jövedelemadó-változások

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó, 2010. január 1-jétől bevezetendő személyi jövedelemadó-változásokat egyrészt a nyáron elfogadott és a 2009. évi LXXVII. törvénnyel kihirdetett adómódosítás, másrészt a nemrégiben elfogadott, az egyéni vállalkozókkal és az egyéni céggel kapcsolatos salátajogszabály, a 2009. CXV. törvény tartalmazza. Az Adó szaklap 2009/14. számában Szatmári László ismerteti a változásokat.

Vállalkozói kivét kiegészítés bevezetése

Az Szja-törvény hatályos szabályozása alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önállótevékenységből származó jövedelemnek minősül a személyes munkavégzés címén költségként elszámolt vállalkozói kivét. A 2009. évi LXXVII. törvény (Krtv.) 2010. január 1-jével bevezeti a kivétkiegészítést, amely az Szja-törvény alkalmazásában ugyancsak önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

Amennyiben a vállalkozói kivét nulla, vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemző kereset éves összegét (az Szja-törvény értelmező rendelkezése alapján a „”tevékenységre jellemző kereset”” a magánszemély főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás [Krtv. 2. §-ának (4) bekezdése]), önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a kivétkiegészítés, amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemző keresetet (Krtv. 7.§-a). A tevékenységre jellemző kereset tárgyában a pénzügyminiszter várhatóan irányelvet fog kibocsátani.

A 2009. évi CXV. törvény pontosítja a Krtv. által a kivétkiegészítés összegének meghatározására vonatkozó számítási metódust. A Krtv. alapján a kivétkiegészítés számításának kiindulópontja még a fejlesztési tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap. A A 2009. évi CXV. törvény – szövegcserével módosítva a Krtv. vonatkozó rendelkezését – már vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelmet említ. Vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelemnek minősül a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget, valamint a 49/B.§ (6) bekezdése szerinti levonásokat, a 49/B.§ (7) bekezdése szerint az adóévben elszámolt, a korábbi években elhatárolt veszteséget meghaladó része, csökkentve a 49/B.§ (8) bekezdésének rendelkezése alapján a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalappal, a 49/B.§ (18) bekezdésének a)–b)pontja szerint megállapított adóval, valamint a 49/C.§ (6) bekezdésének d)pontja szerinti összeggel.

A 2009. évi CXV. törvény tartalmazza azt a pontosító rendelkezést is, mely szerint ha az egyéni vállalkozó az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvény szerinti kötelezettséget teljesít, nem kell a kivétkiegészítésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmaznia.
Az egyéni vállalkozó a kivétkiegészítést – a jövedelemszerzés időpontjának az adóév utolsó napját tekintve – az adóbevallásában állapítja meg, és annak adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg (Krtv. 7.§-a).

A vállalkozói osztalékalap utáni adó megállapításakor a kivétkiegészítés összegével a vállalkozói osztalékalapot csökkenteni kell, így a 25 százalékos adó a vállalkozói osztalékalapnak a kivétkiegészítést meghaladó részét terheli (Krtv. 19.§ és Krtv. 169.§ 13. pont).
A kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó az összevont adóalap adóját csökkenti (Krtv. 17.§). A kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadót úgy kell meghatározni, hogy a kivétkiegészítés összegét meg kell szorozni az Szja-törvény 49/B.§ (9)–(10) bekezdése szerint az adóévre megállapított vállalkozói személyi jövedelemadónak az adóalaphoz viszonyított – két tizedesre kerekített – hányadosával.

Megszűnő adóalap-kedvezmények

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazóegyéni vállalkozó–a vállalkozói költségként történő elszámoláson túl–az adóalapból levonhatja az általa megfizetett helyi iparűzési adót, feltéve, hogy az egyéni vállalkozónak az adóév utolsó napján nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása [Szja-tv. 49/B.§ (6) bekezdés e)pont]. 2010-től megszűnik a helyi iparűzési adó kedvezménye (Krtv. 186.§ 12. pontja).

Ugyancsak levonható a vállalkozói bevételből a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az adóévben elszámolt összeg (ez is gyakorlatilag kétszeres költségelszámolást jelent). Ezen lehetőséggel az adóév utolsó napján 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók élhetnek. A kedvezmény érvényesítésének további feltétele, hogy a megszerzés és fenntartás költsége nem minősülhet az – egyébként külön kedvezményre jogosító – alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés költségének [Szja-tv. 49/B.§ (6) bekezdés h)pont]. 2010-től a szabadalom és mintaoltalom kedvezménye is megszűnik (Krtv. 186.§ 12. pont).

Az Szja-törvény egyéb, beruházással, foglalkoztatással, kutatás-fejlesztéssel (K+F) összefüggő kedvezményei megmaradnak.
2010-től az Szja-törvény a K+F tevékenység kedvezményénél–összhangban a társasági adórólés az osztalékadóról szólótörvény változásával – egyértelművé teszi, hogy az egyéni vállalkozó által saját tevékenységi körében végzett kutatás folytatása érdekében felmerült költséggel csökkenthető a vállalkozói adóalap [Szja-tv. 49/B.§ (6) bekezdés c)pont].

A vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsának változása

2010-től a vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsa 16 százalékról 19 százalékra emelkedik, ezzel egyidejűleg a magánszemélyeket (beleértve mind az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató, mind az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyeket is) külön törvény alapján terhelő 4 százalékos mértékű különadó megszűnik (Krtv. 189.§-a).

Az egyéni vállalkozók kedvezményes 10 százalékos adókulcsa változatlanul megmarad.

Átalányadózó egyéni vállalkozók

Az átalányadózó egyéni vállalkozó a jövedelmét (vélelmezett jövedelem) a vállalkozói bevételeiből az elismert költséghányad levonásával állapítja meg. E vélelmezett jövedelem nem része a magánszemély összevont adóalapjának. A vélelmezett jövedelem után az Szja-törvény 30.§-a szerinti adótábla alkalmazásával kell megállapítani az átalányadó összegét. Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó külföldi telephellyel (külföldi telephelynek betudható bevétellel) is rendelkezik, a fizetendő átalányadó összegének meghatározása – melyet a hatályos Szja-törvény 55.§-a (1) bekezdésének a)–c)pontja tartalmaz – attól függően különbözik, hogy a külföldi telephely államával van-e Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye.

2010. január 1-jétől az átalányadózó egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevételéből átalányban megállapított jövedelem – „felbruttósítva” – része az összevont adóalapnak (Krtv. 11.§), ezzel egyidejűleg az Szja-törvény 55. §-a hatályon kívül kerül (Krtv. 186.§-ának 13. pontja). Az új szabályozással összefüggésben rendelkezni szükséges arról is, hogy a külföldön telephellyel rendelkező átalányadózó egyéni vállalkozónak milyen módon kell eljárnia a külföldön megfizetett adó beszámításakor, ha olyan államban fizetett személyi jövedelemadót, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről (Krtv. 14.§-a, továbbá a Törvényjavaslat 131.§-ának 1. pontja és 7.§-a).

Szatmári László cikke a továbbiakban részletesen fogalakozik az ősszel kihirdetett módosításokkal is.

Forrás: ADÓ szaklap 2009/14. szám

---