Az idegenforgalmi célú bérbeadás adózási szabályai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adókódex 2007/6. számában Szűcs Józsefné cikkéből részletesen tájékozódhatunk az ingatlan- és ingóbérbeadás adózási szabályairól. A nyári szezonra való tekintettel, a szállásadókra vonatkozó szabályokat emeljük ki.

Magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása

A lakás vagy az üdülő idegenforgalmi célú, üzletszerű hasznosítása a fizetővendéglátás és a falusi szállásadás. Ezeknek a tevékenységeknek a folytatását a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) kormányrendelet szabályozza.
A jogszabály szerint nem minősül fizetővendéglátásnak a lakásbérlet, a házbérlet, az albérlet és az ágybérlet. Nem alkalmazhatók a fizetővendéglátásra vonatkozó szabályok akkor sem, ha az ugyanazon magánszemély részére biztosított szállás időtartama egyhuzamban meghaladja a 30 napot.

Fizető-vendéglátó, illetve falusi szállásadói tevékenységet csak az a magánszemély folytathat, akit az előzőekben említett kormányrendelet előírásai szerint nyilvántartásba vettek. A nyilvántartásba vételt a szállásadónak kell kérnie a szálláshely szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez benyújtott kérelmében.

Adózási szabályok

A fizető vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély választhat, hogy az e tevékenységből származó jövedelme után az önálló tevékenységre, vagy a külön adózó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint teljesíti-e az adókötelezettségét. A törvényben meghatározott feltételekkel erre a tevékenységre tételes átalányadózás is választható.

Az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok választása esetén a fizetővendéglátásból származó jövedelem az összevont adóalap részeként adóköteles. A jövedelem megállapítása – a magánszemély döntésétől függően – történhet tételes költségelszámolással, vagy a 10 százalékos költséghányad levonásával.

A különadózás választása esetén a szállásadás ellenértéke címen kapott bevétel teljes egészében jövedelem, amely után 25 százalékos mértékű adót kell fizetni. Amennyiben a szállásadó a szállás mellett étkezést, szabadidőprogramot is biztosít, akkor ezeknek az ellenértékét önálló tevékenységből származó bevételként kell figyelembe venni, ezekre a bevételekre nem választható a különadózás.

Tételes átalányadózás

A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az adóév egészére tételes átalányadózást is választhat, ha a magánszállásadói tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi, és a szállásadás a tulajdonában vagy a haszonélvezetében lévő lakásban, üdülőben történik.

A több lakással, üdülővel rendelkező magánszemély akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha csak egy lakásban vagy üdülőben folytat fizető-vendéglátó tevékenységet.
A tételes átalányadózás a tevékenység megkezdésének évére a bejelentkezéskor, illetve az adóévre az előző adóévről benyújtott adóbevallásban választható.

Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot meg kell őrizni. A tételes átalányadózás választása nem mentesíti a magánszemélyt a számlaadási és nyugtaadási kötelezettség teljesítése alól.

A tételes átalányadó mértéke szobánként évi 32 ezer forint. Az adó mértéke független az adóévben e tevékenységgel összefüggésben megszerzett bevétel összegétől, és attól is, hogy a szállásadási tevékenységet egész évben vagy csak szezonálisan folytatja a magánszemély.

A falusi szállásadás adómentessége

A falusi vendégfogadás a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként folytatott

1. a saját tulajdonában lévő falusi lakóház magánszemély egyéni vagy családi üdülése keretében részben vagy egészben történő üzletszerű hasznosításával – legfeljebb tíz ágyra kiterjedő szállásadó, étkeztetési és szabadidő-program szolgáltató tevékenység (beleértve a háztartás, a gazdaság működésének bemutatását is);
2. alkalmi falusi és agro-turisztikai szolgáltató tevékenység.

Falusi lakóháznak minősül a kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben, a kiemeltnek nem minősülő településen falusias lakóterületnek minősített részeken, illetve a már kialakult tanyás térségben lévő lakóház a hozzá tartozó épületekkel, helyiségekkel, területtel.

Alkalmi falusi és agro-turisztikai szolgáltató tevékenységnek minősül: a falusi szállásadás nyújtására alkalmas településen, alkalomszerűen, az odalátogató vendégeknek a helyi népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékek, örökségek bemutatása,a falusi élethez, környezethez és munkakultúrához kapcsolódó hagyományok, tevékenységek bemutatása, falusi vendégasztal szolgáltatása, a helyi gazdálkodási módok, termelési szokások bemutatása, saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítése, az előzőekben felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó falusi rendezvények szervezése.

Adómentes a falusi vendégfogadásból származó bevétel,

• ha annak összege az évi 800 ezer forintot nem haladja meg,
• a falusi lakóház üzletszerű hasznosítása kizárólag a magánszemély által folytatott falusi vendégfogadás keretében történik,
• a magánszemély a tevékenységét úgy folytatja, hogy az egyebekben megfelel a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet szállásadó tevékenység folytatására előírt rendelkezéseknek, és
• a falusi vendégfogadó által nyújtott falusi és agro-turisztikai szolgáltató tevékenységből származó bevétel nem haladja meg az évi 400 ezer forintot.

Az előzőekben említett bevételi értékhatárok túllépése esetén a jövedelem megállapításánál az adóévben megszerzett teljes bevétel összegét figyelembe kell venni.

Szűcs Józsefné cikke teljes terjedelemben az Adókódex 2007/6. számában olvasható, az összefoglaló kitér a termőföld és termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadására, valamint a társasházakra is.

---