Az Szja-törvény módosításainak hatása az adóelőleg számítására

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adótörvények 2009. második félévére szóló módosításai változást eredményeztek a személyi jövedelemadó előlegének kiszámításában. Az Adó szaklap 2009/11. számában Kopányiné Mészáros Edda ismerteti a változások hatását az adóelőleg megállapítására.

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény (módosító-tv.) két lényegi változást eredményezett a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvényben (Szja-törvény).

Az új adótábla

A július 1-jén hatályba lépett módosító-tv. rendelkezése szerint a 2009. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre visszamenőlegesen változott az adótábla alsó sávhatára (Szja-törvény 30. §). A magánszemély összevont adóalapba tartozó éves jövedelme után az adó 1 900 000 forintig 18 százalék, 1 900 001 forinttól 342 000 forint és az 1 900 000 forinton felüli rész 36 százaléka.

Adóelőleg megállapítása

Az új adótábla miatt a munkáltatónak, a bér kifizetőjének, valamint a társas vállalkozásnak, az adóelőleg összegének második félévi megállapítása során a következők szerint kell eljárnia.

A munkáltató, a bér kifizetője, valamint a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a 2009. első félévre juttatott nem önálló tevékenységből származó bevételek adóelőlegét – a figyelembe vehető csökkentő tételek alkalmazásával – az új adótábla szerinti szabály figyelembevételével is meg kell állapítania. Amennyiben az előzőek szerint számított adóelőlegek összege kisebb, mint a 2009. első félévben ténylegesen levont adóelőlegek összege, a különbözetet – amíg az el nem fogy, de utoljára a december hónapra megszerzett nem önálló tevékenységből származó bevételek adóelőlege terhére – a 2009. második félévre megszerzett bevételek adóelőlegét csökkentő tételként kell figyelembe venni a más csökkentő tételek (adójóváírás, családi kedvezmény stb.) után.

A leírtak azt jelentik, hogy például egy munkáltató úgy számolja ki a dolgozói júliusi havi adóelőlegét, hogy első lépésben megállapítja az I. félévben adott bérjövedelemnek az I. félévben és az új adótábla szerint kiszámított adóelőleg különbözetét. Ezen összeggel kell csökkenteni a júliusi bérre megállapított adóelőleget.

Amennyiben a magánszemély munkaviszonya 2009. június 30-a után megszűnik és az utolsó jövedelmét az említett időpont után szerzi meg, akkor a munkáltatónak a munkaviszony megszűnésekor kiállítandó adatlapon a levont adóelőleg összegeként a korrigálást követően, a munkaviszony megszűnéséig, ténylegesen levont személyi jövedelemadó-előleg összegét kell szerepeltetni.

Az adatlapon a „Feljegyzések”-re biztosított helyen, közölni kell a 2009. év I. félévére megállapított adókülönbözet összegét, továbbá ebből a munkaviszony megszűnéséig csökkentő tételként – a levont adóelőleg összege sorában is – figyelembe vett összeget.

A magánszemély új munkáltatója, a feltételek megléte mellett, a még figyelembe nem vett túlfizetés összegét figyelembe veheti az adóév végéig, az adóelőleg levonása során.

Adóelőleg megállapítása göngyölítéses módszerrel

Amennyiben a magánszemély nyilatkozik (nyilatkozott), hogy a kifizető az adóelőleget a göngyölítéses módszerrel állapítsa meg, akkor a 2009. június 30-át követő időszakban megszerzett bevétel esetében az adótábla szerint várható számított adót az új adótábla szerint kell megállapítani.

Az adóterhet nem viselő járandóság figyelembevétele

2009. szeptember 1-jétől adómentesből adóterhet nem viselő járandósággá változik a családi pótlék és az anyasági támogatás.

A családi pótlék címén az adóévben megszerzett bevételből egyéb jövedelem, ezen belül adóterhet nem viselő járandóság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.-törvény) szerint jogosult magánszemélynél, a vele együtt élő házastársánál, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék, függetlenül attól, hogy a házastárs, illetve az élettárs egyébként a gyermek tekintetében szülőnek minősül-e.
Amennyiben a Cst.-törvény szerint a családi pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként jogosult a magánszemély, ebben az esetében a bevétel – az előzőekben leírtaktól eltérően – 50 százaléka tekintendő nála adóterhet nem viselő járandóságnak.

Bizonyos esetekben a családi pótlék címén megszerzett bevétel továbbra is adómentesnek minősül, amennyiben az a Cst.-törvény szerint

• saját jogon jogosultként kapott támogatás;
• tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után magasabb összegű családi pótlék;
• vagyonkezelői joggal felruházott gyámként, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnokként a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás,

nevelőszülőként, hivatásos nevelőszülőként kapott támogatás;

• gyámként kirendelt hozzátartozóként vagy más személyként a gyámsága alatt álló, gondozásában élő gyermekre tekintettel kapott támogatás;
• szociális intézmény vezetőjeként az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás.

Az adóévben családi pótlék címén bevételt szerzett magánszemély, a vele együtt élő házastársának, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársának az adóbevallásában fel kell tüntetnie a házastársa, illetve az élettársa nevét, adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes személyazonosító adatait, lakcímét).

Szintén megszűnik az anyasági támogatás (anyasági segély) adómentessége 2009. szeptember 1-jétől.A módosító-tv. 61. § (9) bekezdésének átmeneti rendelkezése alapján a 2010. április 1-jét megelőzően született gyermek(ek)re tekintettel folyósított anyasági támogatás adókötelezettségére az Szja-törvény 3. §-ának 2009. augusztus 31-én hatályos 72. pontját és 1. számú mellékletének 2009. augusztus 31-én hatályos 1.1. pontját kell alkalmazni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az anyasági támogatás összege 2010. március 31-éig született gyermekek esetén még adómentes, az említett időpont után azonban adóterhet nem viselő járandóságnak minősül.

Az adóterhet nem viselő járandóságokra vonatkozó közös szabályok

A magánszemély nyilatkozatot ad a munkáltatónak, a bér kifizetőjének, ha az adóévben adóterhet nem viselő járandóság címén (ideértve különösen a családi pótléknak a jövedelemnek minősülő megosztott részét) van nem a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől származó rendszeres vagy nem rendszeres bevétele. Ha a nyilatkozatban a magánszemély nem tünteti fel adóterhet nem viselő járandósága(i) összegét, akkor az általános szabálytól eltérően a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt terhelő adóelőleg a bevételből az adótábla legmagasabb kulcsával számított összeg.

Azonban, ha a magánszemély a nyilatkozatában feltünteti az adóterhet nem viselő járandóságának összegét, vagy egyébként, ha a magánszemély adóterhet nem viselő járandósága is a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől származik, a munkáltató, a bér kifizetője a rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében a következőképpen jár el.

Első lépésként ki kell számítani az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót. Ezután a várható számított adóból levonja az adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és a kapott összeget elosztja tizenkettővel.

Kopányiné Mészáros Edda cikke teljes terjedelemben – számos gyakorlati számítási példával alátámasztva – az Adó szaklap 2009/11. számában olvasható.

Forrás: Adó szaklap 2009/11. szám

---