Az ügyvédi tevékenység számlázásának kérdései költség átterhelés esetén


Előbb vagy utóbb minden ügyvéd szembesül azzal a megbízói elvárással, hogy az ügyfele az adott megbízással kapcsolatban a személyes közreműködését a legszükségesebb szintre akarja szorítani. Így ha az ügy ellátása a szorosan vett ügyvédi tevékenységen túl valamilyen további teendőt – pl. hiteles fordítás beszerzése, illeték megfizetése – igényel, elvárja az ügyvédtől, hogy ezeket is az ügyvéd bonyolítsa helyette. Ennek a megbízói elvárásnak a teljesítése ugyanakkor több adózási kérdést is felvet az ügyvédek, ügyvédi irodák oldalán, amikor a felmerült költségek áthárításáról van szó.

Érthető, ha az ügyfelek „egyablakos” ügyintézést szeretnének az ügyvédjüknél. Ezen elvárás mögött számos indok húzódhat meg: a jogi/hivatalos ügyek intézésétől való idegenkedés, az időhiány vagy pusztán a „komfortos” szolgáltatás iránti igény. Tipikusan ilyen helyzetet teremthet, ha pl. egy kártérítési kereset benyújtásához kárszakértői véleményre van szükség, üzletrész vásárlásnál cégérték meghatározása válik szükségessé, vagy cégbejegyzési eljárással kapcsolatban illeték és közzétételi díj, ingatlan-nyilvántartási kérelem igazgatási szolgáltatási díjának megfizetése merül fel. Ha az ügyvéd átvállalja ezen tevékenységek lebonyolítását, vagyis azokat a saját neve alatt, de a megbízója érdekében eljárva elintézi, az természetszerűleg azzal is jár, hogy ennek költségét átterheli a megbízójára. Az viszont korántsem mindegy, hogy mit és hogyan terhelünk át!

A költségek, igénybe vett szolgáltatások átterhelését gyakran a továbbszámlázás kifejezéssel szokták illetni. Azonban nem automatikus „tovább” számlázásról van szó, legalábbis nem olyan értelemben, hogy az ügyvéd, ügyvédi iroda az általa kibocsátott számlán csak a szolgáltatás nyújtóját és a számla befogadóját cseréli le, minden más adat pedig megegyezik a bejövő bizonylaton szereplővel.

Mérlegelni kell a felmerült költségelem adózási szempontú megítélését, annak viszonyát az ügyvéd által nyújtott szolgáltatáshoz, a teljesítés helyét, a számlázásban érintett személyek adózási módját is, ugyanis ennek függvényében az átterhelés mikéntje eltérő lehet.

Kérjen személyre szabott bemutatót a Praetor praxismenedzsment szoftverről! (x)

Bemutatót kérek →

Nézze meg a szoftver működését és funkcióit, tegye fel kérdéseit egyedi igényeivel kapcsolatban!

Az első eldöntendő kérdés, hogy adózási értelemben közvetített szolgáltatásról vagy ún. elszámolási kötelezettséggel átvett összegről van szó.

A közvetített szolgáltatást az Áfa tvi. úgy határozza meg, mint olyan szolgáltatást, amelyet az adóalany a saját nevében, de más érdekében vesz igénybe. Egyébként arra, hogy mit kell szolgáltatásnak tekinteni, az Áfa tv. általános előírásai vonatkoznak. Ha tehát a kérdéses tétel az áfa szabályok alkalmazásában szolgáltatásnak minősül, és azt az ügyvéd a saját nevében, de a megbízója érdekében rendeli meg, akkor közvetített szolgáltatásról van szó. Tipikusan ilyen helyzet áll elő akkor, ha az ügyvéd valamilyen szakvéleményt, szakfordítást, magánnyomozói szolgáltatást, stb. vesz igénybe azért, hogy a megbízója felé vállalt ügyvédi tevékenységhez azt felhasználja. Így pl. igazságügyi műszaki szakértői szakvélemény (magánszakvélemény) lehet szükséges egy hibás teljesítéssel kapcsolatos igény érvényesítése során, ha kellékszavatossági igénye van a megbízónak.

A közvetített szolgáltatás lényegét adójogi szempontból az adja, hogy ebben az esetben az ügyvédet úgy kell tekinteni, mint aki a szolgáltatást igénybe vette és egyben azt nyújtotta is a megbízója felé. Az általa a saját nevében, de a megbízója javára igénybe vett szolgáltatásról számlát kell kapnia, ugyanakkor – mivel az Áfa tv. értelmében az ügyvéd a közvetített szolgáltatásnak nem csak igénybe vevője, hanem egyben nyújtja is, – maga is számla kiállításra válik kötelezetté a kérdéses tétel vonatkozásában. Ebben az esetben az ügyvéd szolgáltatást nyújtói minőségét kizárólag az Áfa tv. szabályai alapozzák meg, de facto az ügyvéd nem vesz részt a közvetített szolgáltatás „nyújtásában”. Az utóbbi példánál maradva, egy ügyvéd – az életszerűséget alapul véve – nem lesz képes igazságügyi műszaki szakértői véleményt adni, (az ügyvédi tevékenység gyakorlásának szabályaiii alapján ezt még megfelelő előképzettség birtokában sem tehetné meg), de adózási szempontból ennek ellenére szolgáltatást nyújtónak minősül, jóllehet a „szolgáltatás nyújtása” az ügyvéd oldalán abban áll, hogy a közvetített szolgáltatást a maga nevében igénybe veszi és azt az ügyvédi tevékenység vagy a kiegészítő ügyvédi tevékenységiii keretében a megbízója érdekében hasznosítja.

Adózási szempontból másként viselkednek az ún. elszámolási kötelezettséggel átvett pénzösszegekiv. Tény, hogy pénzügyi szempontból itt is egy költségről van szó, viszont ennek hátterében nem az ügyvéd által a saját nevében, de a megbízója érdekében igénybe vett és közvetített szolgáltatás, hanem egy „átmenő tétel” áll. A lényeg az, hogy ebben az esetben az ügyvéd a felmerült költséggel összefüggésben még közvetített szolgáltatást sem nyújt a megbízójának, pusztán a költség kifizetésének lebonyolításában vesz részt, azaz a költség egyszerűen „átfolyik” az ügyvédenv. Az ügyvédi tevékenységben tipikus példa lehet erre, ha valamilyen illetéket, igazgatási szolgáltatási díjat, közzétételi díjat fizetett meg az ügyvéd és utóbb ezt rendezi pénzügyileg a megbízójával. Nyilvánvaló, hogy pl. az polgári peres eljárási illetékért a bíróság nem szolgáltatást nyújt, hanem közhatalmi tevékenységet, bíráskodást végez.

Az áthárított költségeknek nemcsak a háttere, hanem az áthárítás módja is eltérő lehet. Közvetített szolgáltatás továbbszámlázása esetében figyelemmel kell lenni arra, hogy a közvetített szolgáltatás nem áll-e az ügyvéd által nyújtott szolgáltatással járulékos- vagy mellékszolgáltatási viszonyban. Amennyiben ugyanis a közvetített szolgáltatás az ügyvéd által nyújtott szolgáltatásnak, mint főszolgáltatásnak egy mellékszolgáltatása, akkor az osztani fogja a főszolgáltatás adójogi megítélését. A fő- és mellékszolgáltatás megítélésekor mindig a konkrét helyzetet kell alapul venni, mégpedig a szolgáltatást igénybe vevő szempontjából nézve. Azt kell tehát mérlegelni, hogy a megbízó miért vette igénybe az ügyvédi szolgáltatást, mi volt azzal a célja. A cél beazonosítása után pedig azt kell vizsgálni, hogy a közvetített szolgáltatás elősegíti-e a cél megvalósítását, tipikusan előfordul-e az adott cél elérése érdekében, milyen értéket, nagyságrendet képvisel a cél eléréséhez szükséges tevékenységek körében.

Megint csak a fenti példánál maradva: ha a megbízó azért keresi fel az ügyvédet, mert szerinte a partnere által neki eladott műszaki berendezés nem felel meg azoknak a paramétereknek, amelyeket a szerződésben kikötöttek, szükség lehet magánszakértői szakvélemény beszerzésére az igényérvényesítés érdekében. Ebben az esetben a megbízó célja az, hogy a kellékszavatossági igényének peres eljárásban érvényt szerezzen, ami tipikusan jogi képviselet ellátását, mint ügyvédi tevékenységet jelent az ügyvéd részéről. A magánszakértői szakvélemény az igényérvényesítést (kereseti kérelem megfogalmazását és a kellékszavatossági igény alátámasztását) szolgálja, anélkül nem állna érdekében a megbízónak azt beszerezni. Itt tehát a jogi képviselet lesz a főtevékenység, ennek ellátását a közvetített szolgáltatásként felmerült műszaki szakértői tevékenység elősegíti, mint melléktevékenység. Ebben az esetben az ügyvéd a jogi képviseletet, mint egyéb jogi szolgáltatást számlázza ki a megbízója felé, a közvetített szolgáltatás, mint mellékszolgáltatás beépül a főszolgáltatásba. Tehát egyáltalán nem vehető biztosra, hogy a közvetített szolgáltatás továbbszámlázásakor ugyanazt a szolgáltatást kell megjelölni, mint ami a befogadott számlán szerepel. Mindezek mellett nincs akadálya annak, hogy a közvetített szolgáltatást (talán helyesebben: szolgáltatás részt) az ügyvéd a számlán külön soron feltüntesse, de ez nem változtathat azon, hogy ennek a közvetített szolgáltatásnak is a főszolgáltatás adólapjába kell tartoznia és a főszolgáltatás adókulcsát kell rá alkalmazni.

Más lesz a helyzet akkor, ha a közvetített szolgáltatás és az ügyvéd által nyújtott szolgáltatás között nem lehet fő- és mellékszolgáltatási viszonyt megállapítani. Ebben az esetben a szolgáltatás megjelölése változatlan marad (pl. magánnyomozói szolgáltatás), mivel – ne feledjük – az ügyvédet ebben az esetben a közvetített szolgáltatás nyújtójának kell tekinteni, ez (mármint a szolgáltatás közvetítése) ebben az esetben nem változtatja meg a szolgáltatást. Természetesen a szolgáltatás jellegét, „közvetített voltát” a számlán meg kell jelölni.

Az mindkét esetben igaz, hogy a továbbszámlázáskor az ügyvédnek mindig a saját adózási módját kell figyelembe vennie és a rá vonatkozó szabályok szerint kell kiállítania a számlát. Ez akkor okozhat problémát, ha a közvetített szolgáltatás nyújtója és az ügyvéd nem azonos adózási móddal tesz eleget az áfa kötelezettségének. A példához visszatérve: ha az igazságügyi műszaki szakértő alanyi áfamentességet választott, akkor a szakértői tevékenységéről áthárított áfát nem tartalmazó számlát fog kibocsátani. Ha viszont az ügyvéd az általános szabályok szerint tesz eleget az áfa kötelezettségének, akkor neki ebben az esetben is áfás számlát kell kiállítani, függetlenül attól, hogy a bejövő számlán áthárított adó nem volt. Így értelemszerűen a bejövő számla alapján áfát sem tud levonásba helyezni. Természetesen fordított helyzet is elképzelhető. Ha az igazságügyi szakértő az általános áfa szabályokat alkalmazza, akkor áfás számlát fog kibocsátani a szakértői tevékenységéről. Ha ugyanakkor az ügyvéd kisadózó és alanyi áfa mentességet alkalmaz, akkor neki áthárított adót nem tartalmazó számlát kell kiállítania, és alanyi áfa mentessége okán áfa levonásra sem lesz jogosult. Ezek olyan szempontok, amelyeket az ügyvédnek a megbízási szerződés aláírása előtt indokolt figyelembe vennie, mert a rá áthárított, és le sem vonható áfa összegét csak úgy tudja érvényesíteni, ha azzal a megbízási díj megállapításakor kalkulál.

Az áfa szabályozás egyik kardinális kérdése a szolgáltatásnyújtás teljesítésének helye, ami többek között a számlázásra is kihat. Nincs ez máshogy a közvetített szolgáltatások esetében sem. A teljesítési hely kérdésben az Áfa tv. nem tartalmaz a közvetített szolgáltatásokra eltérő előírásokat, így ebben a körben is az általános szabályokat kell figyelembe venni. Kérdés abból adódhat, hogy az Áfa tv. logikája szerint a közvetített szolgáltatás esetében két szolgáltatás nyújtás történik: az egyik az eredeti szolgáltató és az ügyvéd, a másik pedig az ügyvéd és megbízója között. E két szolgáltatás teljesítési helye viszont nem mindig esik egybe. Áfa alanyok közötti ügyletekénél – fő szabály szerint – a szolgáltatás ott teljesül, ahol a szolgáltatás igénybe vevőjének gazdasági célú letelepedésének helye van.

A már többször felhozott példához visszakanyarodva tegyük fel, hogy az ügyvédi iroda (amely az általános áfa szabályokat alkalmazza) szolgáltatását egy Ausztriában székhellyel rendelkező vállalkozásnak nyújtja, amely az osztrák jog szerint áfa fizetésre kötelezett jogi személy. Ehhez a szolgáltatáshoz veszi igénybe a magyar igazságügyi szakértő szolgáltatását. A szakértő és az ügyvédi iroda közötti szolgáltatás belföldön teljesül, mivel egy magyarországi székhelyű ügyvédi irodáról van szó. Ugyanakkor az ügyvédi iroda és az osztrák megbízó közötti szolgáltatás Ausztriában fog teljesülni, vagyis ez a szolgáltatás az Áfa tv. területi hatályán kívül esik, emiatt pedig áthárított adót a számlán nem lehet feltüntetni. Mi lesz ebben az esetben a szakértő által az ügyvédi irodára áthárított áfával? Erre a kérdésre az Áfa tv. egyik levonási jogot szabályozó speciális előírásavi adja meg a választ. Eszerint, ha az igénybe vett szolgáltatást olyan szolgáltatáshoz használják fel, ami külföldön teljesül, megilleti az adóalanyt az áfa levonásának joga, feltéve, hogy ha az utóbbi szolgáltatás belföldön teljesülne, akkor fennállna az áfa levonási jog. Természetesen a fordított helyzet is elképzelhető. Ha a szakértő lenne külföldi áfa alany és az ügyvédi iroda egy magyar kft-nek nyújtja a szolgáltatást, akkor az ügyvédi iroda által befogadott számlán nem szerepelne áthárított adó, ugyanakkor az ügyvédi irodának áll be az adófizetési kötelezettségevii, ami egyúttal áfa levonási joggal is jár. A közvetített szolgáltatást pedig áfa felszámításával kell tovább számláznia.

Más a helyzet az elszámolási kötelezettséggel átvett összegek tekintetében. A döntő különbség abban áll a közvetített szolgáltatáshoz képest, hogy ebben az esetben nincs szó „szolgáltatásról” a felek között. Az Áfa tv. pedig egyértelműen fogalmaz: kiszámlázni a szolgáltatás, illetve a szolgáltatás ellenértékét kellviii. A gyakorlatban ennek ellenére elterjedt az a megoldás, hogy ezek a tételek is számlára kerülnek. Klasszikus példa erre az ügyvédi praxisban az illeték, közzétételi díj, stb. kérdése, amikor az ügyvéd erről számlát bocsát ki, feltüntetve egyúttal azt, hogy ebben az esetben elszámolási kötelezettség alá tartozó pénzről van szó. Áfa ezekben az esetekben nem szerepelhet a számlán. Fontos azonban kiemelni azt is, hogy az Áfa tv. kifejezetten megköveteli azt is, hogy ezeket a tételeket az adóalany a nyilvántartásában is elszámolási kötelezettséggel átvett összegként kezelje. Azt, hogy ez a nyilvántartásban milyen módon történjen, az Áfa tv. nem határozza meg, ez az elkülönítés megvalósítható akár azzal is, hogy az idevágó záradék szerepel a számlákon.

Nos, miért is fontos ügyelni a költségek átterhelésének mikéntjére? Leginkább azért, mert az automatizmus – amint talán arra a fenti példák is rávilágítottak – nem minden esetben működik. Ez nem csak egy esetleges adóellenőrzés vagy jogkövetési vizsgálat során okozhat kellemetlenséget. Adott esetben pénzügyi hátrány is származhat abból, ha pl. nem kalkulál az ügyvéd a közvetített szolgáltatás áfájával és a megbízási díjat így állapítja meg.

A cikk szerzője dr. Hajós Attila ügyvéd (Magyar-Hajós-Dobos Ügyvédi Iroda), adójogi szakjogász.

i. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törtvény 15.§-a. Más jogszabályok, mint pl. a számviteli törvény és a helyi adókról szóló törvény a közvetített szolgáltatás fogalmát ettől eltérően, további feltételek megadásával határozza meg

ii. Ld. különösen az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 24.§-át

iii. Üttv. 2. és 3.§

iv. Áfa tv. 71.§ (1) bekezdés c) pont

v. Az Áfa tv. uniós hátterét képező HÉA irányelv 79. cikkének c) pontja maga is „átmenő tételként” jelöli meg ezeket a költségeket

vi. Áfa tv. 121.§ a) pont

vii. Áfa tv. 140.§

viii. Áfa tv. 65., 159. és 169. §

iAz általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törtvény 15.§-a. Más jogszabályok, mint pl. a számviteli törvény és a helyi adókról szóló törvény a közvetített szolgáltatás fogalmát ettől eltérően, további feltételek megadásával határozza meg

iiLd. különösen az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 24.§-át

iiiÜttv. 2. és 3.§

ivÁfa tv. 71.§ (1) bekezdés c) pont

vAz Áfa tv. uniós hátterét képező HÉA irányelv 79. cikkének c) pontja maga is „átmenő tételként” jelöli meg ezeket a költségeket

viÁfa tv. 121.§ a) pont

viiÁfa tv. 140.§

viiiÁfa tv. 65., 159. és 169. §



Kapcsolódó cikkek

2022. május 18.

Áfa: állandó telephely kérdésköre

A nemzetközi ügyleteket tekintve teljesítési hely megállapítása során elkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy a vállalatoknak hol van a gazdasági célú letelepedettségük, egy adott országban keletkezik-e telephelye, ugyanis ennek megléte vagy hiánya befolyásolhatja az ügylet adójogi megítélését, a székhely mellett. Általános forgalmi adót illetően gazdasági letelepedettség alatt a székhelyet és az állandó telephelyet kell érteni. Mind a két fogalom fontos egyrészt a szolgáltatásnyújtások tekintetében, másrészt a megrendelőt illetően. Bemutatjuk a szabályozást és egy érdekes jogesetet.