Távirányítóval manipulálták a tachográfot
A NAV pénzügyőrei néhány óra alatt két olyan teherautót is ellenőriztek, amelyekben a sofőrök távirányítóval manipulálták a menetíró készülékek adatait.
Bolti különadó: diszkriminatív volt vagy sem?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A napokban egymással ellentétes álláspontok láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bíróság február 5-i döntése alapján diszkriminatív-e a bolti kiskereskedelemre kivetett magyar különadó. Az alábbiakban a a MAZARS könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat és a Jalsovszky Ügyvédi Iroda világítja meg gazdasági és jogi szempontból, hogy a döntést miért kell komolyan vennünk, milyen következményei lehetnek Magyarországon.
Mi történt?
Az ügy hátterében egy 2010-ben először kivetett, és 2012. év végéig érvényben lévő különadó áll, ahol az adó alapja az árbevétel volt. A fizetendő adót úgy kellett meghatározni, hogy az egy vállalatcsoporthoz tartozó kapcsolt vállalkozások adóköteles tevékenységből (jelen esetben bolti kiskereskedelemből) származó árbevételét összesíteni kellett, azaz a Magyarországon elért összesített árbevétel döntötte el az adókötelezettséget és az alkalmazandó adókulcsot is. Az adó mértéke az árbevételtől függően erősen progresszív volt: míg az alsó sávban, 500 millió és 30 milliárd forint közé eső árbevétel esetén az adóalap 0,1 százaléka, addig a felső sávban, az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után 2,5 százalék.
A Spar Csoporthoz tartozó Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. véleménye szerint a szabályozás kifejezetten hátrányosan érintette az olyan magyar vállalkozásokat, amelyek nemzetközi vállalatcsoporthoz tartoztak, tekintettel arra, hogy ha a vállalatcsoport teljes magyarországi árbevételét alapul véve szükséges meghatározni az adóalapot és a fizetendő adó mértékét, az erősen progresszív adómérték következtében az ilyen vállalkozásoknak jóval magasabb adóteherrel kell számolniuk, mint a nem vállalatcsoportba tartozó boltoknak. A Hervis Kft. a keresetében arra hivatkozott, hogy egy ilyen szabályozás több alapvető Európai Uniós szabadságjogot sért, mint például a letelepedés és a szolgáltatások szabadságát, vagy a tőke szabad mozgásának elvét.
Ki örülhet?
A felek azért értelmezik másként a történteket, mert az Európai Bíróság részben elutasította a Hervis álláspontját. Kimondta ugyanis, hogy a rendelkezés nem sértette sem a letelepedés, sem a szolgáltatásnyújtás szabadságának, sem a tőke szabad mozgásának elvét. Ebben a tekintetben valóban úgy határozott tehát, hogy a szabályozás nem egyértelműen diszkriminatív. Azonban a bíróság kimondta azt is, hogy az Európai Unió egyenlő bánásmódra alkalmazandó szabályai nemcsak a társaságok székhelye alapján történő nyílt hátrányos megkülönböztetést tiltják, hanem a megkülönböztetés olyan rejtett formáit is, amelyek valamilyen módon mégis ugyanehhez az eredményhez vezetnek.
A vizsgált szabályozás pedig nyíltan nem teremt hátrányos megkülönböztetést, ugyanakkor mégis hátrányos helyzetbe hozhatja a vállalatcsoporthoz tartozó társaságokat azokkal szemben, akik nem tartoznak ilyen csoportokhoz, mégpedig két okból: egyrészt az erősen progresszív adómérték miatt. Másrészt pedig azért, mivel az adó alapja nem az egyes vállalkozások által elért tényleges árbevétel, hanem a csoporthoz kapcsolt valamennyi társaság összevont árbevétele; ezek következtében a szabályozás hátrányosan érintheti a nemzetközi vállalatok magyar leányvállalatait.
Hogy valóban hátrányosan érinti-e ezeket a cégeket a szabályozás, azt a hazai bíróságnak kell eldöntenie – az Európai Bíróság azon kikötése mellett, hogy ha a különadó legfelső sávjába tartozó adóalanyok többnyire ténylegesen más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai, akkor a bolti kiskereskedelmi különadó ellentétes az uniós előírásokkal.
„Magyarországon 100 milliárd forintot meghaladó árbevétel nehezen képzelhető el egy vállalatcsoporthoz sem tartozó vállalkozás esetében. Várakozásom szerint tehát be fog bizonyosodni, hogy leginkább a nemzetközi vállalatcsoportokat sújtotta ez a különadó. Az Európai Bíróság döntését ezért érdemes komolyan venni, hiszen komoly következményei lehetnek, amely a költségvetést egészen biztosan hátrányosan fogja érinteni, és ugyancsak jó kérdés lehet, hogy a hirtelen támadt hiányt vajon milyen intézkedésekkel igyekeznek majd pótolni” – foglalta össze Szmicsek Sándor a MAZARS könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat adópartnere.
| Számviteli változások 2014 |
|---|
Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak dr. Andor Ágnesnek és Tomcsányi Erzsébetnek, jöjjön el 2014. február 25-én szakmai konferenciánkra! A továbbképzésen való részvétel mérlegképes könyvelőknek, vállalkozási szakterületen, számviteli témakörben 8 kreditpontot ér. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
Mire juthat a magyar bíróság?
A magyar bíróság az EB-től egyértelmű iránymutatást kapott arra nézve, hogy milyen szempontrendszer alapján vizsgálja meg, hogy esetlegesen EU-jogba ütközik-e a kiskereskedelmi különadó. Adódik a kérdés: milyen döntésre lehet számítani itthon, hatással lehet-e az ítélet más adóalanyokra vagy más adókra, illetve kell-e már most lépniük a hasonló cipőben járó kereskedelmi vállalkozásoknak” – foglalta össze Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda irodavezető partnere.
Amennyiben a magyar bíróság úgy találja, hogy a külföldi vállalatcsoportok nem túlreprezentáltak abban a körben, akiknek a legfelső, progresszív adókulccsal kell az adót megfizetniük, akkor előreláthatólag el fogja utasítani a Hervis keresetét. Ha azonban ellentétes következtetésre jut, és megállapítja, hogy a kiskereskedelmi különadóról szóló törvény valóban szembe megy az EU-joggal, akkor el kell tekintenie a jogszabály diszkriminatív rendelkezéseinek alkalmazásától.
„Ez egyrészt megvalósulhat úgy, hogy a diszkriminatív adót teljes egészében jogellenesnek tekinti és ítéletet hoz a Hervis által megfizetett teljes adóösszeg visszatérítéséről. De az is elképzelhető, hogy a bíróság a jogszabálynak csak azokat a rendelkezéseit találja az uniós joggal ellentétesnek, amelyek a kapcsolt vállalkozások adóalapjának összeadását, illetve ez alapján progresszív adófizetést írnak elő, és úgy állapítja meg a Hervis adóalapját, mintha a jogszabály ezeket a rendelkezéseket nem tartalmazná. Ekkor a Hervis valószínűleg a progresszivitás miatti többletadó visszatérítésére lesz jogosult” – mondta a szakember.
Felkészül vagy rajt?
A Hervis ügye természetesen számos más, hasonló helyzetben levő kiskereskedelmi vállalkozást is érint, akik feltehetően közelről figyelik a per alakulását, hiszen közismert, hogy ha az EB vagy a Kúria uniós joggal ellentétesnek talál egy jogszabályt, akkor az érintett adózóknak 180 napos jogvesztő határidejük van az elkaszált rendelkezés alapján fizetett többletadó visszaigénylésére.
Elkezdődött-e ez az időszak a kiskereskedelmi különadó tekintetében? A válasz egyértelműen: nem, hiszen az Európai Unió Bíróságának ítélete nem mondta ki a kiskereskedelmi különadóról szóló jogszabály uniós joggal ellentétes voltát, hanem csak azt, hogy az az EU-joggal ellentétesnek bizonyulhat. Ezért az érintett vállalkozásoknak egyelőre nem kell cselekedniük.
Ha a magyar bíróság úgy dönt, hogy a kiskereskedelmi különadóról szóló törvény diszkriminatív, úgy az érintett adózóknak lesz jogi lehetőségük arra, hogy ennek tudatában az általuk megfizetett többletadót – adott esetben önellenőrzés és az azt követő egyedi bírósági eljárás keretében – visszaigényeljék.
Az is elképzelhető, hogy egy ilyen esetben a jogalkotó általános érvénnyel fogja rendezni, hogy ki és milyen módon igényelheti vissza az EU joggal ellentétesen kivetett adót.
Érinthet más adókat?
Az Európai Bíróság döntése egyértelműen a kiskereskedelmi különadóról szól, azaz a többi különadó tekintetében nem releváns.
Tény ugyanakkor, hogy a kiskereskedelmi különadóhoz nagyon hasonló koncepcióval és logikával készült a helyiadó-törvénynek azon módosítása, amelyet a jogalkotó a kiskereskedelmi különadó felváltásának a szándékával vezetett be.
A 2013 óta hatályban levő szabályozás szerint ugyanis a vállalkozások a helyi iparűzési adó alapjából a beszerzett áruik ellenértékét csak fokozatosan csökkenő mértékben jogosultak levonni. Ez a kiskereskedelmi különadóhoz hasonló adóteherhez vezetett az érintett vállalkozásoknál.
Ráadásul a helyiadó-törvény ugyancsak tartalmazza a kapcsolt vállalkozások adatainak összeszámítására, és az ezt is figyelembe vevő progresszív adóztatásra vonatkozó azon szabályokat, amelyek a Hervis-ítélet alapját képezik.
Felmerül a kérdés, hogy az elvi hasonlóság okán kifogásolható-e ez az adó is? A válasz az, hogy teoretikusan igen. Figyelembe kell azonban venni, hogy a helyi adótörvény által érintett adózók köre lényegesen tágabb, mint akik a kiskereskedelmi adó hatálya alá esnek, ezért a magyar bíróság által a Hervis-perben végzett piacelemzés csak részben lesz vonatkoztatható a helyi adóra. Másrészt a helyiadó-teher progresszivitása lényegesen mérsékeltebb a kiskereskedelmi különadó progresszivitásához képest. Emiatt a helyi adó egy fokkal biztosabb lábon áll, mint a kiskereskedelmi különadó.
(forrás: MAZARS, Jalsovszky Ügyvédi Iroda)