Bonyolultabb lesz az utalványok szabályozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2019-től sokkal szigorúbbak és bonyolultabbak lesznek az utalványokra vonatkozó szabályok, figyelmeztet a Mazars.

Szigorú és a jelenleginél jóval komplikáltabb szabályozás vonatkozik majd a 2019. január 1. után kibocsátott utalványokra, miután az EU elfogadta az utalványok áfakezelését módosító irányelvét – hívja fel az érintett cégek figyelmét a MAZARS. A nemzetközi adótanácsadó vállalat rámutat: a kibocsátói áfakötelezettség bevezetése mellett az új szabályozás adózási szempontból különbséget tesz majd „egycélú” és „többcélú” utalvány között, így nehezebb dolga lesz a vegyesáru-üzleteknek és a bevásárlóközpontoknak is, ha kupont vagy utalványt adnának a vevőiknek.

Az EU a nyár folyamán fogadta el az utalványok áfakezelését módosító irányelvét, melynek értelmében szigorúbb és a jelenleginél jóval bonyolultabb lesz a 2019. január 1. után kibocsátott utalványok adóvonzatának megállapítása. Habár a felkészülésre van még idő, a cégeknek nem árt számolniuk a jelenlegi, igen kedvező rendszer szigorodásának következményeivel, hogy az esetleges többletfizetést elkerüljék – foglalja össze a MAZARS legfrissebb jelentése. A szabályozás a nevesített névértékű utalványokra, kuponokra vonatkozik, az adott termék vagy szolgáltatás árából százalékban meghatározott kedvezményt nyújtó utalványokra nem.

„Az utóbbi években Magyarországon is mindennapossá váltak a cégek utalványokat, ajándékkártyákat kínáló promóciós kampányai, kuponos akciói. Az árérzékeny hazai fogyasztók körében rendkívül népszerű promóciókat a vállalkozások is szeretik: a hatályos szabályozás egyszerű és könnyen kezelhető –  mondta el Kardos Dóra, Mazars Kft. adómenedzsere. Az uniós módosítások ugyanakkor jelentősen megbolygatják az utalványok piacát, komoly kihívások elé állítva mind az utalványok kibocsátóit, mind pedig azok elfogadóit.”

A hatályos áfa-szabályozás szerint az utalvány pénzhelyettesítő eszköznek minősül, melynek átruházása nem tartozik az adóköteles ügyletek körébe. A jogalkotó úgy minősíti az utalványok értékesítését, mintha pénzt cserélnénk pénzzel egyenértékű dologra, így nem keletkezik áfafizetési kötelezettség sem. Adóköteles értékesítés akkor történik, amikor a vásárló az utalványt beváltja, azaz, amikor valamely termék vagy szolgáltatás ellenértékét részben vagy egészben utalvánnyal egyenlíti ki. A beváltáskor pedig a fizetendő adó alapja főszabály szerint az értékesített termék vagy szolgáltatás ellenértéke lesz, függetlenül az utalvány értékétől.

Mindennapos eset, hogy az utalvány ellenértéke egyáltalán nem, vagy csak részben lesz adóköteles. A hazai gyakorlat szerint, ha a vásárló utalvánnyal fizet, az esetleges különbözetet az üzletben nem adják vissza készpénzben: ez a különbözet a gazdálkodó nyeresége. Ha a vásárló egy 9.500 forintos inget 10.000 forintos utalvánnyal fizet ki, azon az üzletnek 500 Ft nyeresége van. Ráadásul ebben az esetben az adó alapja a ruhanemű adó nélkül számított ellenértéke, azaz az utalvány értéke és az érte vásárolt termék értéke közötti különbség után nem keletkezik adókötelezettség. Abban az esetben pedig, amikor az utalvány tulajdonosa egyáltalán nem váltja be az utalványát, mert például lejárt az érvényességi ideje, az utalvány kibocsátója adómentesen jut az utalvány névértékéhez.

Az új szabályozás

A szabályozás egységesítésére törekvő uniós irányelv két alapvető elvárást fogalmaz meg az utalvánnyal kapcsolatban:

1.       az utalványt legalább részben el kell fogadni egy termék vagy szolgáltatás ellenértékeként;

2.       az utalványon kifejezetten meg kell nevezni az értékesítők vagy a szolgáltatók lehetséges körét, vagy azt, hogy az milyen termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban használható fel.

Egyértelműnek tűnik, hogy a csupán árengedményt kínáló, de önmagában vásárlásra nem jogosító promóciós eszközök nem számítanak utalványnak, ezzel szemben az elektronikus utalvány egyenértékű a papíralapúval, nem kell „kézzelfoghatónak” lennie.

Számtalan kérdés merül fel azonban, hogy a különböző promóciók során vajon mi számít az irányelv szerint is utalványnak. Utalványnak minősül-e például egy olyan pontgyűjtő kártya, amely esetében a gyűjtött pontok egy az egyben ellenértékként fogadhatóak el egy termék vásárlásánál?

„A helyzetet tovább bonyolítja, ha a pontok jóváírásáért a vásárló nem fizet, hanem azok bizonyos vásárlási összeg felett automatikus gyűlnek a kártyán. Ez vajon árengedménynek vagy utalványnak számít-e majd a jövőben? Van-e különbség az ilyen konstrukció és aközött, amikor például bizonyos számú matrica összegyűjtését és bemutatását követően egy terméket olcsóbban vásárolhatunk?” – vetett fel néhány problémát Kardos Dóra.

Az irányelv az utalvány adózását attól teszi függővé, hogy egycélú vagy többcélú utalványról beszélünk:

●      Egycélú egy utalvány, ha a kibocsátásakor egyértelműen megállapítható az utalvány tárgyát képező termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítési helye, valamint az ezek után fizetendő áfa összege.

●      Többcélú minden olyan utalvány, amely nem felel meg az egycélú utalvány fogalmának.

Egycélú utalványok esetén az áfafizetési kötelezettség főszabályként az utalvány átadásakor keletkezik. Az utalvány értéke az adót is tartalmazó ellenérték, így állapítható meg a tranzakció után fizetendő adó összege. Az utalvány beváltása ebben az esetben már nem lesz adóköteles ügylet.

Ezzel szemben a többcélú utalványok esetén az utalvány beváltásakor keletkezik adófizetési kötelezettség, az értékesítéskor nem kell áfát fizetni. Rossz hír, hogy az ilyen esetekben az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóalapjának megállapítása nem lesz egyszerű: az adóalap az utalványért fizetett ellenérték, valamint a cserébe értékesített termékre vagy szolgáltatásra vonatkozó áfaösszeg különbözete lesz.

A két típusú utalvány elhatárolása további kérdéseket vet fel. Nyilvánvaló például, hogy ha egy kizárólag ruhaneműket forgalmazó bolt utalványt bocsát ki a saját termékeire vonatkozóan, az egycélú utalvány lesz. De ha ugyanez a ruhabolt már könyveket is árusít, többcélú utalványról beszélhetünk (a könyvek áfakulcsa ugyanis nem egyezik meg a ruhákéval), kivéve, ha az adott utalvány kifejezetten utal arra, hogy csak ruha (vagy éppen csak könyv) vásárlásra jogosít.

Egy pláza is csak akkor bocsáthat majd ki olyan utalványt, amelyet minden üzletében elfogadnak, ha tisztában van a teljes termékpalettával, amit az üzletei kínálnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha egy üzletlánc ajándékkártyáját nemcsak a magyarországi boltjaiban, de külföldi üzleteiben, vagy a webshopjában is beválthatják.

A kibocsátáson túl a beváltás is kritikus pont lehet. Az utalványok elfogadásakor ugyanis a rendszereknek vagy a kasszát kezelő alkalmazottaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy egycélú vagy többcélú utalványt váltanak-e be. Előbbi esetben ugyanis nem beszélhetünk adóköteles ügyletről, így áfatartalmú számlát nem lehet kiállítani. Többcélú utalvány esetében viszont az ügylet adóköteles lesz, ahol az adóalap kiszámításához ismerni kell az utalvány ellenértékét, a számla vagy nyugta kiállítása pedig csak az utalvány ellenértékének megadását követően lehetséges.

Az új szabályok csak a 2019. január 1. után kibocsátott utalványok esetében lépnek hatályba, a módosítások azonban olyan komplikált helyzetet teremtenek majd, hogy a vállalkozásoknak alaposan át kell gondolniuk, milyen rendszerben éri meg utalványokat kiadni, promóciós kampányokat rendezni.

---