Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Dantét művei miatt, illetve műveinek, különösen az Isteni színjátéknak a hatása miatt tekinthetjük az egyik legnagyobb írónak, költőnek. Ez a hatás egyedülálló! Nem túlzás kijelenteni, hogy a nyugati kultúra a dantei alapokra épült rá.
Dante ezt, ha jobban is,
valahogyan így írta volna meg
(Ady Endre Nagy lopások bűne c. versének mottója)
Érdemes kicsit bővebben is szólni ezekről, mert gyakori sztereotípia az, hogy Dante szinte olvashatatlan. Valóban nehezen olvasható, mert a megértéshez a klasszikus görög és római kultúra, a Biblia, a teológia, Dante korának politikai viszonyai, az akkoriban ismert személyek és történetek is szükségesek. Mindezek nagyon kevés ember birtokában vannak, éppen ezért látják el Dante műveit, különösen az Isteni színjátékot, bőséges kommentárokkal. Az első jegyzetírók nem mások voltak, mint Dante két fia.
A magyar fordítások (ebből már tíznél is több jelent meg) is bőségesen tartalmaznak kommentárokat. Igen jól használható ebből a szempontból Nádasdy Ádám kötete, amelyben a kötet elején mintegy negyven oldalon ad ismertetést a műhöz (táblázatokkal, rajzokkal), illetve a jegyzeteket lábjegyzetként, a lap alján tünteti fel. Ez lehetővé teszi a szöveg és a szükséges jegyzetek párhuzamos olvasását.
Dante művei
Az Isteni színjáték Dante utolsó műve volt, amelyet csaknem halála napjáig írt. Életművének (terjedelemben) ez a felét sem éri el. Rengeteg verset, esszét irt a Színjáték előtt, illetve annak megírása időszakában. Ezek közül hármat emelünk ki.
„Az új élet” (La vita nuova) című prozódiáját 1294-ben fejezte be. Ebben összefoglalta korábbi, főleg Beatricéhez írt verseit, elmagyarázta keletkezésük körülményeit, okait, illetve elemezte ezeknek a verseknek a tartalmát. A mű befejező oldalain tulajdonképpen elbúcsúzik a már négy éve halott Beatricétől. Legújabb fordítását Baranyi Ferenc készítette el, ennek 1996 óta már több (legalább három) kiadása is megjelent. Olaszországban a 700. évforduló alkalmából kiadott művet elkapkodták.
Beatrice és Dante szobrai Budapesten (XX. sz. eleje, Alkotás u. 13.)
Dante „Az egyeduralom” (Monarchia) című értekezésében fejti ki politikai nézeteit. Legfőbb mondanivalója az, hogy óriási hiba az, ha egy ember kezében összpontosul mindenfajta hatalom. Elítéli a pápáknak azt a hajlamát, hogy világi hatalomra is törekszenek (majd a Színjátékban azt is, hogy a francia királyok a pápa feletti befolyás megszerzésére törekednek). A túlhatalom a diktátorok kezében, a diktatórikus rendszerekben visszaélésekhez vezet, aminek megnyilvánulása lehet a pozíciók pénzért (szimónia) vagy sajátos érdekek mentén való osztogatása (például rokonoknak, barátoknak, függő pozícióban lévő személyeknek), de ezzel együtt jár gyakran a közpénzek fosztogatása és a korrupció is. És mindezekről Dante két évszázaddal Machiavelli, négy évszázaddal Montesquieu előtt írt. A legfőbb tanulságokat Dante „bedolgozta” az Isteni színjátékba is. Sajnos, a jelenkorban is számos példát találhatunk a hatalom túlzott koncentrációjára.
„A nép nyelvén való ékesszólásról” (De vulgari eloquentia) című művében amellett foglal állást, hogy a költőknek a nép nyelvén, a köznyelven kell írni műveiket, hogy azokat mindenki megérthesse (a latin helyett). Ennek szellemében Dante az Isteni színjátékot is az olasz nyelv (ami akkor még nem létezett!) Firenzében beszélt toszkán nyelvjárásában írta (néhány szükségszerűen idegen, főleg latin nyelvű idézet mellett). Dante már a megírás folyamán közkinccsé tette művének egyes fejezeteit, odaadta azokat másoknak olvasásra, felolvasásokat tartott belőle, elkezdték másolni, sőt az első illusztrációk is elkészültek még azelőtt, hogy az első canticát (Pokol) befejezte volna. Az első ilyen illusztrációs könyvecske fennmaradt, nemrég horribilis összegért árverezték el. Dante ezzel a hozzáállásával lényegében megteremtette az olasz irodalmi nyelvet, olyannyira, hogy az olaszok ma is olvashatják eredetiben a Színjátékot.
Dante felolvas az Isteni színjátékból Guido Novello udvarában (Andrea Pierini festménye, 1850 vagy 1858)
Érdemes megjegyezni, hogy két évszázaddal később Luther teremtette meg a német irodalmi nyelvet azzal, hogy lefordította a Bibliát.
Hatások az irodalomban, képzőművészetben, zenében és filmművészetben
Hogy miért fontos ma is ilyen mértékben foglalkozni Dantéval és műveivel, 700 évvel a halála után?
A kérdésre sokféle válasz létezik. Itt most azt érdemes kiemelni, hogy a Dante által leírtak jelentős aktualitással rendelkeznek manapság is, illetve óriási hatással voltak már a reneszánsztól kezdve a művészetek minden ágára. Nem túlzás azt állítani, hogy a nyugati kultúra (Európa, Amerika, Ausztrália) dantei alapokon áll, amiben főleg az Isteni színjátékot kell érteni. Most ezekkel a hatásokkal foglalkozunk röviden (a téma bővebb kifejtésével köteteket lehet megtölteni!).
Az Isteni színjáték az emberiségtörténetek archetípusa. Bár a túlvilágon játszódik, de nagyon is az evilágról szól. Olyan műveknek volt az alapja, mint Milton Elveszett paradicsoma, Goethe Faustja vagy Madách Tragédiája. Dante számos költőt, írót megihletett a későbbiekben is, sokan írtak róla, hozzá verset. Shakespeare Rómeó és Júliájának alapját képező Montague és Capulet család ellenségeskedését már Dante megírta az Isteni színjátékban, tehát Shakespeare műve nagyon is valós alapokra épült. Most Arany János 1852-ben írt versét mutatjuk be. Érdekes esemény, hogy 1865-ben, Dante születésének hatszázadik évfordulójára az olasz Akadémia nemzetközi pályázatot írt ki Dantéról szóló költemény megírására. A magyar Akadémia Arany versét küldte el.
|
Arany János DANTE
Állottam vizének mélységei felett, Sima volt a fölszín, de sötét, mint árnyék; Alig mozzantá meg a rózsalevelet, Mint rengéskor a föld, csak alig hullámlék. Acéltiszta tükre visszaverte híven A külső világot – engem is: az embert; De örvényeibe nem hatott le a szem, Melyeket csupán ő – talán ő sem – ismert.
Csodálatos szellem! egy a mérhetetlen Éggel, amely benne tükrödzik alattam! Egy csak a fönségben és a terjedetben És mivel mindenik oly megfoghatatlan. Az ember… a költő (mily bitang ez a név!) Hitvány koszorúját, reszketvén, elejti És, mintha lábait szentegyházba tenné, Imádva borul le, mert az Istent sejti. –
E mélység fölött az értelem mér-ónja, Mint könnyű pehelyszál, fönnakad, föllebben: De a lélek érzi, hogy az örvény vonja, S a gondolat elvész csodás sejtelemben. Nem-ismert világnak érezi nyomását, Rettegő örömnek elragadja kéje, A leviathánnak hallja hánykodását… Az Ur lelke terült a víznek föléje.
Lehet-é e szellem az istenség része? Hiszen az istenség egy és oszthatatlan; Avagy lehet-é, hogy halandó szem nézze A szellemvilágot, teljes öntudatban? Évezred hanyatlik, évezred kel újra, Míg egy földi álom e világba téved, Hogy a hitlen ember imádni tanulja A köd oszlopában rejlő Istenséget. |
A képzőművészetben a legnagyobb művészek is „sajátos kényszert” éreztek arra, hogy Dantét, illetve az Isteni színjáték jeleneteit is megörökítsék műveiken. Néhány név ezek közül: Giotto, Andrea del Castagno, Luca Signorelli, Michelangelo, Raffaello, Botticelli, Gustave Doré, Rodin. Külön érdekesség, hogy Michelangelo az utolsó ítéletet bemutató hatalmas freskójára is odafestette Dante portréját.
Dante alakja Michelangelo Utolsó ítélet c. freskójan (jobboldalt kiemelve)
A zene világa már Dante életében köszöntötte a költőt! Korai verseit is megzenésítették, énekelték (erről Boccaccio is beszámolt a Dante élete című művében). Ezek – a kottaírás akkori helyzete miatt – nem maradtak fenn, csak tudomásunk van róla. A zene világában igazán nagy népszerűsége Dante műveinek a XIX. századtól következett be. Csak Paolo és Francesca történetét tucatnyi opera, dalmű dolgozta fel (van köztük magyar is!), Gianni Schicchi történetéből Puccini írt operát. Liszt Dante-szonátája és Dante-szimfóniája még ezek sorából is kiemelkedik. Különösen érdekes az a film, amelyben Gustave Doré grafikái illusztrálják a Dante szimfónia zenéjét.
Baranyi Ferenc Kossuth-díjas kortárs költőnk ifjú kora óta Dante bűvöletében él. Sok Dante-verset is írt, egy dupla-szonettben pedig Liszt Dante-szimfóniájáról zengett. A közelmúltban volt az ősbemutatója Tóth Péter Isteni pokol című oratóriumának, amelynek szövegkönyvét szintén Baranyi Ferenc írta.
Nem csak a klasszikus zenét szerzőket ihlette meg Dante. A Tangerine Dream 2002-2004-2006 években jelentette meg a három canticához kapcsolódó albumait.
A Tangerine Dream 2002-2004-2006-os albumainak borítója
A filmművészetet nem kevésbé ihlette meg Dante. Az első hosszabb film 1911-ben készült Milánóban, Inferno címmel. Természetesen ez némafilm volt. A sok kavargó meztelen ember miatt ez nem nagyon került a mozikba, de szerencsére a fennmaradt kópiák alapján több változatban ma is meg lehet tekinteni a jó egyórás filmet (például itt). Az elmúl egy évszázad alatt számos filmet ihletett az Isteni színjáték, annak különösen a Pokol canticája, a legutóbbiak közül csak a Dante pokla című filmet, illetve a Dan Brown regényéből készült Inferno című filmet (Tom Hanks főszereplésével) emeljük ki.
A bűnök besorolása Danténál
Az alábbi felsorolásnál támaszkodtam Nádasdy Ádám kötetének bevezetőjére.
A keresztény teológia hét főbűnt (peccata capitalia) különböztetett meg. Ezek a következők (szinonimákkal, illetve latin elnevezésükkel):
– Bujaság, testiség, paráznaság, kéjelgés, túlzott nemiség (luxuria).
– Torkosság, falánkság, ínyenckedés, élvhajhászás, habzsolás (gula).
– Kapzsiság, fösvénység, pénzimádat, pénzsóvárság, halmozás (avaritia).
– Jóra való restség, tétlenség, lustaság, tunyaság, munkakerülés (acedia).
– Harag, gyűlölet, düh, erőszakos hajlam (ira).
– Irigység, féltékenység, önzés (invidia).
– Kevélység, önteltség, dölyfösség, fennhéjázás, gőg (superbia).
A hét főbűn és a négy végső dolog (Hieronymus Bosch táblaképe, 1510–1520 körül)
Dante ezt a besorolást tovább bontotta, részletezte. A felsorolásban megadjuk azt is, hogy a Pokol mely köreiben szenvednek ezek a bűnösök. Minél nagyobb bűnöket követett el valaki életében, annál lejjebb kerül a Pokolban, és a szenvedései is egyre súlyosabbak.
Előtér és 1. kör: bűntelenek (de üdvösségre nem méltók)
Előtér: közönyösek
2–5. kör: a mértéktelenség bűnei (ártó szándék nélkül)
6–9. kör: a gonoszság bűnei (ártó szándékkal)
– személye ellen: gyilkosok
– birtoka ellen: rablók
b) önmaguk ellen
– személye ellen: öngyilkosok
– birtoka ellen: herdálók, önjavaik pusztítói
c) Isten ellen
– személye ellen: istenkáromlók
– a természet ellen: homoszexuálisok
– munka ellen: kamatszedők
– alkimisták
– színlelők
– hamispénz-gyártók
– hazugok
Néhány megjegyzés a bűnök listájához:
– A közönyösek bűne az, hogy soha nem nyilvánítanak véleményt, nem kötelezik el magukat. Őket még a Pokol sem fogadja be. Dante mély megvetéssel szól róluk: „ez itt a hitványak raja, kiket se Isten, se Isten gyűlölői nem szeretnek”.
– A kereszteletlenség valójában nem bűn, hanem egyfajta állapot, tulajdonképpen büntetésük sincsen. Itt találkozik Dante az ókor nagy költőivel, Homérosszal, Horatiusszal, Ovidiusszal, Lucanusszal. A költők hatodikként (Vergilius az ötödik) befogadják maguk közé Dantét. A színjátékban számos kivételt tesz az alól Dante, hogy kereszteletlenek nem üdvözülhetnek, így az ószövetségi próféták és más neves bibliai személyek, a gyermekkorban meghaltak is a Paradicsomba kerültek.
– A Pokol legmélyén vannak jótevőik elárulói. Itt maga a háromfejű Lucifer rágja, tépi, marcangolja a legnagyobb bűnöket elkövetőket, Cassiust, Brutust és Iskarioti Júdás, akik Julius Cézárt, illetve magát Jézus Krisztust árulták el.
– A felsorolásban számos gazdasági, pénzügyi jellegű bűn is szerepel. A cikksorozat további részeiben szólunk majd ezek közül a pénzimádókról, a kamatszedőkről, a korrupt tisztviselőkről és a közpénzek sikkasztóiról, a szentség-kiárusítókról (szimóniákusok), illetve a hamispénz-gyártókról.
Irodalom:
Boccaccio művei – Dante élete (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)
Dante Alighieri összes művei (Magyar Helikon, Budapest, 1965)
Dante: Isteni színjáték (Nádasdy Ádám fordítása) (Magvető, Budapest, 2020)
Dante Alighieri: Pokol (Baranyi Ferenc fordítása) (Tarandus Kiadó, Győr, 2012)
Dante: Isteni színjáték – Purgatórium (Baranyi Ferenc és Simon Gyula fordításában) (Kossuth Kiadó, Budapest, 2017)
Dante Alighieri: Az új élet (Baranyi Ferenc fordításában) (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013)
